Két éves és 1 hónapos a kisfiam. Ügyesen beszél már mondatokban is. Nagyon értelmes, viszont az igen szót nem használja, ha eldöntendő kérdést teszek fel neki. Bólogatni sem szokott. Szerintetek ez gond?

Én úgy tapasztalom az igen az egyik legkésőbbi válasz. A fiam 21 hónapos, nem tökéletesen de mondatokban beszél. Az igent nem használja ha kérdezem pedig ismeri a szót egyébb helyzetekben használta már nem egyszer (igazából helytelenül). Az unokatesója egy évvel idősebb, korán és ügyesen kezdett ő is beszélni, de az igent mint választ még csak az utóbbi hetekben kezdte. A húgom kislánya 2,5 évesen kb egy hónap alatt kezdett beszélni, de az igenre még min. egy fél évet vártunk.

Szerintem ha eldöntendőt kérdezel és megérteti ha igenleges a válasz akkor gond nincs. Majd jön az is.

Véletlenül se tanítsd (direkt módon, iskolás módon). Ez érvényes minden gyerekre kb 7 éves korig. Pedagógus vagyok, 7 éves korig indirekt nevelő, fejlesztő módszereket alkalmazunk túlnyomórészt.

Az echolália valóban természetes jelenség, és nem annyira életkorfüggő, hanem egyénenként beszédérés függő. Teljesen egészségesen fejlődő gyerekek között előfordul az is, hogy hirtelen a 3. szülinapja körül, vagy alig korábban kezd el szavakat mondikálni, 1-2 hétre rá meg már mondatokban beszél.

Tehát egyénileg a beszédérés szintje is befolyásolja az echolália gyakoriságát, bár általában 1-2 évesen jellemző.

Ilyen életkorban nem hogy baj volna, de egyenesen jó jel az echolália, hiszen 7 éves kor alatt a gyermekek legfőbb tanulási formája az utánzás. Idővel persze felváltja ezt egyre inkább a kreatív megnyilvánulás, az önálló mondatalkotás is. Türelem. :)

Erre mondta dr Vekerdy Tanás gyermekpszichológus, hogy minket magyarországiakat persze idegesít, ha a kisgyerek százszor elmondja ugyanazt, míg mondjuk Ukrajnában, Olaszországban a felnőtteket nem zavarja. Verset hogyan tanulsz? ;) Amúgy értelek. Megnyugodhatsz, mert amiről írsz, az alapján semmi jele bajnak.

Ha volna baj, 25 hónaposan még megállapíthatatlan (bár egyes gyógypedagógusok -anyagi érdekből- "megállapítanak" bajt akkor is, ha nincs), ráadásul csak ezer gyerekből egy, aki középsúlyos, vagy súlyos fogyatékkal él; vagy még ritkább.