Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Óvodák » Mennyire normális ez kiscsopor...

Mennyire normális ez kiscsoportos korban?

Figyelt kérdés
Kislányom szeptemberben kezdte az ovit, nagyon megviselte, nehéz volt... talán 2 hete nem sír egyáltalán reggelente... szóval egyértelmű volt, hogy nem a szíve csücske, de amit nemrég a nyílt napon tapasztaltam, nagyon elszomorított, borzalmas volt így látni őt! :( ez volt az első mikor bele láthattunk az ovis kis életükbe - kislányom végig görnyedten , megszeppenve ült, látszott rajt, hogy kínlódik, szenved a kis előadás közben, a mondókákat, amiket itthon hihetetlen előadással szaval, nem mondta ( mondjuk erre számítottam) , nem mutogatta , a kis körtáncba beállt ugyan, de mikor ő került volna sorra csak megrázta a kis fejét, szinte pánikolva... :( mintha nem is az én kislányom lett volna... mert oké, hogy szégyenlős, nem szaval stb... de az a kín a kis pofiján, az a testtartás számomra azt jelzi, talán nincs jó helyen... vagy ez még belefér? ne aggódjak? komolyan hazajőve a sírás kerülgetett!
2015. márc. 27. 13:53
1 2 3
 1/21 anonim ***** válasza:
71%

Az én lányom ugyan volt bölcsis egy évig, de az oviban úgy fel van oldódva, hogy legszívesebben oda költözne. :)

A bölcsiben pokol volt. Undorító gondozók, mocskos szájúak, stb.

Kénytelen voltam járatni, mert nem tudtam másképp megoldani, átvinni meg nem tudtam, mert nem volt hely.

Nagyon sokat szenvedett ő is és a többi kis pajtása is ott. Azóta be is záratták azt a bölcsődét, gondozókat ki is rúgta az önkormányzat, mert a szülők - köztük én is - hetente jártunk a jegyzőhöz, polgármesterhez, stb.

De, mióta oviba jár (szeptember), mintha kicserélték volna. Nagyon jó óvónői vannak, a dadákat imádja és ez kölcsönös is. :)

Rengeteget fejlődött és sok mindenben megváltozott. Örömmel csinálja az "órai munkákat", az előadások alkalmával is próbálkozik lépést tartani (nekik ugye még nem annyira megy, mint a nagyoknak), mondja a mondókákat, bekapcsolódik a feladatokba.


Szerintem ezek nagyban az óvónőkön múlnak. Ha úgy érzed, hogy ők nem megfelelők, akkor érdemes lenne elgondolkozni egy másik ovin szeptembertől (most már nem venném ki erre a 2 hónapra).

2015. márc. 27. 14:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/21 anonim ***** válasza:
100%

Na akkor először is, ne aggódj, nem az óvodai mindennapokba láttál bele, hanem egy szereplős helyzetben láttad a kilányodat, amilyenben valszleg még életében nem volt. Az én kislányom mini csoportos korában végigsírta az egész évzárót (pedig az már május volt), szerintem az összes szülő őt szidta magában, hogy az óbégatásával elrontja a videofelvételt.... Most meg (nagycsopi) addig nyaggatott, míg oda nem mentem az óvó nénihez, hogy bekönyörögjem a gyerekemet az egyik elődandó mese szereplői közé...


Ne sírj, és legkevésbé se éreztesd a kislánnyal, hogy bármi gond van vele vagy a visekledésével. Még kicsi, jövőre majd jobban megy. Meg volt szeppenve, ennyi az egész. Dicsérd meg, hogy bátor volt, ügyes volt, mondd neki, hogy tudod, hogy ijesztő volt a sok idegen ember, de büszke vagy rá, mert nagyon aranyos volt!

2015. márc. 27. 14:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/21 anonim ***** válasza:
100%

Nálunk a kiscsoportosoknak még direkt nem is szerveznek ilyen szereplős programokat, mert sokan megijednek (még azok is néha, akik amúgy szeretnek a család előtt szerepelni).

Szerintem normális a lányod reakciója, egyrészt azért, mert úgy tűnik ő nem az a szereplő típus, másrészt nem is egy nagy ovi-rajongó. Így tehát nem csoda, hogy megijedt a helyzettől.

Amúgy az oviváltás lehet esetében nem rossz ötlet.

Lányom költözés miatt került át egy másik oviba, és mintha kicserélték volna. Valamiért úgy tűnt az első ovijában nem érezte jól magát, míg a második oviban szárnyakra kapott. Meg is lepődtem micsoda változást tud hozni az "ovicsere".


Unokaöcsém amúgy még 6 évesen, nagycsoportban is sírt szerepléskor. Most már 14 éves, de ki nem állna közönség elé. Vannak ilyen emberek. S ugye minél kisebb egy gyerek, annál jobban meg tudja viselni őt a szereplés (a kényszer).

