Egy gyereket eltiltani a másiktól?

Nem.

Bölcsődében az egyik kislánnyal nagyon összenőtt a lányunk, folyton együtt bandáznak. A szülőkkel ezért próbáltunk barátkozni, hogy a gyerekek többet találkozhassanak. Kiderült, hogy eléggé szöges ellentétben áll a világképünk a szülőkkel (ők kicsit túltolják a bio-spirituális, stb vonalat), de tudjuk kezelni, bólogatunk, aztán elengedjük a fülünk mellett.

Autista gyermekem van (magasan funkcionáló, kezdettől integrált, normál oviba járt és most normál általános iskolába). Én azt tapasztaltam, hogy a gyerekeknek semmi ellenérzésük nincs alapból azzal kapcsolatban, ha a társuk más, ők képesek elfogadni, megérteni, kezelni (már az ovisok is). Nagyon sokat számít a pedagógusok hozzáállása: ha ők elfogadó közeget teremtenek, amiben minden gyereknek a pozitívumait engedik előtérbe kerülni a negatívumokkal szemben, akkor a gyerekek is így viszonyulnak egymáshoz.

A szülők esetében viszont tapasztaltam néha ellenérzéseket, de ez mindig abból fakadt, hogy nem tudták, mivel állnak szemben, mire számítsanak. Én pl. szülőin elmondtam, hogy mit takar a gyermekem állapota és biztattam a szülőket, hogy kérdezzenek. Többen oda is jöttek hozzám és kérdeztek. Voltak, akik így is idegenkedtek a gyerekemtől, mások meg egyáltalán nem (utóbbiak voltak többségben). Emlékszem, egy alkalommal egy anyuka meghívta magukhoz a lányom, ovi után ő vitte haza a saját gyerekével együtt, és egy másik szülő szörnyülködött, hogy hogy meri bevállalni a lányom, nem tudja, mivel jár ez. A lányom barátnőjének anyukája pedig közölte, hogy csecsemő kora óta ismeri a lányom, ő nem tart tőle. Simán meghívták szülinapi zsúrokra, délutáni együtt játszásokra. Mások meg tartottak tőle anélkül, hogy hajlandóak lettek volna megismerni.

A suliban ez újrakezdődött, ott is időbe telt, mire megismerték és a kezdeti idegenkedés, amit néhány szülő részéről tapasztaltam, megszűnt. Egyébként szerencsére nagyon ritkán tapasztaltam idegenkedést: 10-ből 1 olyan szülő volt, aki érezhetően tartott a gyerekemtől. A többiek simán nyitottak felé.

A lányom jelenlegi legjobb barátnőjének a szülei meg is mondták, hogy kimondottan örülnek annak, hogy a gyermekük olyasvalakivel barátkozik, aki kicsit más, mint az átlag, mert ettől csak fejlődik az empátiája, toleranciája. (Ami szerintem teljesen igaz.)

Az én meggyőződésem, hogy a kérdésben szereplő szülő a saját gyerekével tol ki igazán, mert a többi gyerek fog tudni játszani a kisfiúval és az rekesztődik ki a közösségből, aki nem játszik vele. Nálunk legalábbis ez volt. Egy alapvetően elfogadó csoportban az számít deviánsnak, aki nem fogadja el a társát valamiért.