Hogy lehet egy 6 éves gyereket leszoktatni a fogcsikorgatásról?

Lehet, hogy figyelemfelkeltés, hogy foglalkozz vele (ennek te érezheted, állhat-e valami a hátterében), vagy lehet unatkozik és olyasmi ez, mint a hajcsavargatás vagy körömrágás, akkor érdemes neki valami más (érdekesebb és fárasztó) tevékenységet felajánlani, ill. 6 évesen bőven el is lehet már magyarázni neki, miért káros, hosszú távon bizony fájni fog a foga, ha lekopik vagy ha valami afta vagy kitudjami lesz az ínyén, ha a szájában matat. Valami vicces büntetést is kitalálhatsz, pl. ha megint meglátod, 10 guggolás :)

Éjszakára meg lehet kapni ilyen sínt - fogorvosnál, méretre kell csináltatni. Azt hiszem van gumiból meg van valami keményebb fajta.

Valószínű szorongás áll a háttérben.

enyém éjjel csinálta, álmában, még rászólni sem tudtam. Akkor mindenki azt mondta, a fogváltás megdolja. Igazuk volt. Nem ér össze, nem tudja csikorgatni, leszokik róla.

Hát pont a "baromi zárkózott" emberek szokták magukat - nem biztos, hogy tudatosan - figyelemfelkeltésből marcangolni (meg függésbe és pszichoszomatikus betegségekbe menekülni) ahelyett, hogy elmondanák, mi bajuk van. Az extrovertáltak inkább a környezetükön töltik ki, ha nincs valamiben megértésük.

Azért nem lehet ezt így látatlanban diagnosztizálni, nem feltétlen ez áll a háttérben, lehet csak rossz szokás, mint az orrtúrás vagy ujjropogtatás. De próbálj vele azért több odafigyelő, közös időt tölteni, ha úgy érzed, szülőhiánya lehet, és visszavenni a különórákból, ha túl fáradt, vagy pont beíratni valahová, ahol mozoghat és/vagy önkifejezhet... szóval te ismered, próbáld kitapogatni.

Az első válaszolóval csak óvatosan, felejtős. Az még néha bejátszik, hogy unalmában sztereotip mozgásformát végez a gyerek mint hajcsavargatás, fogcsikorgatás, körömrágás, de a többi, amit írt, nem jellemző.

A többiek megfelelő választ írtak, szorongás szokott a háttérben állni.

Tehát nem a tünetet kell kezelni (hacsak nem szélsőséges, pl sugárban ömlik az ember vére stb, meg olykor mellékesen lehet csillapítani természetes eszközökkel, anyagokkal a tünetet, ha nagyon fájdalmas).

Nem a tünetet kell kezelni, hanem a mögöttes lelki okot feltárni.

Pedagógiai Szakszolgálat, gyermekpszichológusok - ott alapvetően játékterápiából is diagnosztizálnak.

Ha lehet, napról napra gyűjtsd a rajzait - ez minden szülőnek mindig javaslom, onnantól, h rajzol a gyereke, mert olyan, mint grafológusnak a felnőtt írásképe, olvasni lehet benne a jellemen át az akut és krónikus betegségről, szociális viszonyairól, érzelemvilágáról, gondolkodásmódjáról.

A gyerekrajzokat dátumozd és tedd el, javaslom, kb 7 éves korig, mert addig van is értelme ilyen szempontból (8 évestől már legfeljebb csak nosztalgiából). Gyermekpszichológus örülni fog neki, megkönnyíti a diagnózist.

Jó, ha látod, miközben rajzolja, és írj megjegyzést a rajz hátuljára, ha a gyermeke már nem akarja azt a papírt folytatni. Írd rá pl hogy "kitört a zöld hegye, csak ezért nincs rajta zöld szín", vagy pl "nem volt színes a közelben, ezért lett grafitrajz", vagy pl "azt MONDTA a gyerekem, MIKÖZBEN rajzolt, hogy az a bal szélső alak én vagyok" stb. Ez mind fontos infó.

Még annyit, hogy ha szoktatok egyes napokon egy percre szót váltani az óvodapedagógussal, említsd meg neki a tünetet (körömrágás stb). Általában hosszan feltartani nem lehet a pedagógust, de ha sikerül, fél mondat: rágja a körmét.

Ez hasznos infó a pedagógusnak, és amikor egyéni (differenciált) nevelési helyzetbe kerül a gyermeked az oviban, ilyen alkalmakkor megpróbál a pedagógus rálátni a lehetséges okokra, a gyermeked játékából, rajzaiból, reagálásmódjaiból stb.

Tehát első körben inkább ezt javaslom, és ha néhány nap múltán az óvodapedagógus még nem jutott semmiféle gyanúra legalábbis, elég akkor a Pedagógiai Szakszolgálatot felkeresni javaslatért (ingyenes). Ott elirányítanak, hovatovább, lehet h helyben készítenek anamnézist, megnézik, hogyan játszik stb.