2015. márc. 27. 14:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/21 A kérdező kommentje:
Nagyon megdicsértem amiért ügyesen részt vett a szereplésben, és mondtam természetesen, hogy mennyire büszke vagyok rá, mert pontosan tudom, neki ez hatalmas teljesítmény volt! :) csak amit a kis testbeszédén láttam, az nem hagy nyugodni... utána még a csoportban is voltunk, de ott is hiába voltam ott, és a kistestvére is, nem tudott feloldódni-mosolyogni, pedig együtt voltunk! nagyon köszönöm a válaszokat!
2015. márc. 27. 14:10
 5/21 anonim ***** válasza:
15%

tudod mit sz*r az óvoda eleve nem kellenének kötelező szereplős programok ilyen kisgyereknek,ha sírva adta elő ott már nem magától szerepelt az is tuti

te gyereked neked kell szeretni bátorítani az ilyenek után, és hagyd h gyerek legyen ne minifelnőttet neveljenek belőle.

2015. márc. 27. 14:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/21 A kérdező kommentje:
Érdekes, hogy nem sírta el magát, mintha már rutinja lenne benn, hogyan tartsa magát... volt kisgyerek persze aki sírt, és oda ment az anyukájához, de ő legalább előtte mosolygott, és utána is viháncolt, de a lányom teljesen vissza fogta magát, csak ámultam, hogy mi van vele?
2015. márc. 27. 14:18
 7/21 anonim ***** válasza:
64%
Ha rajtam múlna beszüntetném kiscsoprtban, bölcsiben az ilyen szerepléseket. A gyerekek nagyrésze megszeppen, sírnak, félnek, mire jó? Hogy az egész család felvehesse videóra... A gyereknek meg egész életében rossz emlék, hogy leszerepelt... Nálunk volt olyan anyuka, aki leszidta a gyereket, mert nem mondta el a verset. Legszívesebben felképeltem volna...
2015. márc. 27. 14:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/21 anonim ***** válasza:
74%
Nálunk anyák napján és egyébkor pont emiatt nincs szereplés, csak év végén, de ez annyira nem jó megoldás szerintem, hiszen meg kell tanulni szerepelni is, nem lehet ráhagyni, hogy ő nem szereplős típus, hanem lassan-lassan terelegetni kell afelé, hogy merjen kiállni és ne féljen megmutatni magát, nézzen szembe a helyzettel/feladattal és tegyen egy-egy kis lépést mindig előre. Az életben kismillió alkalommal az embernek fel kell vállania az arcát, "fel kell lépnie" mások előtt és szerepelnie kell, enélkül nem lehet érvényesülni már iskolás korban sem. Persze nem akarom azt mondani, hogy háromévesen nagymonológgal álljon ki a sportcsarnokba, de az ő kis kezdő szintjén, a barátaival együtt, csoportban, ahogy tudja, énekeljen el pár dalt a szülők előtt. Nem tudom, mennyire mondtáák el nekik az óvónők vagy ti szülők, hogy miről is szól ez a nyílt nap, hogy bizony idegen emberek fogják bámulni és fényképezni/filmezni őket.
2015. márc. 27. 14:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/21 anonim ***** válasza:
64%

NE felejtsd el, hogy ez nem a mindannpi vsíselkedése az oviban, hanem a nyilt napi szereplési helyzet.


A mindennapokat csak akkor tudnád tényleg megélni, ha olyankor, amikor nincs ott még egy rakás szülö meg egyéb idegen, és téged sem lát, nem tudja, hogy ott vagy, akkor tudnád titokban emgfigyelni.


Ugyanis igen valószínü, hogy olyankor egész másként viselkedik, nem úgy, ahogy a "kirakatban".


A helyedben az óvónövel beszélnék, hogy neki mi a véleménye, hoyg viselkedik a kislány normál esetben. De ha komolyabb gond lenne vele, akkor már jelezték volna.


Viszont kivenni az oviból nagy hiba lenne, mert ezzel megakadályozod, hogy megtanuljon beilleszkedni egy közösségbe, megtanulja az ottani viselkedési szabályokat és el tudja fogadni azt. Ha mindjárt kivesezd, akkor a probléma késöbbre tolódik csak - mert iskolába kell járnia, akár tetszik neki, akár sem -, ezen kivül akkor már "el fogja várni" a tapasztalata alapján, hogy onnan is kivedd.

2015. márc. 27. 14:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/21 A kérdező kommentje:
Nem veszem ki semmiképp , legfeljebb a csoport váltás gondolata fordult meg a fejemben, de persze nem eszik olyan forrón a kását... nehezen megy neki az ovi, többször is ott voltam, hogy feladjuk, de ha már eddig eljutottunk nem emelem ki! - egyik óvónénit kimondottan szereti, a másikat nem is említi igazán, de pl. a gyerekekkel nincs kapcsolata... őt szeretik, de ő nem nyit feléjük, nehezen fogadja a közeledésüket. A másik, ami szintén számomra árulkodó az az ovis fénykép... amin szintén teljesen elkeseredett kislány néz rám, nem sír, de végtelen szomorúság árad az arcáról!
2015. márc. 27. 15:05
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!