Kisgyereknek mikor kezdtetek el beszélni a halálról és születésől és hogyan?

Mi minden évben megyünk temetőbe. És nem vagyunk vallásosak, így elég "ridegen" közöltük a tényt, hogy meghalt, itt fekszik.

Kérdezgette a halál fogalmát, kb 4 évesen jött elő, hogy mi (a szülei) mikor fogunk meghalni. Szerencsére férjem mamái még élnek, tehát mi megmondtuk, hoyg egyszer meghalunk, de akkor már neki is lesz gyereke, sőt lehet unokája. Annyi idős lesz, mint most a mama-papa. Ezzel az infóval agyalt egy ideig, tehát ejtette a témát.

A születés: azt tudja, hogy a hasamban volt, de nem nagyon feszegette, hogy hogy került oda, és hogy jött ki.

Mi nyíltan beszélünk a halálról, akár egy bogár eltaposása, akár egy temetőlátogatás, akár a húsfogyasztás kapcsán. (Nem vagyunk vegetáriánusok, csak tudja a gyerek, miből van a hús.)

A születésről nem tud ennyit, azt igen, hogy az anyuka hasában van a kicsi, meg hogy ő a kórházban született, doktor bácsi segítségével. De hogy hogy kerül anya hasába a baba, ezt sosem kérdezte. Ha kérdezné, elmondanám.

3 éves múlt a fiam.

Én négy éves voltam, amikor meghalt a nagypapám, akivel addig jó kapcsolatban voltunk. Akkor emlékszem, hogy persze megrázott az egész, meg felmerült bennem, hogy mi lesz, ha anyáék nem lesznek, de azért fel tudtam dolgozni. Nekem is az a gondolat segített, hogy mire oda jutunk már nekem is gyerekem és unokám lesz, igazi felnőtt leszek.

Szerintem ha kérdezz ne háríts, mondd el, amire kíváncsi, de bőven elég azt elmondani, amire konkrétan kérdez. Ha nem kérdezi meg például, hogy mi lesz, ha ti meghaltok, csak mondjuk állatokról kérdez éppen, akkor elég arról beszélni.

Ha azt kérdezi te hány éves leszel mikor ő 100, akkor én simán megmondanám hogy 130 (mondtam valamit, nem tudom hány éves vagy)

Nem kell túlgondolni! A kérdésre kell válaszolni. Nem azt kérdezte hogy te élni fogsz-e mikor ő 100 éves lesz, majd eljön az is, de jó eséllyel később, amikor már többet lehet mondani, és addig is apróságokon keresztül találkozik a halál fogalmával. Eltaposott bogár, letépett virág, elütött kutya, macska stb. Mi pl 3 hétig jártunk egy döglött madárhoz, nézni ahogy szépen az enyészeté lett. A gyerek közölte: "visszatér a természetbe" Nem magyaráztuk, magától vonta le a következtetést. Nem kezdeném a halál témát azzal, hogy anya meg apa is meghal egyszer.

Az meg hogy hogy kerül a gyerek a pocakba, szintén túl van gondolva. Az ismerős apuka erre a kérdésre simán azt mondta, hogy apa beletette a kistesót. A gyerek pedig tökéletesen megnyugodott a választól. Nem kell hazudni, de a lehető legegyszerűbb választ kell adni. Legfeljebb tovább kérdez.

A kisgyermeknek általában fontos, hogy válaszoljunk -és lehetőleg őszintén- a kérdéseire, az életkorának megfelelő nyelvezettel és módon, tömören. Van persze, amely témákban vita van a felnőttek között, pl hogy mi hit és mi filozófia, valamint ettől függetlenül is vannak nézeteltérések.

Amely felnőtt éppen a gyermekre vigyázz, ő a felelős érte, szellemileg is, érzelmileg is. Ha adott esetben nem is a gyermek szüleiről volna szó, mégis joga van a saját világnézete szerint válaszolni a gyermeknek, kivéve, ha a gyerek szülője megtiltotta (egészséges keretek között). És a szóülőnek is joga van.

