Mit tegyek, hogy ne bánjon így a kistesóval, fogadja el?

Hat eloszor is az segitene, ha elismerned az erzeseit. Miert nem szabad utalnia? Az erzeseirol nem tehet. Megutni, meg zajongani nem szabad. Pl. mondhatod neki ezt: ,,Latom, hogy merges/szomoru vagy, mert azt szeretned, hogy inkabb veled foglalkozzak, de akkor sem engedem, hogy bantsd/hangoskodj. Ha elaludt, akkor tudunk ketten jatszani.”

Ajanlom a Pozitiv fegyelmezes Tarsalgo csoportot a facebookon, ott tudnak otleteket adni, es testverfeltekenyseg temaban jo konyvet ajanlani.

Kozos idotok, amit csak a naggyal toltesz, megha ez csak napi 10 perc is rendszeresen van?

Nevezd ki nagytesónak.

Kérd meg apróságokra és dicsérd.

Pl. Ádám segítenél nekem és idehoznád a pelust. Köszönöm, nagyon ügyes vagy. Szuper, hogy ilyen ügyes nagytesó vagy. Büszke vagyok rád, hogy ilyen jó példát mutatsz a Robinak. Robi nagyon szerencsés, hogy ilyen ügyes tesója van. Ügyes vagy, ezt tőled fogja megtanulni.

Én kezdetektől ilyeneket mondok (és amúgy gondolok is).

És volt olyan, hogy a kicsinek mondtam, hogy "Várj egy picit, most Ádámmal ezt-azt csinálom."

Úgy gondolom fontos, hogy érezze, hogy van amikor az ő akarata az első.

Igaz, hogy nekem lány a nagytesó, de sose volt féltékeny.

Ha ti nem vettétek figyelembe hogy nem akar tesót, akkor ő miért vegye figyelembe azt hogy azt akarjátok hogy jóban legyenek?

Nem kötelessége szeretni. Én is gyűlölöm az enyém a mai napig.

És mi van, ha utálja? Joga van hozzá! Nem kell szeretni. Itt van ez a kis "izé", ami folyton sír és kisajátítja magának anyát. Neki meg közben a teljes kis élete a feje tetejére állt, mert el kell tűrnie, hogy nem ő az egyedüli gyerek.

Sose felejtsd el, ő tudja, milyen egyetlennek, középpontnak lenni. A tesó ezt sosem fogja megtudni, átérezni. Szóval igenis ér nem szeretni a kicsit és erről igenis lehet és kell beszélni.

Bántani nem szabad, de utálni igen.

Csináljatok napi 1-1 órát, amikor csak vele vagy és nem érdekes a kistesó, apa majd megoldja, ha bármi van vele. Legyen neki saját ideje, amikor megint csak ő van neked.

Már kis korban megtanítani a gyereket az utálatra.

A kicsi meg születése óta érezheti, hogy "engedéllyel" utálva van.

Taps, taps.

Véletlenül se tanítsuk meg a gyereknek az elfogadást, toleranciát, az együtt élés szabályait.

Majd 30-40 évesen rájön, hogy senkit nem tűr el maga mellett és képtelen beilleszkedni egy közösségbe. De szinglinek lenni jó, hiszen nem kell senkihez alkalmazkodni.

Ertem, amit irsz utolso, es egyetertek abban, hogy az elfogadasra kell osztonozni, de az erzesek maguktol vannak benne az emberben, mert valami kivaltja oket, nem iranyithatoak. Ha azt mondom a gyerekemnek, hogy nincs ilyen, hogy utalod a testvered, nem erezheted ezt, a testveredet szeretni KELL, azzal vajon csokken az utalat a testvere fele? Ketlem. Csak hozzajon meg az a hit is, hogy az o erzesei nem elfogadhatoak, errol o tehet, es ha nem iranyitja oket, akkor nem fogjak szeretni a szulei, es hogy a negativ erzeseknek nincs letjogosultsaguk, azokat el kell nyomni. Elso kezbol tudom, engem igy neveltek, nem utalhattam nyiltan azt a helyzetet, ami a testverem megszuletesebol adodott. Nyilvan nem a tesom utaltam, hanem azt, hogy ram kevesebb ido es figyelem jutott, de ezt egy kicsi gyerek nem tudja meg rendesen kifejezni, csak azt fogja latni, hogy a testvere miatt van ez, es azt fogja mondani, hogy ot utalja, holott a helyzetet utalja.

