Miért van több joga egy SNI-is (többieket veszélyeztető! ) gyermeknek, mint egy "átlagosnak"?

Tudom, hogy tabutémát feszegetek, nem is vitaindítónak szánom, hanem segítségre, tanácsra lenne szükségem.

Kisfiam most kezdte a középsőt egy állami oviban, ahova szeret járni, jól beilleszkedett, óvodapedagógusainkkal is minden rendben. A probléma egy másik kisfiú, akivel már bölcsibe is együtt jártak. Már ott is voltak vele problémák, a dadusok rendszeresen próbáltak beszélni a szülőkkel a gyermek agressziója miatt, amivel napi szinten okozott testi/lelki sérülést a társainak. Sajnos a szülők semmiben nem működtek együtt, támadással (volt hogy szó szerint..) reagáltak a többszöri "raportra". Most az oviban másfajta kommunikációval próbálnak közelíteni a szülőkhöz is, pozitív megerősítéssel, segítő szándékkal, türelemmel... de sajnos eredménytelenül. A kiscsoportot kibekkeltük időnkénti panaszkodással, kisebb kék-zöld foltokkal, de mostanra eldurvult a helyzet.

Az egyik kisfiút már elvitték a csoportunkból, mert rettegett miatta oviba menni.. Több kislányt-kisfiút is megfélemlített/bántott már, akik emiatt megpróbálják elkerülni, így kevésbé konfrontálódnak vele. Viszont kisfiam eleven, kalandvágyó, jólelkű, és a rendszeres bántalmazások ellenére is játszik vele.. emiatt pedig folyamatosan éri egyre komolyabb - látványos sérülés, -csak az első két hétben. Múlt héten az orrát zúzta össze, mikor hátulról nekilökte a polcnak, ezen a héten pedig konkrétan fejen rúgta (épp a szeme mellett), amikor kisfiam épp a földön feküdt. Az óvónők állítják, hogy egyikük szeme szinte folyamatosan a kisfiún van, de mégis előfordulnak ezek a durva dolgok, amikért nem őket hibáztatom (nem lehet folyton csak rá koncentrálni), mégis azt mondják, bízzam csak rájuk a dolgot. Az igazgatónővel nem lehet szót érteni, neki csak az óvoda jó híre és a problémák eltussolása a fontos. Mikor férjemmel felvetettük, hogy nem lehetne elküldeni esetleg azt a gyereket máshova, még mi kaptuk meg, hogy mégis hogy képzeljük. Nos úgy, hogy a gyerekem potenciális veszélynek van kitéve nap mint nap, és miért várható el, hogy én ezt tűrjem? Mégis meddig? Míg még komolyabb baja nem lesz? Miért én menjek minden nap gyomorgörccsel érte, hogy vajon ma mi történt? Én értem, hogy a mai jog integrálja ezeket a gyerekeket, de azt nem, hogy ha ezzel veszélynek tesz ki másokat, azt miért vagyok én köteles tűrni? Mit tehetek? Nyilván nem szeretnék az óvónőkkel/vezetővel sem szembekerülni, de úgy érzem, hogy még csak megértést sem kapok, nem hogy segítséget. A többi szülő megosztó, aki érintett, inkább hallgat (hogy maradjon meg a jó viszony) és örül, hogy "tolhat engem maga előtt", de akad olyan szülő is, aki (eddig még volt) olyan szerencsés, hogy nem érte a gyerekét atrocitás, és "szegény, ő is csak egy kisgyerek" hozzáállással még rám vet megvető pillantásokat. Kíváncsi lennék, ha az ő kislányát (aki folyton az óvónő szoknyáján ül, így nyilván kevésbé van kitéve ennek) egyszer-kétszer-többször hasonló sérülés érné, akkor ki lenne a "szegény". Segítsetek, mi ebben a helyzetben a megoldás?