Ha egy gyermek állami gondozásba kerül, és a szülők nem képesek összeszedni magukat, akkor miért nem mondanak le a gyermekről, hogy más szülők örökbe fogadhassák és felnevelhessék?

Már évek óta nem gyűlik a családi, a 100%át a gyermek teljes körű ellátására kell fordítania az intézménynek.

Azért nem mondanak le, mert az ő gyerekük. Attól hogy nem tudják nevelni napi szinten, találkoznak hétvégén, hazamehet szünidőkben. A gyerekekis nagyon erősen kötődnek a vér szerinti családhoz, még a "legrosszabbakhoz" is.

szerintem ott a megoldás, hogy más egyes családok igényessége a "normális" életre és más a társadalomé (jogyzsabályok, normák).

Az a szülő nem akar lemondani róla, mert szerinte normális, hogy mezitláb rohangál, néha kap enni, és nem jár iskolába.

A társadalom meg elveszi tőle, mert szerinte nem normális dolog.

A szülő meg nem is érti, hogy tőle miért várnának többet, és fájlalja, hogy elvették a gyerekét.

Nem tud hosszabb távon gondolkodni, hogy talán jobb lenne a gyereknek, ha lennének normák, és nem "megélhetősi" bűnözővé nevelnék.