A többi meg vita kérdése. Én speciel hasonlóan látom a kérdést, mint a kedves kérdező, több tekintetben. Így pl a szexualitásról teljesen normális dolog már a pocaklakónak is beszélni, a babának is, pláne, hogy már a pocaklakó is érti a metakommunikációt, a baba meg egyre több szót, gesztust, nonverbális jelet! Persze a gólyamesével előállni is joga van egy felnőttnek, de én történetesen osztom a kérdező hozzáállását: én is el szoktam mondani kisgyermeki kérdésekre, hogy az apa elültette a magocskáját anyába, és úgy került a baba a pocakba, és a gyermek ebből született meg. Akár analógiákkal is élhetünk: az anyaföldbe is magot vetünk, ami aztán kikel, stb.

Halál téma: erről is lehet beszélni velük, vannak is saját elképzeléseik, sőt, megérzéseik erről a kicsiknek. Egyszerűen, tömören érdemes válaszolni. Ha érzelmileg megrázná, a felnőttnek ezt is kezelnie kell, egészséges módon, de a gyerekeket nem szokta traumatizálni, ha a szülő egyszerű módon, és együttérzéssel beszél a halálról. A kisgyermekeket is folyamatosan értik szomorúságok, mindegyiket. Ez is az élet része, ezenközben mi, felnőttek modell értékűek vagyunk, példát mutatunk a gyerek számára a saját értékrendszerünkkel, reagálásunkkal, hozzáállásunkkal, beszédünkkel.

Erre még reagálok:

"Mi pl 3 hétig jártunk egy döglött madárhoz, nézni ahogy szépen az enyészeté lett. A gyerek közölte: "visszatér a természetbe" Nem magyaráztuk, magától vonta le a következtetést."

Az a meglátásom, hogy a kisgyerekek okosak, bár még óvodás korban nem tudnak decentrálni, így aztán többnyire csak egy szempontot vesznek figyelembe, és többnyire saját magukból indulnak ki. Ennél fogva sokszor fantázia szerű a meglátásuk, ettől függetlenül elgondolkodtató.

Másfelől a kisgyerekek még emlékeznek bizonyos dolgokra születésük előttről. Teljesen más kérdés a filozofálás, meg a hit vita stb, valamint az is más kérdés, hogy mi hit és mi filozófia, de pl mint tudjuk, Buddha tanított a reinkarnációról, így hát a döglött kismadár (és minden halott lény) tényleg visszatér a természetbe, Buddha szerint (azaz egy másik kölyök testbe / baba testbe).

A lényeg, hogy tömören, határozottan fontos általában válaszolni a kisgyermeknek a kérdéseire, valamint meghagyni nekik az önálló gondolkodás vágyát, folyamatát is. Ettől függetlenül a hatodik érzékük sokkal jobb, mint a felnőttek többségének, így nem mindig "okoskodás" eredménye, amit mondanak. Továbbá még nem tudják kifejezni önmagukat teljesen megfelelően, a beszédfejlődés adott foka miatt.

Persze a decentrálás hiánya miatt van olyan is, amikor egészen elrugaszkodott a nézetük, ilyen is akad, de legalább van önálló gondolatuk, nem úgy, mint a legtöbb, gondolkodni önállóan lusta "felnőttnek". Mindezt érzelmektől függetlenül közlöm mint meglátásomat.

Az utóbbi gondolatmeneteimhez még egy pici pontosítás: akit idéztem, gondolom a madárka testére utalt ("visszatér a természetbe"). Csak a pontosság kedvéért: nyilván ki-ki világnézete szerint reagál a gyermeki kérdésekre, erre még annyit, hogy egyébként minden ciklikus, az anyag is (a test is), tehát a kisgyermekek okosak, de ne feledjük, hogy nem mindig biztosan értjük a szavaikat a teljes valóságában.

Nem biztos, hogy kizárólag a madárka testét értette ez alatt, hogy visszatér...