Óvoda választásnál melyek voltak a szempontjaid? Később ezek hozták az elvárásaidat? Esetleg ma már teljesen más lenne a fontos?

Nekem az volt, hogy közel legyen hozzánk, ne kelljen x db busszal menni, vagy 1 óráig buszozni autózni mire odaérünk. Szerencsénk volt, mert gyalog 5 percre van az ovi. CSendes helyen van, egy kicsi utca vezet be oda, ahol autók nem járhatnak. Mondjuk a kapu mindig be van zárva, de így azért mégis biztonságosabb. Játékkal, mesével nevelnek. Az óvónők, dajkák aranyosak, kedvesek.

Iagzából mi annyira nem válogathattunk, de szerencsére jó helyre került a fiam, szeret oda járni. Én is elégedett vagyok.

Először ami nem tetszett, az az, hogy vegyes csoportok vannak, de szerencsére ebből nem volt semmi gond.

Budapestiek vagyunk.

A gyermekem már nagycsoportos és egy oviváltáson is túl vagyunk.

3 éves korában a szempontjaim főként ezek voltak:

- magánintézmény

- vallási intézmény (adott vallás értékrendje szerint élünk, számunkra fontos- talán ez volt az első szempontok egyike- hatalmas tévedés volt)

- ennek az ovinak élő, jó kapcsolata van egy ugyancsak vallási általános iskolával, a gyerekek kb. fele oda megy tovább

Azt vártam, hogy az oviban alakul egy közösség is, az odajáró gyerekek-szülők-pedagógusok között, így a vallási programokon túl is alakulnak barátságok, kapcsolatok stb.

- a térítési díj nem volt elsődleges szempont, azt tudtuk vállalni itt vagy másutt is

- a kis óvodai csoportlétszám viszont igen- ezért is magánintézményben gondolkodtunk, számunkra a 16-18 fősnél nagyobb gyermeklétszámú (különösen a 25 feletti!) riasztónak tűnt

- nem volt szempont, hogy korcsoportos vagy vegyes ovis csoportok vannak-e (ebben az intézményben vegyes életkori csoportok vannak, vagyis 2,5-3 éves kortól 7 évesig)

Ebből az intézményből pánikszerűen menekültünk egy év után (többen is), miután kiderült az, hogy - főleg az egyik óvónő, de a vezetés teljes támogatásával, hallgatólagos beleegyezésével- a vallási értékekkel és a normális gyereknevelési értékrenddel össze nem egyeztethető nevelési elveket követ (gyerekek megszégyenítése, csoport előtti megalázás, gyerekek minősítése stb.)

A másik óvodánál az alábbi szempontokat követtem:

- nem a vallási értékrend szerint választottunk, egy átlagos, de budapesti viszonylatban is kiváló magánóvoda (volt bennem kétség vagy félelem az elején, hogy okoz-e ez majd problémát pl. ünnepek stb. értelmezésében- de nincs gond)

- kerestem olyan ismerősöket, ismerős ismerősét stb. akinek járt oda gyermeke

-nagyon szigorúan csak és kizárólag korcsoportos ovit kerestem (nekünk szörnyű tapasztalatunk volt az előző helyen- kicsiknek jó lehet, ha a nagyobbak is pátyolgatják őket, de az első intézményben gyakorlatilag semmi differenciálás nem volt, iskolaelőkészítés pl. az 5 éveseknek stb.- 5 évesnek ok, fejleszti a szociális készségeit, de arra a családi is megfelelő szocializációs közeg!)

- nyitvatartásában is igazodik a normális, általános rendhez (az előző, vallási oviban kb. 2* annyi bezárás volt, a vallási ünnepekre is hivatkozva- megnehezítette a logisztikát)

- világos, átlátható pénzügyek (a vallási oviban ment a nagyüzemi feketézés!), nem kell semmit pluszban bevinni, mert "elvárás"- kifizetem a nem kevés (100 eFt körüli) térítési díjat, akkor ne kelljen már gyümölcsnappal szórakozgatni meg papírzsebkendőt vagy színes kivágólapot hajkurászni (főleg olyan irracionális mennyiségben, amit általában az önkrományzati ovikban is elvárnak!)

