Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Óvodák » Ti hogy éltétek meg az ovi...

Ti hogy éltétek meg az ovi kezdést? (nem a gyerkőcre gondolok most)

Figyelt kérdés

Most lehet szentimentálisnak gondoltok de itt van június közepe és én nagyon nem várom a szeptembert.

Életem legboldogabb 3 éve volt ez a kisfiammal, és nem akarom hogy véget érjen.

Annyira jó ez a 3 éves kor, nála 2-2,5 éves kor között lezajlott intenzíven a dackorszak, és most alig hisztis, egész nap dumálunk,nevetünk, sokáig alszunk,jól érezzük magunkat együtt, és annyira anyás..

Mellette nyelvet tanulok, nem vagyok befásulva, van énidőm is, mamákkal is tök jól el van, tényleg nagyon boldog vagyok.

Viszont mostanában elfog az aggódás, nehéz ezt szavakkal leírni de nem tudtam ha gyereket szülök egy időgépbe lépek be.

Mintha tegnap hoztam volna haza kórházból most meg el kell őt engednem ami tudom hogy az élet rendje, de nagyon nehéz.

Ő nagyon introvertált, nehezen oldodó, de roppant értelmes,ragaszkodó,érzelmes kisfiú ezért is féltem őt.

Nem szereti a gyerekeket, én szocializáltam őt, de folyton elveszik a játékait, fellökik a csúszdán, tolakodnak, és 90%-ban csak ezeket élte át gyerekekkel, ezért mindig felnőttekkel szeret játszani.

Előtte nem mutatom hogy félek,és szorongok, este mikor elsötétül a lakás és egyedül vagyok a gondolataimmal szoktam néha sírni hogy ilyen gyorsan eltelt az idő, meg mikor elaltatom és csak nézem a pofiját hogy olyankor olyan babás ahogy szuszog..

Lehet ennél a pontnál küldötök szakemberhez, de nem akarom megfogtani a szeretetememl, tényleg heti 2x mamázik, csak rettentően féltem és szeretem.

Ezeket most jól esett leírni, mással nem tudok erről beszélni mert mindig ott a gyerek és nem akarom hogy hallja, férjem meg nem érti meg mert ő ugye alapból dolgozik.

Amúgy magánoviba fog járni, és amit még furcsállok hogy mikor megkérdeztem a beszoktatást akkor azt mondták hogy ó náluk nem kell ,ide nagyon szeretnek járni a gyerekek majd meglátom. Akkor nem reagáltam semmit, de ez nagyon zavar, én nem akarom egyik pillanatról a másikra otthagyni, ezt szerintetek lehet leszögezni,jogom van hozzá nem hogy akkor hagyom ott a gyereket mikor én akarom?

Köszönöm ha leírjátok hogy ti hogy éltétek meg anyukaként az elválást, és hogy mi segített nektek.


2019. jún. 18. 12:14
1 2
 1/14 anonim ***** válasza:
93%

Ha naluk nincs beszoktatás, akkor esélyes, hogy nem fogják engedni, higy maradj. Nem lenne jó hatással a többi gyerekre. Persze nyilván meg kell kérdezni és at is lehet, higy engedik.

Anno az én gyerekem bölcsivel kezdett és naygon elvezte, már az első nap is. Tudtam hogy jó helyen van, vigyáznak rá, fiygelnek rá, segítik mindenben

2019. jún. 18. 12:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/14 anonim ***** válasza:
92%

Ha te is újra dolgozni fogsz,Ő meg boldogan jár haza az oviból rájössz hogy nem is olyan szörnyű a helyzet :)


Nálunk az első hét volt nehéz,utána meg úgy kellett haza könyörögni minden délután :)

2019. jún. 18. 12:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/14 anonim ***** válasza:
92%

Nagyon vártam az óvodát, az előtte lévő nyár már borzalmas volt.

Egyedül nevelem a lányom, kevés voltam neki, unatkozott mellettem, így megváltás volt az ovi.

A legelső naptól imádta, soha nem sírt, nekem se volt rossz, sőt örültem, hogy végre van szabadidőm, egyedül lehetek nyugalomban napi pár órát.

2019. jún. 18. 13:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/14 anonim ***** válasza:
95%
Teljesen megértelek! Bár az én fiam még csak 2 lesz, hasonló kisgyerek, mint a tiéd. Nem várom az oviskort, nehéz lesz elengedni. A másik oldal pedig, hogy óvónő vagyok. Sok szülőt vigasztaltam már beszoktatás alatt, gyerekekből sokkal kevesebbet kellett :) De amíg nem volt saját gyerekem, addig fura volt látni a sok aggódó szülőt, most a másik oldalról szemlélem én is a dolgokat, de hidd el, jó helyen lesz, hamar beszokik, vigyáznak majd rá.
2019. jún. 18. 13:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/14 A kérdező kommentje:

Köszönöm örülök hogy jól viselte a gyerkőcötök, de inkább most az anyukák lelki világára lennék kíváncsi hogy TI anyukák hogy viseltétek elengedni a gyereket,rábízni idegenekre, otthagyni miközben ordítva könyörög,sír,bújik beléd hogy ne hagyd ott.

Illetve előre felkészülni, hogy előtte ti is aggódtatok és szorongtatok-e?

2019. jún. 18. 21:14
 6/14 anonim ***** válasza:
Az én fiam a napokban tölti a 2 évet, de tejesen átérzem, amit írsz és nekem már rossz belegondolni, hogy jövőre ovis lesz. Akár én is írhatnám 1 év múlva ugyan ezeket a sorokat.
2019. jún. 18. 23:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/14 anonim ***** válasza:

Szia! Én alapvetően vártam az ovikezdést, már szó szerint egymás agyára mentünk, mert kevés voltam Neki. Ettől függetlenül izgultam mi lesz, hogy lesz, mennyire fog Neki tetszeni.

