Örökbefogadnátok egy cigány újszülöttet? És hogyan nevelnétek, mennyire a vér vagy inkább a nevelés számítana neki?

Ilyen, hogy a 'vér' számít nincs.

Akármilyen újszülötett örökbefogadsz csak az számít, hogy szocializálódik.

Nem tudom. Félnék, hogy a rokonsága zaklatni fog minket, balhéznak. Az nem zavarna, hogy a baba cigány. Bár olvastam erről kutatásokat és hiába valakit újszülött korától normális család nevel, akkor is nagyban hasonlít a gyerek, felnőtt az igazi szüleire.

Egyébként attól is félnék, hogy bántanák az iskolában, felnőttként rosszabb esélyei lennének, és én meg nem tudnék ez ellen semmit sem tenni. Sokan ránézésre ítélnek. Ha valaki cigány, akkor inkább azt részesítik előnyben, aki nem az. Olyan ugye ritkán van, hogy egy munkára nem sokan jelentkeznének.

Nem!

Vannak tulajdonságok, hajlamok, amiket öröklünk és semmiféle neveléssel nem lehet kiirtani.

Én nem kockáztatnék.

Egyszer szeretnék majd örökbefogadni és más etnikumú gyereket sem utasítanék el.

Örökbefogadáskor ajánlott az elejétől kezdve elmondani a gyermeknek (persze a maga szintjén), hogy hogyan került a családba.

A romaságáról is beszélnék neki, mert ahogy elkezd felnyílni a szeme az is feltűnne neki, hogy a bőrszíne nem hasonlít a szülőkére, hisz a párommal mindketten északi típusúak vagyunk: világos bőr, haj, szemszín.

Plusz cigányként érhetnék atrocitások, a származása miatt és érdemes lenne arra is felkészíteni.

Szerintem egészen pici gyerek esetében a nevelés a döntő. Nyilván minden ember születik egy alap habitussal, temperamentummal. De annak a kezelése leginkább a nevelésen múlik.

Pl.: egy agresszióra kissé hajlamos gyerek esetében sokat segít a támogató közeg, a sport hogy levezesse a fölösleges energiáit, és pszichológus is segíthet dühkezelési technikák elsajátításában.

A családunkban volt ilyen gyerek (nem cigány és nem is örökbefogadott). A szülők odafigyelésének hála szépen felnőtt, gyerekként pedig elsajátított egy küzdősportot.

Ajánlom ezt az oldalt:

[link]

Elég egyértelműen látszódna, hogy nem hozzám tartozik, mivel én meg hófehér vagyok. Valószínűleg magától is hamar rájönne, hogy örökbefogadott.

Nem fogadnék örökbe romát, nem hiszem, hogy kizárólag a nevelésen múlik minden. Gyereket tudnék örökbe fogadni, de nem romát.

Én igen és majd szeretnék is egyet örökbe fogadni.

Szeretném megadni neki az esélyt egy jobb életre és bebizonyítani, hogy cigány is lehet jó ember, ugyanúgy ahogy fehér is lehet rossz.

Jó mondjuk én csak újszülöttet fogadnék örökbe, vagy nagyon kis gyereket. Nagyobbat már én se.

Hogy mikor mondanám el neki? Minél előbb. Szerintem fontos, hogy ne saját maga jöjjön rá, mert akkor becsapva érezheti magát.

Rokonom nevelőszülő volt. Gyakran voltak nála cigánygyerekek is, mindegyik 18 éves korig maradt. Sok nagyon kedves, értelmes gyerek is volt köztük, annak ellenére, hogy cigányok voltak. Komolyan a szívem szakadt meg értük, mert azért a nevelőszülő mégse normális családot jelent (hiszen fizetnek értük) és ezzel a gyerekek is tisztában voltak.

Azért szomorú dolgok ezek és örüljünk neki, hogy mi nem vagyunk ilyen helyzetben és családban nőhettünk fel.