Örökbeadtam a fiam a nevelőanyjának, de megbántam, mit tegyek?

A férjemmel még a fiam babakorában elváltunk, én nagyon magam alatt voltam, anyagilag sem voltam rendben, ezért többnyire a volt férjem gondoskodott a gyermekünkről, de azért hetente többször is töltöttem vele időt. A férjem szinte azonnal újranősült, szerencsére jól bánik a nő a gyerekekkel, amúgy óvónő ráadásul, tesó is lett, a fiam boldog velük, és amikor egy idő után felvetették, hogy a nő örökbefogadná a fiamat, úgy éreztem, nem mondhatok nemet. Sosem leszek olyan jó anya, mint a nevelőanyja, és sosem tudnék neki egy olyan boldog és teljes családot biztonsítani, mint ami ott körülveszi. Megbeszéltük, hogy azért tarthatom a kapcsolatot vele, ugyanúgy, mint mikor még láthatások voltak, de kezdem bánni, ami történt. Félek, hogy egyszercsak kitalálják, hogy nem hozzák többet a fiamat, és nekem nem lesz semmi eszközöm arra, hogy lássam. Pedzegették korábban, hogy felköltöznek Budapestre, az tőlem 180 km, hogy tartom én onnantól a fiammal a kapcsolatot? Vagy félek, hogy nagyobb korában a fejemhez fogja vágni, hogy örökbeadtam, pedig nem érzem ezt olyan klasszikus örökbeadásnak, egyszerűen csak ott él teljes családban, így hozta az élet, de én nem mondtam le róla a szívemben, ugyanúgy szeretem, és szeretnék gondoskodni róla én is, csak nekem ez nem megy egyedül. Tudom, rémes anya vagyok, kérlek ne gyertek ezzel, tudom magamtól is, de állati nehéz egyedül csinálni a dolgokat, és engem mindig az vezérelt, hogy a gyerekemnek a legjobb legyen. Meg fogja érteni a fiam? Vagy utálni fog? Egyelőre még kicsi, nem érti ezt az egészet, nem is foglalkozik vele, de azt azért szokta mondani, hogy "anya, hiányzol", és ilyenkor mindig összefacsarodik a szívem, mert ő is nekem, de már késő, a volt férjem nem engedné, hogy több időt töltsünk együtt, ezt a kicsit is bármikor elveheti tőlünk az örökbeadás óta. Elvileg jogilag nem lehet már visszacsinálni a dolgot, de ha valaki mégis ismerne valami precedenst ilyesmire, örülnék, ha megosztaná. Köszönöm.