Nálunk nem volt beszoktatás, az óvónénik tapasztalatai alapján ez a leggyorsabb és kevésbé fájdalmas megoldás. Húztam a számat, de elfogadtam. Beni év közben csatlakozott a csoporthoz, biztos rossz lett volna a többi gyerkőcnek, ha én ott lettem volna, a többi szülő pedig nem.

1.-2. nap reggel elmondtam Neki, hogy most délelőtt itt lesz és ebéd után megyek érte. Nem is volt semmi gond, boldogság 🙂

Aztán kezdődött a reggeli sírás, majd nap közben is sírdogált, ami nagyon-nagyon rossz volt. Otthagyni úgy, hogy sírva kéri, hogy maradjak ... megszakadt a szívem.

De aztán ahogy a napok teltek, egyre jobb lett, egyre kevesebb sírással, már kezdett mesélni az oviról és úgy láttam, hogy szívesen megy.

Ez a 4. hónapunk es nagyon szereti az ovit, szívesen megy, jól érzi Magát es én is nyugodt vagyok. Úgy gondolom, ezen a nehezebb időszakon át kell esni a gyereknek és a szülőnek is. Én is gondolkoztam az elején, hogy ennek igy nincs értelme és még hagyjuk az ovit, majd szeptembertől újra próbálkozunk. De milyen jó, hogy nem tettem, mert szeptemberben ezt újra így végig kellett volna csinálni.

2019. jún. 19. 06:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/14 anonim ***** válasza:
100%

Egyáltalán nem biztos, hogy könyörög meg sír vagy nagyjelenetet rendez. Az is lehet, hogy le se tojik téged, ha meglátta a játékparkot, aztán csak 1-2 hét múlva lesz "hiszti", amikor rájön, hogy minden reggel fel kel kelni ("de én már voltam az oviban"), és az is lehet, hogy csak cselesen elkezdi húzni az időt, pl. minden kavicsnál ötször megáll... , vagy ott tök jókedvűnek látod majd, csak otthon épp picit hallgatagabb lesz vagy újra babásabb, netán újra bepisil vagy szopni kezdi az ujját. Egy új munkahelyet kb. 3-4 hónap megszokni (nagyobb zaj, új arcok, mik a szabályok, mi merre van) - számíts erre, hogy nála is így lesz és ez nem egyenletes folyamat, bár persze az első 1-2 hét az izgalmasabb. (Sokat segít egyébként, ha bevihettek mindig valamit otthonról "megmutatni" és/vagy ha van valami ismerős alvókája.)

Nagyon fontos, hogy lelkesítsd, jó dologként állítsd be számára az ovit (legyél nagyon büszke rá, hogy ő már ilyen nagyfiú és ezt hangoztasd is felé is és mások felé is) és úgy add elő, hogy ez egy fix döntés/helyzet, nem kívánságműsor (ez az ő "munkahelye", ez az ő a dolga, ő már óvódaköteles). És az is fontos, hogy olyan napirendhez szoktasd, amit később is vinni fogtok. Tehát az első pár napban mehetsz érte persze korábban és kell is, de ha pár hét múlva 8-4-ig dolgozni fogsz, akkor már most se lustázzatok reggel vagy hozd el rögtön ebéd után, hanem alakítsatok ki olyan ovis napirendet, szokásokat, amik később is tarthatók. És azt minden reggel kakukkold el, hogy mikor mész érte (pl. ha felébredtetek és megetted az uzsonnádat...)

Szóval vigyázz, ne vetítsd ki rá a saját érzelmeid, ne vigasztald, sajnáld előre, hogy de kár, hogy már nem pici baba - meg lehet és kell is ezt siratni magadban (nem véletlenül sokaknak bölcsi vagy ovi vagy sulikezdés kapcsán jön be, hogy mégis szeretnének kistesót...), de ő csak azt érezze tőled, hogy biztos vagy benne, hogy jó dolgok várnak rá, és jó dolog és, ahogy írtad, az élet rendje nőni, ügyesedni, önállósodni is, aminek te mindig örülsz és egyre hosszabb pórázra mered engedni, mert bízol benne és ő bízhat önmagában.

2019. jún. 19. 11:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/14 anonim ***** válasza:
Nekem nagy fellélegzés volt, amikor a nagy elkezdte az ovit, a kicsi a bölcsit. Az egy picit rosszul esett, hogy egyik sem akart hazajönni. De amúgy élvezem, hogy a délelőttjeim szabadok. Azért aggódtam egy picit, hogy hogy fognak szót érteni az óvónőkkel. Itthon magyarul beszélünk, de német nyelvterületen élünk. Aztán úgy voltam vele, hogy nem mi vagyunk az első és nem is az utolsó bevándorlók, majd megoldják a pedagógusok. Így is lett.
2019. jún. 20. 19:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/14 anonim ***** válasza:

Nekem borzasztóan nehéz volt. Tudtam, hogy neki nagyon szuper,de...

Kb.200 m-re dolgoztam az ovitól, de másra sem tudtam gondolni hetekig minden egyes percben csak, hogy vele épp most mi van. Nem bántják? Eszik rendesen? Iszik eleget? Nem fázik? Stb.stb.

Mindig egyre könnyebb lesz, de elég sok idő mire oda eljutottam, hogy nem folyton rajta kattogtam.

2019. jún. 20. 19:13
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!