- ne húzzanak még le minden külön programért pénzzel (ha meg nem megy a gyerek, akkor kinézik vagy jön a marketing, hogy menjen- az első oviban ez volt- itt az volt az elvárásom, hogy befizetek egy nagyobb összeget, akkor külön fizetgetések, kérések nélkül legyen rendszeres úszás, sport, kellékek, gyerekszínház stb. is)

- igenis legyen élő közösség, kapcsolat a szülők és az ovi/pedagógusok között, ne csak a vallási ünnepeken első sorban tolongás legyen a mérvadó, hanem legyen idő megbeszélni a gyerekkel kapcsolatos valódi kérdéseket és ne intézzenek el annyival, hogy "jól evett, jól aludt" (sok helyen így megy)

- sok gyerek kerül innen az egyik legjobb hírű budapesti "felvételizős" iskolába

Tehát változtak a szempontjaim, első helyre került:

- korcsoportos

- átlátható pénzügyek (egyszer fizetek egy hónapban és kész)

Ez lett a jó döntés, hamarosan iskola és nagyon örülök, hogy ebből az oviból kerül ki a gyerekem boldogan, elégedetten, szereti a pedagógusait, társait, vannak kis barátai, a szülőkkel is tudunk pár szót váltani, a gyermekem maximálisan alkalmas az erős iskolába- ahová már néhány barátjával fog érkezni.

Itt az anyáknapját sem futószalagszerűen, egy-egy szülőre 10 percet szánva, ajtó előtt sorban állva intézik, hanem valódi ünnepség (mint gyerekkorunkban), az évzáró kertiparty tortával, lufival, az óvónéni járt már nálunk és őszintén mondom, hogy szeretettel gondolok rá, második édesanyja kicsit a gyermekemnek.

Mi is túl vagyunk egy óvodaváltáson a vegyes csoport miatt. Inkább messzebb, de korcsoportos legyen. Az óvónénik kedvesek voltak, szerették a gyerekeket, de a korosztályk elosztása így alakult: nagycsoport 6-7 évesek 11, középsősök 5 lány, kicsik 3 lány 2 fiú (2,5-3,5 évesek). A kisfiamat ez eleinte felfelé húzta, de amint a nagyok elmentek, érkezett 11 2,5-3 éves sírós picike, akiknek még a szobatisztasággal is gondja volt ::( Első évben a kisfiam egész nap legozott, a legtöbb foglalkozásban csak nagyok vettek részt. 2 hétben egyszer hozott haza egy rajzot kb. Mindezek mellett nem szeretett járni, minden reggel cirkusz volt és örökké azt kérdezgette, hogy mikor jön el, hogy soha ne kelljen óvodába mennie. Nagyon nehezen döntöttünk az óvodaváltás mellett, mert ez nagyon megrázó egy kisgyermeknek, de így utólag nagyon jó döntés volt! Sok-sok foglalkozás van, amiket nagyon élvez, a korosztályában lehet, barátokat talált végre és szívesen megy óvodába, jól érzi ott magát!

Szóval a szempontjaim a második gyermekemnél:

1. óvónéni (kedves, türelmes, hozzáértő, gyermekszerető,...)

2. korcsoportos!

3. közel legyen

Hehe, mi pont fordítva, direkt olyan ovit kerestünk, ahol vegyes csoport van. :) Számomra az az életszerűbb. Egyszerre ment oviba az 5 éves és a 3 éves gyerekünk, így az is jó hogy nincsenek egymástól elszakítva - és ugyan az oviban egyáltalán nem játszanak együtt, de mégis tudják hogy ott van a másik "karnyújtásnyira".

Végül egy kicsi, falusi ovit választottunk, igaz, 15 perc autóval, de sokkal szimpibb nekünk mint a helyi kisvárosban, 5 perc autóútra levő "nagyüzem", külön csoportokkal, az nekem olyan személytelen.

Az egész oviban van 20-22 gyerek, a 3 évestől az év-vesztes nagyokig, a két ovónő és a két dadus szuperül szervezi a napot, minden korcsoport a neki megfelelő foglalkozást, fejlesztést, figyelmet kapja.

Szerintem igazából az a kulcs, az óvónők és a dadusok, meg egyáltalán, az intézmény hangulata, hozzáállása. Itt a mi ovinkban pl állandóan fellépnek a helyi kultúrházban: Szüret, Karácsony, Farsang, Húsvét, mindig van valami műsor amire készülnek, úszni viszik őket, bábszínházba. És a gyerekek rajonganak az óvónénikért, dadusokért. Én nagyon szkeptikus voltam, egyáltalán nem hittem az óvodában mint intézményben, de kifejezetten pozitív csalódás volt.

8. vagyok,

Érdekelne, hogy ki és miért ítélte haszontalannak a válaszomat. A kérdésre válaszoltam, szerintem korrekten.