Sok olyan eset van, hogy örökbefogadott gyerekek fiu és lány is, fel keresi a szüleit vérszerintit, vagy az előző életéről érdeklődik?

Igen. Az a jó, ha a gyerek már egészen kicsi korától kérdezhet a múltjáról és a vér szerinti családjáról, a szülei pedig nem hallgatják el amit tudnak. Természetesen a saját szintjén kell vele beszélgetni, tehát egy 5 évessel még nem kell megosztani, ha nemi erőszakból született. Az örökbefogadás nagy lelki terhet jelent a gyereknek, és a szülő úgy segíthet ezt feldolgozni, ha nyitottan és pozitívan áll hozzá. Az a normális, ha a gyerek érdeklődik, mert az azt jelenti, hogy a családi légkör megfelelő ehhez, és segíti feldolgozni a terhet, hogy a vér szerinti anyja eldobta. (Természetesen mi felnőttként már tudjuk, hogy ez nem ilyen egyszerű, és nem feltétlenül rossz ember az, aki döntés elé kerül. Egy kisgyerek ezt csak akkor értheti meg, ha a szülők elmagyarázzák, ezért nagyon fontos, hogy kérdezhessen, és megfelelő válaszokat kapjon. Pl. "Elhagyott" helyett "ránk bízott".

Az is normális, ha találkozni szeretne az életadóval. Ezt legkorábban 14 évesen kezdeményezheti. Mivel ez az egyik legérzékenyebb korszaka, fontos hogy a szülő már kicsi korától készítse fel erre, hogy ne akkor zavarodjon össze. Sokkal nehezebb kamaszként egyszerre feldolgozni a hazugságokat és ferdítéseket, mint gyerekkorban a saját szintjén lassanként beépíteni az élettörténetbe az igazságot.