Lehet olyat, hogy 0-4 éves gyereket szeretnénk, de csak 2 éves koráig merjük bevállalni, hogy roma is lehet?

Szerintem ilyen nincs ahogy te írod.

Vagy elfogadjátok,hogy roma vagy nem.

Én nem is hallottam ilyen fajta kikötést.Pedig már majdnem 2 éve vártunk.

De a tegyegynél tudják ezt igazán megmondani.

Dícséretes, hogy így gondolkodsz.

Én azért elmondom a saját történetünket.

Két saját gyerek, egy fiú egy lány. Két örökbefogadott, mindkettő lány. (Újszülöttként mindkettő). Az egyik örökbefogadott cigány.

A saját gyerekek kitűnő tanulók, nyelvvizsgákkal. Tiszteletttudóak, jól nevelt, értelmesek. A cigány kislány bukdácsol, nem hajlandó tanulni, verekedik, nekimegy a szüleinek, 11 évesen durva szexuális érdeklődése van, zaklatja az iskolatársait. Semmilyen fejlesztés, különóra nem hozott eredményt. Ugyanazok a szülők, ugyanaz a nevelés. Vajon ez mitől van?

Szerintem ennek ilyen formában nincs értelme. Ha egy kisgyerek 4 éves korában válik örökbeadhatóvá, mindegy hogy roma-e vagy sem, valószínűleg nagy traumákat élt már át, amik az egész életét meghatározzák. Egy 4 éves fehér kisgyerek, akinek 4 évig tartott, mire a szülei lemondtak róla vagy végleg kiemelték a családból, valószínűleg ugyanolyan rossz körülmények közül érkezik, mint a roma társai. Persze vannak kivételek (nevelőszülőnél él, kulturált körülmények között, amíg nem örökbe adható, stb.), de ez a roma gyerekekkel is megtörténhet.

Ha lehet is ilyen kikötést tenni, csak a várakozási időt nyújtja meg. Ráadásul a pszichológus is beleköthet.

Először mérlegeljétek, hogy valóban elfogadóak vagytok-e a roma gyerekekkel kapcsolatban. Ha bizonytalanok vagytok, egy 2 évessel kapcsolatban is azok lesztek. Ha el tudtok fogadni roma kisgyereket, inkább tegyetek tágabb kikötéseket, és a kiajánlás után egyénileg mérlegeljetek. Lehet, hogy egy visszamaradott, viselkedési problémás, sokszorosan traumatizált 4 évest ajánlanak ki, de az is lehet, hogy egy kötődni képes, egészséges, okos, jó körülmények között nevelkedőt. Bármelyik lehet roma. Ilyen esetben szerintem nem a származás a legfontosabb tényező. Egyes kiajánlásokat mérlegeljetek. Bármikor lehet nemet mondani, ha túl nagy tehernek érzitek a kiajánlott gyerek múltját.

Kérdező, hol tart most az örökbefogadási folyamat? Voltatok már a tanfolyamon?

Mostanában a tanfolyamon is egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a roma témára. De ha roma kisgyerek örökbefogadásán (is) gondolkodtok, nagyon javaslom, hogy ismerkedj meg olyan családokkal, ahol örökbefogadott roma gyerek nevelkedik. Akár online, akár a Romadopt klubban. Ha alapítványhoz is jelentkeztek, ott is szoktak lenni események, ahol az örökbefogadók és a várakozók találkozhatnak. Egy-egy ilyen személyes tapasztalat sokkal jobban segít átlátni a helyzetet és dönteni, mint az "ismerősöm ismerősének a gyereke" típusú kommentek.

Ismerkedj meg olyan családokkal, ahova idősebb gyerek került, hogy lásd, mit vállalsz. Nem szeretnélek meggyőzni egyik oldalról sem. Mindenkinek magának kell tudnia, hogy kit tudna a saját gyerekének elképzelni. De azt javaslom, ne az elképzeléseid és az előítéleteid alapján dönts, hanem szerezz saját tapasztalatot és ismerj meg minden lehetséges információt, mielőtt kategórikusan kizársz vagy beengedsz egy csoportot.

Nagyon tisztellek azért, mert örökbefogadáson gondolkodsz és azért különösen, mert nyitott vagy arra is, hogy roma kisgyereket fogadjatok örökbe. DE ne haragudj, hogy bármi érdemi különbség lenne egy 2 és egy 4 éves roma kisgyerek érzelmi-értelmi-stb. háttere között, az butaság. Azt érteném, ha kizárólag újszülöttet akarnátok örökbefogadni és azt is, ha a roma származás alapvetően kizárt lenne vagy ha az értelmi fogyatékosság lenne az. De elárulom, hogy életre szóló traumát már az első három napban is átélhetnek a babák.

Amikor egy évvel ezeleőtt a kislányommal bekerültünk a gyermekosztályra, hoztak két kis újszülöttet egy nap különbséggel, akiket otthagytak szülés után a kórházban. A nővérek lelkiismeretesen etették és pelenkázták őket, közben nyilván beszéltek is hozzájuk, de semmilyen plusz ringatásra, gyengédségre nem volt idejük meg valószínűleg ez nem is elvárható tőlük. Ha nagyon-nagyon sírtak, akkor felvették őket egy kicsit, de ehhez hosszú félórákat kellett sírniuk. Akit pénteken hoztak, vasárnap már nem sírt. Addigra megtanulta, hogy úgysem jön senki, ha nem kakis a pelus és nincs itt az ideje az etetésnek. Az az anyuka, aki utánunk még majdnem egy hónapot volt bent a kislányával, mesélte, hogy az újszülöttek még mindig a kórházban voltak, nem kerültek ennyi idő alatt örökbefogadó vagy nevelőszülőkhöz. Ezalatt mit élhettek át szegények? Pedig nem bántotta őket senki, nem látták, ahogy az apjuk veri az anyjukat, vóés ennél rosszabbakat sem. De már nem egészséges pszichével kerültek aztán családhoz, pedig lehet, hogy kát hónaposan már örökbefogadták őket.