Mit tennétek, ha az apukával való szakítás/válás után a gyermeketek már nem lenne boldog veletek?

Sajnálom ha érdemben nem tudok hozzá szólni de nagyon sajnálom.

De te mit is szeretnél pontosan?

Ahh. Nem az a baja.

1 apát ritkán látja, és az neki kikapcsolódás.

2.ott mindent szabad. Ennyi.

Néha kéthetente lazuljatok.

Nyáron a kertbe sátor, csakúgy utcaiia hagy aludjon.

10 év múlva ciki lesz apu.

De addig is, valamit találj ki.

Pl ha sír apa után , hívd fel , és ő beszéljen a gyerekkel.

Szerintem próbáld meg kicsit az ő szemével látni. 5 éves, még nem látja a teljes valóságot. Rajong az apjáért, mégha az “meg sem érdemli”. Ő egyelőre azt látja, hogy teljesen felborult az élete, az anyukája és az apukája már nem szeretik egymást, sőt az anyukája lecserélte az apukáját. Lehet még sajnálja is szegényt mert egyedül maradt és a szép, biztonságos, otthonszagú házatok/lakásotok helyett egy üzlethelység padlóján kell aludnia. A miérteket, ok-okozatokat ő még nem tudja összerakni.

Nagyon sajnálom, hogy így alakult a helyzetetek, most nagyon sok kitartásra és erőre lesz szükséged.

Én a helyedben nem hordanám mindenfelé ilyen sokat, max havi egyszer. A többi időt vmi könnyed dologgal tölteném. Kitalálnék olyan dolgokat, amik szórakoztatók, de újdonságok és főleg kettesben próbálnám.

Az, hogy mond e apuka rólad vmit nem hiszem hogy tudod befolyásolni. Ki kell várni míg magától is átlát a szitán.

Szia!

Nálunk hasonló a helyzet, csak az exem itt normális.

2x váltam el, 2 kislányom van a 2 házasságomból.

A nagyobbik lányom jól viselte viszonylag, mikor tavaly nyáron elköltöztünk a második férjemtől, mert neki addig is hányatott élete volt.

De a kicsi nehezebben. Pedig a mostani párom is imádja, jó lakásban lakunk, saját szobájuk van, hordjuk programokra stb. Szintén 5 éves.

Neki ilyen hangulatingadozásai vannak. Egyébként az elején rosszabb volt, amíg az exem is ellenséges volt velünk (velem és párommal). Aztán eltelt egy kis idő, exem is belátta, hogy nincs értelme ennek és hajlandó volt páromat is megismerni. Azóta jól kijönnek és béke van. Egyszer a kislányom megkérdezte a páromtól, hogy te és apa barátok vagytok? Párom meg mondta, hogy olyasmi :) Onnantól javulnak a dolgok. Még előfordul, hogy nem örül páromnak stb de jóval kevesebbszer.

Nekik ez nagy változás. Nagyobbik lányom jár most pszichológushoz (10 éves) és ott mondta a hölgy, hogy nekik felbomlik a biztonságot jelentő háttér. Nagyobbik lányommal pl annyit költöztünk, hogy gyakorlatilag nem volt otthona, ezért is ilyen deviáns a viselkedése.

A gyerekek másképp dolgozzák fel az ilyen változásokat, sokszor meg sem tudják fogalmazni őket. Nálunk is van, hogy a kicsi szomorú, nézi a tv-t, odabújok hozzá, megkérdezem mi a baj, sírva fakad és azt mondja hogy nem tudom, rossz napom van... A szívem megszakad ilyenkor, megkérdezem mihez lenne kedve. Vagy felajánlom, hogy ezt meg ezt csináljuk, csak ne sírjon mert nagyon szeretem :) Aztán meg szokott nyugodni.

Adj neki időt! Ez nagyon fontos. Érezze azt, hogy már stabil minden körülötte. Tudom, hogy nagyon nehéz, türelmesnek kell lenni. Sajnos a gyerekek nem tesznek különbséget jó és rossz szülő között. Ő az apja és pont. Akármilyen. Sokszoros tapasztalat. Anno az én apám ivott. De nagyon. És sokkal jobban szerettem mint az anyámat aki emiatt állandóan üvöltözött velem is, féltem tőle. Hiába mondták, hogy apám miatt ilyen, gyerekként ez nem érdekelt, velem mindig kedves volt..

A nagylányom apja hasonló, csak nem iszik. Ő egy tróger. Nem fizet a gyerek után semmit, nem érdekli mi van vele. Pár éve feljelentettem a rendőrségen mert nem fizet. Inkább hivatalosan lemondott a gyerekről (persze nem lehet törvény szerint) csak ne kelljen fizetnie.. Aztán le is csukták mert továbbra sem fizetett ahogy most is érik a következő mert azóta sem fizet.

A nagyobbik lányom meg védi! Szereti.. Hiába mondom, hogy nem érdemli meg, rád se bagózik stb.. Ők ezt nem így értékelik.

Szóval legyetek nagyon türelmesek, idővel meg fogja szokni az új helyzetet! Az megkönnyítené a dolgot, ha az exeddel megpróbálnátok egy normális együttműködő viszonyt kialakítani és akkor a kicsi is azt látná, hogy anya és apa amúgy nem utálja egymást, minden rendben van. És próbáljatok beszélgetni vele, mégha az elején úgy tűnik nem mentek vele semmire, ez nem igaz. Egy idő után fog mondani nektek dolgokat. Türelem és sok-sok szeretet ❤️

Bocsi ha túl hosszú lett.

Szerintem ezt ne vedd magadra. Én szüleim elváltak, és sokáig azt gondoltam, hogy apa mennyivel menőbb, mint anya, mert apa mindent megenged, azt csinálhatok, amit akarok, egész nap, és nincsenek hülye szigorú szabályok, ehetünk mindig sült krumplit ebédre kólával, vacsorára meg chipset, pedig azt anya sose engedte.

Ez a valóságban (idősebb fejjel megértve persze) azt jelentette, hogy apám vastagon lesz.rta, hogy mit csinálok, ha éppen havonta egyszer elvitt, akkor is csinálta a saját dolgait és egyáltalán nem érdekelte, hogy mivel ütöm el az időt, kaját nem főzött, nem takarított különösebben és ehettem, amit találtam, ami általában chips volt meg mekis kaja. Nyilvánvalóan egy gyereket még teljesen hidegen hagy, hogy a táplálkozása nem kiegyensúlyozott, a programok meg főleg egyáltalán nem érdeklik, ha lehet számítógépen is játszani, kifejezetten akkor, ha leckét is kéne írni.

Felnőttem, és már tudom, hogy anya mennyit küzdött velem, apámmal meg egyáltalán nem beszélek. De ezek nem 5 és még csak nem is 10 évesen értek meg bennem, hanem inkább olyan 20 évesen (úgy igazán). Gyereket nevelni szerintem a leghálátlanabb dolog a világon. :)