Ti szoktatok csúnyát mondani a gyereketeknek?

Nem szoktam, ez nálam nem szokás.

Beleférhetne ennyi, de inkább magadba kellene nézned! Vajon KI kényeztette el a "hülye kis majmot" annyira, hogy naponta az őrületbe kerget?

Nem érzem magam ősanyunak azért, mert nem hisztis majmokat csináltam a saját gyerekeimből.

Válaszoltam egy kérdésre, inkább te is ezt tetted volna, mintsem belém kötsz! A véleményemet nem másítom meg, ki nevelte ilyenné a gyereket? (A kérdező is hisztit, nyafogást ír, NEM betegséget!)

Kismajomnak én is hívom de viccből.

Én szoktam káromkodni.

"az istenit neki"

"a rohadt életbe"

"a cica rúgja meg" - ezt tök komolyan mondom.

Ja neki azt szoktam mondani, hogy nem vagy százas, vagy elmentek otthonról.

Amúgy nagyon nagy hangú, elég harsány vagyok, a gyerekek tökéletesen tudják a hangomból, hogy mi van.

Azért az nagyon nem mindegy, mennyi idős a gyerek. Két éves kor alatt elsősorban az indulat számít, Nevezheted csicsergő aranymadárkának is, ha ezt dühösen, undorodva, elutasítóan teszed, át fog menni az érzés, és nem tesz jót a kettőtök kapcsolatának.

Később viszont a szavak jelentőságe is megnő. Ha én az anyám szemében hülye kis majom vagyok, amit adandó alkalommal őszinte indulattal közöl velem, annak is fogom tartani magamat. És akkor már csak az a kérdés, szereti-e az én anyukám a hülye, elkényeztetett kismajmokat. Ha nem, akkor nagy baj van, mert én ugye az vagyok. És senki se tud más lenni, mint ami.

Talán utána kellene nézni, miért nyafog és hisztizik egész nap ez a kislány. Van rendszeres napirendje? Alszik eleget? mozoghat a szabadban minden nap legalább néhány órát? Állandóak és nem túlkorlátozók a szabályok az életében? Dönthet olyan dolgokban, amikre már megérett? Még a hiszti kitörése előtt van lehetősége megbeszélni az igényeket, alkudozni? (Nemsokára indulunk haza, csúszdázni, vagy mászókázni akarsz utoljára?)

Tudják a felnőttek szelíd közömbösséggel figyelni az esetleges cirkuszokat, megnyutatást, vigasztalást kínálva? Vagy ők is hisztis gyerekként kezdenek viselkedni? Célt szokott érni a gyermek nyafogással?

Szerintem gáz ilyet mondani a gyerekedre... ha valaki más mondta volna rá a füled hallatára ugyanebben a szituációban (az apja, az anyós, az óvónő), akkor nem háborodnál fel? Ez egy rossz szokás, de meg lehet tanulni nem a másikat minősíteni, amikor mérges vagy, pl. ebből elég csak "az elegem van".

Egyébként tényleg van olyan, hogy "Pygmalion-efektus", azaz ha a gyerekedre sokat mondasz valamit, akkor ő azt elfogadja magáról és úgy fog viselkedni. Ha állandóan azt hallja, hogy hisztis meg nyafka meg elkényeztetett, nem ellene akar majd tenni, hanem úgy veszi, hogy ez az ő szerepe.