Orok pesszimista, rosszkedvu gyereket at lehet "nevelni"?

Ah szerintem minden gyerek ilyen.

Èn a te hibádra körbe kérdezem miért is az én hibám?

A miért mindig én-re elkezdek nyafogni, hogy miért mindig én terítek meg, miért mindig én mosom a koszos bugyogokat, miért mindig az anya?(így észre veszik magukat, hogy azért az ö miértjük elég kicsi)

Elrontott kedvre meg szembesíteném, hogy ö hány embernek rontja el a kedvét éppen abban a pillanatban...

Az ajtót meg had vágja be, a dühét le kell vezetni. Èn meg is értem az enyémet, de engedni akkor engedek.

Nálunk a nagyobbik fiamnál időszakosan szokott ez előfordulni, de amúgy eléggé hasonló mentalitása van a lányodéhoz. Vannak rosszabb és jobb napjai. Én azt figyeltem meg, hogy eléggé befolyásolja a hangulatát az, hogy mit evett, mennyire fárasztotta ki az iskola. De néha nem tudom kitalálni az okát. Mindenesetre kap vitaminokat és próbálom visszafogni az édességfogyasztását, helyette értelmesebb ételekkel etetni. Emellett próbálok a saját viselkedésemre is figyelni - ha a családtagjai jókedvűek és nem reagálnak veszekedéssel az ő rosszkedvű megjegyzéseire, vagy eltereljük valamivel a figyelmét a saját problémáiról, az néha segít. Pl. keresünk valami elfoglaltságot, amit szeret, pl. színezés, mesekönyv, vicces rajzfilm, papírrepülő készítése, kirakózás, társasjáték, mikor mi.

Azért azt is hagyom, hogy kibeszélje magából a vélt vagy valós sérelmeit, de van olyan, hogy már én is megunom és leállítom. Ha mérges, akkor jó, ha le tudja vezetni valamin. Pl. van, hogy lerajzolja, akire éppen haragszik, és széttépi vagy összefirkálja a papírt (ezt ő találta ki). Sokat beszélgetünk sulis dolgokról, mit hogyan lehetett volna megoldani veszekedés, sértődés nélkül.

Dettó az 9 évesem,mindig minden tragédia,minden rossz,minden baj,minden tökéletlen,mindenbe belepusztul és elégedetlen..

Sajnos nálunk a férjem a maximalista,aki szintén hozta az apja túlzott elvárásai miatt,és ez meglátszik a lányomon is..

Annyit lehet tenni,hogy elmagyarázzuk,nem jött el a világvége...erősítjük az önbizalmát,azzal,hogy attól mert nem történik minden úgy ahogy Ő akarja,még nem dől össze a világ,és sokszor elég az,ha megteszi a legjobb tudása szerint amit megtehet,és kész..!

Tényleg olyan mintha pesszimista lenne,de biztos vagyok benne,hogy ha a görcsöt,a teljesítménykényszert enyhítjük,úgymond feloldódik a gyerek idővel.