Ti hogyan reagáltok az óvónői nyomásra?

Gyermekem 5 éves, csak délelőttönként jár oviba, délben érte szoktam menni.

Most jön a nyár, a nyári szünet egy hónapja alatt természetesen nem viszem, de meggyőzött az óvónő, hogy 2 hónapig ne vigyem be, mert akkor őket nem rendelik be, meg amúgyis nyaralni mennek, meg hogy összevont ovis csoportok lesznek, váltott nevelőkkel, ki tudja, hogy reagálna a gyerekem(aki amúgy barátkozós, de nem szabálykövető csendes típus.

Abszolút megértettem, mivel nem kell dolgoznom jelenleg, csak tanfolyamra járok, ami nem létszükséglet, tudják, hogy nem dolgozom, így természetesen van időm.

Viszont most utólag fel vagyok háborodva, egyedül nevelem, soha senki sem vigyáz rá, összvissz annyi időm van magamra, amikor az oviban van 9-12ig, és ugyan imádom nagyon, de belebolondulnék 60 napba éjjel nappal úgy, hogy amúgyis csak 3-4 órát tölt nélkülem naponta, azt is ritkán, mert minden második héten beteg. Szóval nincs bepótolnivaló idő, amit nélkülem tölt, mint a többségnek, nem érzem, hogy most kell pótolnom az eddigi elhanyagolást.

Úgy érzem nekem jár ez a délelőtt, másrészt meg rossz anyának érzem magam, hogy meg kell indokolnom, miért akarok a gyerekem nélkül tölteni napi 3 órát.

Minden hétvégén is velem van, sosincs rokonnál, se nagyinál, se apukánál, se bébiszitternél, csak én vagyok.

Másikoldalról meg le akarják passzolni az oviból, mert nagy türelmet igénylő gyerek, bár szerintem csak velük nem jön ki, korábban nagyon imádta az előző nőt. Szóval nem is vinném szívesen, arra a délelőttre is csak azért hordom, mert muszáj és mert a gyerekem igényli a többi gyerek társaságát..

Nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Nálatok hogy zajlik ez az egész?