Akinek magánoviba jár a gyereke, az miért döntött úgy, hogy oda íratja be?

Vallási magánóvoda.

Számunkra nagyon fontos az az értékrend, amit itt is képviselnek és mi otthon is. Szerettük volna, hogy hasonló értékrend, nevelési elvek, hitbéli meggyőződés legyen példaként a kisfiam előtt nap közben is, amikor mi dolgozunk.

Semmiképpen nem akartam önkormányzatiba és anyagilag is megtehetjük, hogy ezt választjuk.

Nálunk (budapesti kerület) túlzsúfoltak a kerületi intézmények, vagy 30 gyerek jut az óvónőre (váltásban dolgoznak), spórolnak a létszámmal is. Sajnos sok a problémás/kisebbségi is, a dolgozók túlterheltek, idegesek, a vegyes csoportokban a nagyok pisiltetik a kicsiket stb.

Sajnos a pedagógusok között a többség nincs szakmailag sem felkészülve a sajátos nevelési igényű gyerekek ellátására, de a csoportokban mindenütt előfordul 2-3 ilyen kisgyerek, akik nagyjából le kis kötik a pedagógus erőforrásait. Félreértés ne essék, nem az integráció ellen vagyok, viszont a fejlesztést a környékünkön csak ímmel-ámmal vagy sehogy sem tudják normálisan megoldani- így nem sok értelme van.

A nagyok iskolai előkészítő foglalkozásai úgy zajlanak, hogy aki amit akar, azt csinálhat, ha elvégzi a feladatokat az is jó, ha nem, akkor sem törődik vele senki- a szülőknek hazaküldik a feladatlapokat, hogy a gyerekeikkel este oldják meg- és hasonlók.

Mindenért kuncsorognak, heti szinten gyümölcsöt, higiéniai eszközöket, rajzlapot stb. vitetnek be a szülőkkel stb. A problmás réteg persze nem, tehát itt is a normális családok viszik helyettük még a csoportpénzt is.

Gyakran megy a mocskos beszéd, verekedés, kiközösítés, pletykálkodás.

Sajnos a környékünkön ilyenek az önkormányzati intézmények, konkrétan a mi körzetesünk is. Elmentem, megnéztem őket, nyílt napokon voltunk, ismerősöktől, szomszédoktól, játszótéren stb. infókat gyűjtöttem.

Biztosan vannak olyan önkormányzati fenntartásúak is, ahol tisztességes, kipihent, lelkiismeretes dolgozók, szép tárgyi körülmények, egészséges és bőséges étkezés is van- nálunk sajnos nem.

Nálunk is a helyhiány volt az oka. 4 évesen már úgy gondoltam, hogy nem fog neki ártani a közösség. Kistesóval itthon vagyok, úgyhogy simán elutasítottak.

De. Amióta oda jár egyre biztosabb vagyok benne, hogy innen fog iskolába menni. És ezek után a tesója is ide fog járni. Szerencsére csak egy évig járnak majd együtt...

2. vagyok.

A miénk nem katolikus.