Ovonoket beavatnatok?

Én a saját oldalamat tudom leírni, hogy miket láttam. Pont úgy éreztem magam, ahogy te. Aztán jöttek a negatív visszajelzések, nem mindig köszöntek, vagy elfelejtettem valaki nevét, vagy hogy ovis szülő, csak rémlett, hogy láttam valahol, és nem köszöntem, és akkor oviban ugrott be, hogy hoppá, innen ismerem, de nem volt képem mondani, hogy bocs, nem jegyeztelek meg, inkább lapítottam és szorongtam, hogy biztos utálnak és mindig csak az én gyerekemmel van baj, biztos tudják, meg ilyesmi..

Aztán az egyik anyuka pánikrohamot kapott öltözésnél, összeesett és lefeküdt a földre. Az az anyuka, akinek csinos a ruhája, mindig ápolt, kedves és nyugodt. Aztán tök büszke voltam magamra, mert csak én tudtam mi baja, mit is jelent a roham és hogy hagyják levegőhöz jutni, csak nyugi kell neki, hogy ne foglalkozzanak vele.

Aztán kezdtem megfigyelni az anyukákat, nyújtottam az öltözést az oviban és hallgatóztam. Már kicsit sem voltak olyan tökéletesek, az egyik pl tök durva volt, azt mondta a másiknak, hogyha még valakivel beszélnie kell, meg fog ütni valakit. Többdiplomás, kb szépségkirálynőnek kinéző sikeres doki anyuka.

A másik anyuka szépen csendben mondta a gyerekének, hogy odacsap, ha a gyerek nem veszi fel a cipőt, aztán mikor észrevette, hogy odanézek, szabadkozott, hogy nehéz a gyerekkel. Azt hittem csak az enyémmel nehéz. Aztán kezdtem megfigyelni miket mondanak az óvónők a szülőknek. Volt pár, akiket hordtak mindenfelé, nem csak én hordtam a gyerekem fejlesztésekre. Arról beszéltek, hogy ki hogy csavarta meg a gyerek kezét, az egyik kissrác lehúzott egy másikat a hintáról majd megrugdosta, volt sok balhé, csak ugye mind szépen titokban volt tartva és az óvónők szépen megtartották, ahogy kell, nem beszélünk az egyik gyerek nehézségeiről a másiknak, mindenkinek csak a saját gyereke dolgait mesélték el, így én azt gondoltam, hogy az enyém a fekete bárány.

Aztán volt még olyan, hogy egy gyerek bulijára nem vittem a gyerekem, mert mindenkit meghívtak és tartottam tőle, hogy minket csak illemből, mert a gyerekem azt mondta nagyon rosszban vannak azzal a gyerekkel, erre kiderült utólag, hogy ő az egyik barátja és az anyuka neheztel, amiért nem mentünk.

Vagy az egyik gazdag család, ügyvéd apuka gyereke quaddal száguldozott az udvaron, anyuka menő futó, fitt és vagány, csinos, erre utólag láttam egy anyukás csoportban, hogy épp váltak, egy fürdőszoba nélküli házban laktak a fiúval, és anyuka vasalt, takarított, hogy legyen pénzük. Csak apukánál volt a gazdagság, én meg szégyelltem előtte, hogy a gyerekem ruhája csak a h&mből van és azt se tudja, mi az a quad.

Aztán volt egy pár, akik meghívtak egy zsúrra és bebiztosították, hogy a lányom elmenjen, mert az ő lányuk folyton csak róla beszél. Nagyon be voltam tojva, hogy fog ott viselkedni, de tök jó volt. Egy hatalmas emeletes házba mentünk, az apuka építész, anyuka szakmabeli, otthonról dolgoznak, új épület volt és gyönyörű. Jött a komplexusom, nekünk nincs ilyen, drága ajándékot vittünk(a buli közepén telefonáltam gyorsan, hogy hozzanak még egy ajándékot), mert nem éreztem elégnek az apróságot az életkörülményeik miatt, amit vettem. Erre pár hétre rá ünnepség, és anyuka nekem panaszkodott, hogy milyen szemétség, hogy minta nélküli fehér felső kell, mert most vennie kell egyet a gyereknek, mert neki csak mintás van, és ez legalább ezer forint kiadás, amit nem engedhetnek meg. Én meg csak lestem, ott élnek egy 50-100 milliós palotában(hitelre).

Azóta sokkal jobban érzem magam a szülők közt.

Mindenkinek vannak problémái.

"Vannak olyan szulok akik meg koszonesre sem meltatnak"

Ezt a szülőkkel beszéld meg.

Az óvodapedagógusnak állandó jelleggel a gyerekeken kell legyen a szeme (kivéve, ha olykor hívatja a vezető, megbeszélésre, vagy szülői értekezleten stb). Ezért nincs különösebb ideje a szülőkre, csak ha nagy baj van és a vezető megbeszélést szervez.

A csonka családok miatt átlag 40-42 szülő gyermeke jár adott csoportba, tehát számolhatunk átlag ennyi szülővel. Ha csak 2 percet beszégetne minden másodikkal, az napi 40-42 perc kiesés volna a fejlesztésből, nevelésből, ráadásul nem egyszerű megoldani úgy, hogy a csoportszoba ajtajában félig a szülőre figyelni, félig meg a gyerekekre. (A csoportszobába általában nem mehet be szülő, dajka is csak pedagógusi kérésre, bár a covid miatt sajnos ideiglenesen hivatalosan, országosan meglazították ezen megalapozott szakmai elveket, sajnos.)

Tudom, hogy az óvodák egy kis hányada nem tartja be a szabályok mindegyikét, de normális esetben ez jellemző és így kell eljárni. Ennél fogva nem szülői diskurzusról, hanem gyermekenevelésről szól az óvoda. (Léteznek sajnos a munkaidejük alatt perceken át pletykáló óvónők és ez elég nagy baj! Kiéve csendespihi alatt, de akkor meg általában nincs rá idő, mert vagy ütemtervet kell írni, vagy eszközt készíteni, vagy éppen valamelyik gyermeknek gondja van stb.)

Másfelől: ha komoly félreértéstól tartasz a megnyilvánulásaid miatt, akkor javaslom, jelezd tömören, egy mondatban a pedagógusnak, és ő eldönti, hogy szán-e rád 1-2 percet, vagy neki ennyi elegendő infó-e.

Figyi, én megkockáztatom, semmi baja veled a szülőknek. Aki ilyen szorongással küzd, az a bolhából csinál elefántot.

Mindenki van úgy, hogy véletlenül nem köszön, de ezen nem sokat agyal utólag.

Nem hiszem, hogy annyira nincs más témájuk, hogy egy hallgatagabb anyukát beszéljenek ki vagy utáljanak. Ha meg mégis, az az ő szegénységi bizonyítványuk, nem a tiéd.

A gyerekeddel kapcsolatban egyetértek a többiekkel, nem fogja hátrány érni, csak még kicsik ahhoz, hogy tartós barátok legyenek a csoportban.