Barátnő gyerekét örökbefogadni?

Sziasztok!

Van egy (legjobb volt) barátnőm, akinek van egy imádnivaló 7 hónapos kislánya. A barátnőm egy 29 éves nő, akinek "becsúszott" csak a baba, az előző párjával csak pár hete voltak együtt, így ő le is mondott róla. A bnőm, legyen a neve Zsuzsi, ennek ellenére meg akarta tartani a picit. Mellette álltam mindenben, segítséget nyújtottam neki. A szüleivel nem tartja a kapcsolatot már kamaszkora óta (verték), a szülésnél is én voltam bent vele, és az első napokban is én segítettem neki otthon. 2 hónapos volt a pici mikor előszőr kiejtette a száján, hogy bárcsak meg se szülte volna, mert jobb lenne mindkettejüknek. Én ekkor szülés utáni depresszióra gondoltam, beszéltem vele is, ő azt mondta semmi baja, semmi ilyenről nincs szó. Sikerült rávennem, hogy menjen el egy pszichológushoz, el is ment,2x volt nála, majd azt mondta nincs semmi baja. Elkezdte sokszor rámhagyni a kislányt, elöször pár órákra, majd a 4 hónapos babát otthagyta nekem éjszakára is, mert ő pasizni megy. Inkább elfogadtam, nehogy még a végén otthon hagyja egyedül (kinéztem volna belőle). Amúgy a baba szépen fejlődött, szép tiszta volt, ruhái is, semmi olyan gond nem volt, ami arra utalt volna hogy nem látja el tisztességesen. Csak ezek a beszólások.. hogy pl mikor felsírt beszélgetés közben: " ò hogy miért nem hagytalak ott a kórházban". Már rászóltam, hogy fejezze be ezt, mire ő: dehát úgyse érti. Mondtam erre, hogy de én mit meg nem adnék ha lenne egy ilyen szép egészséges kislányom, erre rávágta, hogy vigyem el nyugodtan, nekem adja. És ezen nevet. Pár napra rá megint megkert hogy vigyázzak éjszaka is a picire, mert a palijával bulizni mennek, elfogadtam, ott volt, minden rendben volt, a megbeszélt másnapi reggel 8 helyett 11kor jött oda full másnaposan, mondtam hogy inkább aludja ki magát hagyja nálam még, mondta hogy délután érte jön. Másnap én dolgozni mentem (ápoló vagyok) így reggel 4kor kelek, hát vártam , délután 5 volt, még sehol. 6 kor felhívott hogy elmentek fürdeni, majd reggel jön érte (!!!), nem volt más választásom, rögtön hívtam a főnökömet hogy nem tudok menni másnap melózni, betegség miatt. Mikor másnap 10kor megjelent Zsuzsi elmondtam minden szar anyának, hogy ennyi ideig itt hagyja a gyereket, akkor már én is lehetnék az anyja. Erre mondta hogy ő már mondta, legyek akkor, csak egy szavamba kerül és mehetünk a gyámügyhöz, mert ő nem akarja.

Rólam: gyerekápoló vagyok 6 éve dolgozok benne, albérletben élek, de ha velem lenne a pici, elköltöznék az ország másik szegletébe, ahol lenne egy örökölt saját 80nm-es lakásom (most bérleménynek van kiadva), egyedülálló vagyok, szüleimmel tartom a kapcsolatot.

Ilyen van egyáltalán, hogy csak úgy odaadják nekem a kicsit? Vagy ideiglenesen nevelőszülökhöz kerülne?? Egyáltalán Zsuzsi beszámítható? A depresszió tarthat eddig? Abszolút semmi anyai ösztöne nincs, most éli a 2. Tini korát.