Az óvodás vagy az iskolás gyermekekkel könnyebb?

Egyikkel se. Gyerek.

A legegyszerűbb, ha jó szülő vagy, és odafigyelsz rá.

Mint? Tini, fiatalkorú, kamasz, stb...

vagy újszülött ?

Minden korosztálynak megvan a szépsége, nehézsége, problémája.

Ha Olyna is írhat aki nem anya ,hanem párja által van gyereke csak.

Óvodás kent nehezebb volt dacolt semmi sem Volt

Jo neki,sokkal konnyebb mióta iskolás együtt tanulunk jobban is megértjük egymást :))

Nálunk a suli sokkal keményebb volt. Az oviba max. az volt a gond a fiunknál, hogy nem akart elmenni, amikor meg már ott volt és eljátszott, akkor meg nem akart hazajönni, de soha semmi gond nem volt vele az oviban.

A suli meg kész horror. Első évben örökké nyaggatni kellett, hogy tanuljon, nem akart, nem szeretett, számtalanszor leültem vele, elbeszélgettem, hogy miért fontos a tanulás, de egyszerűen az 1. osztályt végigküzdöttük. Próbáltam játékosan, próbáltam komolyan, de végigszenvedtük. A 2. már határozottan jobb volt, de még mindig nem az igazi. Egyszerűen nem érdekli a tanulás. Minden más mérhetetlen módon igen, ház körül, házon belül örökké dolgozik, mindig csinál valamit, sokat segít, de tanulni egyszerűen nem akar. Aztán ő olyan visszafogott volt mindig is a gyerekek körében, aztán az iskolában emiatt folyamatos céltábla volt a nagyobb, vagy "keményebb" iskolatársak szemében, így egy idő után elkezdte megvédeni magát, amiből meg sokszor csak azt látta a tanár, hogy ő bántott mást, úgyhogy a magatartása sem volt kiváló. És ezt nagyon nehéz helyre tenni benne, hogy ne hagyja magát, ugyanakkor ne vigye túlzásba és nem kell mindenért "keménykedni" neki sem. Pedig egyébként tényleg próbáljuk nevelni és mindent elmagyarázni neki, de hát ez egy ilyen bicikli. Az osztály zöme küzd egyébként ezzel más szülők elmondásából.

Mind a kettő könnyű.

Két gyerekem van. Semmi gond nem volt.

Soktényezős. Függ a nevelő személyiségétől, valamint a gyermek temperamentumától és attól, hogy a gyermek illetve a felnőtt elszenvedett-e korábban traumát, szorong-e, fogyatékkal él-e, és milyenben, ha igen.

Tehát végső soron kinek mi a könnyű illetve nehéz, bár fogyatékkal élőt ill traumatizált gyermeket nevelni általában nehezebb, ha nem is minden szempontból.

Átlagos gyermekek esetén meg főleg a nevelő személyiségétől függ, tehát van felnőtt, aki számára komfortos egy óvodás nevelése, míg idegenkedik valamelyest a kisiskolásoktól és van, aki meg fordítva éli meg.