Miert nem elheti meg a sajat erzeseit? Nekem ebbol felnottkent komoly problemaim voltak, es 3 ev pszichoterapia kellett, mire megtanultam elfogadni, hogy bizony leteznek negativ erzesek, es ezeket nem elnyomni kell, mert attol sokkal rosszabb lesz, hanem megtanulni kezelni. A gyereknek is hasznosabb lenne szerintem, ha ahelyett, hogy arra kerik, hogy ne erezzen ugy, ahogy, inkabb megtanulja kezelni, es feloldani a negativ erzeseit.

Amit az egyik valaszado ir a gyerek bevonasarol, annak erezteteserol, hogy o a nagyteso, szerintem szuper, erezteti a gyerekkel, hogy fontos.

#2 és #5 én vagyok.

Nem elnyomni kell a negatív érzéseket. De erősíteni sem szabad. És azzal, hogy egyetértünk az utálatával, az nem helyes.

Először ismerje meg a tesóját. Még picik, változnak és összecsiszolódnak. Ha később különböző az életfelfogásuk, akkor sem utálni kell egymást, hanem elfogadni, hogy másként látják a világot. Attól még lehet, hogy van közös téma vagy lehet kulturált eszmecserét folytatni. De ha már kicsiként is elfogadjuk, hogy meg se próbálja megérteni a másik szemszögét, akkor érzelmileg negatív embert nevelünk.

En ugy latom, hogy ket teljesen kulonbozo dologrol beszelunk. Amit iraz, azzal teljesen egyetertek. Ugyanakkor a gyerekemnek nem mondom azt, hogy ne utalja a testveret. Azt mondom helyette, hogy ,,nekem ugy tunik, merges vagy a testveredre, mert felsz, hogy miatta kevesbe szeretlek teged. Emiatt vagy merges/szomoru?” Mar a 3 evesem is erti ezt, 4 evestol siman lehet ilyet kerdezni. Aztan mondjuk megkerdezem, hogy ,,szeretned, ha tobbet jatszanek veled, es kozben a testvered nem lenne ott, hogy csak rad figyeljek?”, erre jo esellyel a valasz igen, es akkor arra pl. azt mondom, hogy ,,rendben, este, ha hazaert apa, akkor jatszunk egyet kettesben, jo? Addig tudnal nekem segiteni idehozni a testvered pelenkajat? Vagy szeretnel inkabb egyedul jatszani?”

Szoval az, hogy ,,utalom a testverem”, vagy meguti csak egy tunet, igazabol nem az a baja, hanem fel, hogy nem fogjak mar annyira szeretni, es mindentol, ami ezzel jar. Ez egy erzes. Van. Attol, hogy azt mondom neki, hogy de akkoris szeretned kell, es jol kell viselkedned meg nem fog a gyerek megvaltozni, max a felszinen, aztan majd gyepalja, ha epp nem figyelsz oda. Hogyan varhatnek el a gyerekemtol empatiat, elfogadast, ha en semtudom gyakorolni ezt az o iranyaba?

Ugyanarról beszélünk. 😄

De, amiket írtál azzal csak felhívod a figyelmét.

,,nekem ugy tunik, merges vagy a testveredre, mert felsz, hogy miatta kevesbe szeretlek teged. Emiatt vagy merges/szomoru?”

3-4 éves még nem tudja kezelni az érzéseit és meghatározni sem. Ezt kell nekik megtanítani. De nem úgy, hogy nyugodtan utáld.

Nyilván az érzéseit nem lehet semmissé tenni. De biztos, hogy a tesóra haragszik és nem rád vagy a szituációra? Mivel még kicsi, ő maga nem tudja jól megfogalmazni.

Nem véletlenül vannak a hisztik pl. ha nem kap meg valamit.

Ha biztosítva van neki a figyelem, még ha csökkent is, valamint ki van fejezve a szeretet irányába, akkor nagyobb az esély, hogy befogadó lesz a tesóval. Sokan nem is gondolják, hogy mennyire passzívak és nem mutatnak érzéseket a gyerek irányába.

Szoptatás közben is lehet beszélgetni a naggyal.

Néha lehet "legviccelni" a kicsit és jókat kacagni.

A lényeg, hogy új szituáció állt elő, amibe segiteni kell mindenkinek beilleszkedni.