Ti örökbe fogadnátok egy idősebb gyereket?

Ha egy 10 éves gyereket fogadsz örökbe, készülj fel rá, hogy nagyon sok mindennel kell majd szembe nézned, mint pl viselkedési zavarok, tanulási nehézség, kötődési nehézségek (ez nem garancia! Ha szerető nevelőszülőnél élt, nincs ilyen probléma, de ott lehet az a nehézség, hogy már nem igazán szeretne elszakadni a nevelőszülőktől...)

Ahogy az első is írta, először valószínűleg mintagyerek lesz, hogy megfeleljen neked, aztán ahogy egyre jobban otthonerzi magát, biztosan el fogja kezdeni feszegetni a határait.

Elfogadni szerintem biztos el fog tudni majd, idővel biztosan összeszoktok.

Ezekkel nem elrémíteni akarlak, sok jó oldala is van, csak szerintem jobb, ha tudod mire válalkozol...

Keress rá a témára neten, nagyon sok olvasnivaló van ezzel kapcsolatban (van több örökbe fogadó is aki megosztja a tapasztalatait, jókat és rosstakat egyaránt, vannak külföldi blogok is), én is sokat olvasgatok ezzel kapcsolatban, mert én is tervezem a nagyobb gyerek örökbe fogadását (is).

Ja, ès ugye azzal tisztában vagy, hogyha örökbe fogadsz egy gyereket, akkor az a sajátod lesz? :D : D

Sejtem, hogy melyik része nem vonz a gyerekeknek. De már 3-4 éves kortól "könnyebb". Beszél, kommunikál.

Hogy rosszalkodik-e nem korfüggő, az kiskamaszoknál is befigyel (akár vér szerint, akár nem), ez lutri.

A családban fogadtak örökbe testvérpárt. A lány 3 éves volt, a fiú csecsemő. Már fiatal felnőttek.

A lánynál volt olyan, hogy kamaszként ékszert lopott családtagtól, stb. Amikor kérdezték, én is azt javasoltam, hogy a cselekményért szidják meg, de egyúttal biztosítsák a feltétlen szeretetükről.

Néhány év alatt kikupálódott a lány, 20 évesen jobb keresete van, mint nekem 15 évvel idősebben és nagyon talpraesett, kedves személyiség.

Hasonló döccenőkre számítsatok.

Ami nagyon fontos: mindig a viselkedést kell elítélni, nem a gyerek személyiségét. Tehát nem ő buta/rosszindulatú, hanem butaságot csinált, amit jóvá kell tennie (eltakarítani, visszaszolgáltatni, bocsánatot kérni, stb). De közben folyamatosan mondjátok és éreztessétek, hogy az iránta érzett szeretet állandó.

Persze, fogadnék örökbe, ha úgy látnám jónak, nagyon pozitív dolognak tartom.

Viszont tíz év körüli nekem kicsit nagy lenne. Nem érezném úgy, hogy én vagyok az anyukája, és félnék, hogy ő sem. Vagy ha esetleg valahogy mégis szülnél később, ki tudja, akkor talán féltékenyebb lenne a szokottnál.

Szüleim fogadtak örökbe egy 5 meg egy 1,5 éves gyereket.

A kisebb jól szocializálódott, most egyetemre jár.

A nagyobb már képtelen volt megválni a "megszokott" viselkedési normáitól. Sehonnan nem kapott olyan benyomást, de mégis a vérszerinti anyja életútját követi (börtönviselt, gyilkos élettárs, aki olykor verte is, rendszeres bulizás, dohányzás, ivás) Emellett nem volt hajlandó elvégezni az iskolát (nem volt kedve bejárni, tudja fene merre volt addig). Az életről pedig egy hihetetlen kicsavarodott elképzelése van, ahol ő az államtól ingyen kapja a pénzt a semmire... Ha pedig nem kapja meg, akkor értetlenül áll.

Én nem fogadnék örökbe idősebb gyereket.