Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Problémás gyerekek » Igaz e az, hogy ADHD-s gyereke...

Igaz e az, hogy ADHD-s gyereket lehetetlen kezelni?

Figyelt kérdés

Mostanaban eleg sokszor keveredek vitaba szulokkel. Altalaban az a velemenyem, hogy a gyerekeket mar kicsi kortol lehet nevelni arra, hogy tekintettel legyen masokra, pl ne rohangaljon, vergodjon, dubogjon egesz allo nap egy lakasban vagy nyilvanos helyen. En is igy lettem nevelve annak idejen, es tudtam viselkedni nyilvanos helyen, vagy eppen kepes voltam empatiara ( pl tudtam, hogy nem rohangalok az emeleten a nagyszuleim agyara menve, hanem kimentem az udvarra). Legtobben ezzel jonnek, kivanjak, hogy legyen egy ADHD gyerekem es akkor majd megtudom, hogy nem lehet oket nevelni. A parom is ADHD, en is, beszeltunk rola sokat, milyenek voltunk gyerekkent. O tipikusabb volt, allandoan ugralt, szaladgalt, en inkabb elvoltam az alomvilagomban, kepes voltam orakig jatszani a muanyag lovaimmal, a konyveimet olvasni, szamitogepes jatekokkal jatszani, stb. es szegyelltem volna masok elott tantrumozni. Ettol fuggetlenul rendkivul turelmetlen es akaratos voltam es mindig a figyelem kozpontjaban akartam lenni....ami nem erdekelt, azzal pedig nem tudtam foglalkozni. Kicsit elszakadtam a tematol....igazabol a kerdes az, es tenyeg kivancsi vagyok ra, hogy ez az allitas mennyire igaz, hogy lehetetlen jolnevelt es normalisan viselkedo adhd-s gyerekeket latni. Es az is erdekelne, hogy egy olyan szulo, mint mondjuk en, aki ugye szinten adhd es keptelen a turelemre, akit zavarnak a hangos zajok, es nagyon gyengek az idegei, hogyan lehet kepes megbirkozni ilyen gyerekekkel? Nagyon szeretnek csaladot a jovoben, de kozben rettegek tole, hogy milyen lesz a kapcsolatom majd a gyerekeimmel es mennyire leszek kepes jo szulo lenni.... koszonom, aki elolvasta, es annak is, aki emberi hangnemben irja meg nekem a velemenyet, tapasztalatait, esetleg tanacsait.


(30N)


2020. febr. 13. 09:06
1 2
 1/16 anonim ***** válasza:
46%
Szerintem marha jó ürügy az adhd. Régebben ezt úgy mondták,hogy “eleven” a gyerek. Nevelés függő. Rám is rám lehetne ruházni az adhd-t. A gyerekemhez rettentő türelmes vagyok, mondjuk ez még változhat mert most még csak 2éves.
2020. febr. 13. 09:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/16 anonim ***** válasza:
42%
Végre ki merte valaki írni helyettem! A karrierista mamik akik csesznek nevelni a csemetéiket biztosan leszedik a fejünket :D
2020. febr. 13. 09:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/16 A kérdező kommentje:
Igen, az enyemet is le szoktak.... ezert is merult fel bennem a kerdes. Mivel nekem is vannak mentalis problemaim, amiket nem tudok kezelni, giy en elhiszem, hogy vannak ilyen betegsegek es hogy vannak ilyen gyerekek. De a mai szuloknek ez az aduasza... az nem lehet, hogy ennyi ADHD gyerek legyen a vilagon, es azt is nehezen hiszem el, hogy ok tenyleg teljesen kontrollalhatatlanok. Viszont ezert is lennek kivancsi olyanok tapasztalatara, akiknek tenyleg valos es diagnosztizalt ADHD gyereke van... foleg, hogy ez genetikailag oroklodik es ket szulotol eleg valoszinu, hogy a mienk is az lesz.
2020. febr. 13. 09:48
 4/16 anonim ***** válasza:
85%

Ti diagnosztizált ADHD-sok vagytok? Vagy csak a tüneteket olvasva magatokra ismertetek?


Az én kisfiam az.

Nem igaz, hogy nem lehet megnevelni és hogy nem lehet jólnevelt a gyerek. De tény, hogy nehezebb.

Ez így nagyon általános, amit kérdeztél, de szívesen válaszolok konkrétumokra. Igaz, hogy sokakhoz képest enyhe a problémánk, de azért van rálátásom.


A zajongás ugrálás pl nálunk nem kizárható dolog. Megérti, hogy ne csinálja, mert szeretnénk megnézni a híradót, vagy nem halljuk egymás hangját beszélgetés közben, de totál megfeledkezik róla kb 5 perc alatt és újra szólni kell. Az ugrálás pedig... Az ágyát már beáldoztuk rá. Amikor csak lehet, kint vagyunk, viszont nehéz, mert zavarják az idegenek, így pl egy játszótérre nem nagyon lehet vele elmenni, csak ha üres, vagy eleve társasággal indulunk (egyke gyereknél sokszor problémás)

2020. febr. 13. 09:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/16 anonim ***** válasza:
84%

Szóval a férjed szétszórt és rohangálós volt, te türelmetlen és akaratos, mindketten szerinted ADHD-sak vagytok, de jól nevelten viselkedtetek már gyerekként? :) Lehet és kell is a gyereket nevelni, de - ADHD ide vagy oda (annak is van sokféle arca) - nagyon nem mindegy a személyiség (szülő vs. gyerek), és azt is figyelembe kell venni, hogy amikor kicsi, akkor épp még nevelés alatt van, azaz amit látsz belőle, még nincs készen. És nagyon nem mindegy, hány éves gyerekről beszélünk. Ezért nem érdemes vitatkozni szülőkkel (barát? rokon?), mert miattad nem fognak változtatni, csak megutálnak, te meg nem látsz bele mik voltak az előzmények.

Igen, ha gyereket vállalsz, valószínűleg konfrontálódni is kell majd vele és majd olyan dogokat is meg kell tenned (pl. dackorszakosként összenyalábolni az utcán miközben visít), amit most rém cikinek tartasz. De mindenki úgy kezdi, hogy van egy csomó elmélete, hogy mit fog ugyanúgy vagy pont másképp csinálni mint mások :)

Itt egy elgondolkodtató előadás a témában: Dr. Ranschburg Jenő - Szülő és gyermek sorsdöntő találkozása.

https://www.youtube.com/watch?v=8-PNmIl0fdo

2020. febr. 13. 09:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/16 anonim ***** válasza:
100%

Nálatok ez egy diagnosztizált adhd? A te esetedben egyébként kizártnak tartom, hogy adhd, mert a h betű azt jelenti, hogy hiperaktív, esetleg add-s lehetsz, de az se biztos. Öröklődik egyébként, simán lehet érintett a leendő gyereketek, fiúknál gyakoribb.

Van ebből is súlyosabb, meg kevésbé súlyos, szerintem van olyan, akit nem lehet megnevelni.

2020. febr. 13. 10:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/16 A kérdező kommentje:
Mindketten hivatalosan diagnosztizalva vagyunk es gyogyszert szedunk ra, ami nelkul keptelenek vagyunk funkcionalni.
2020. febr. 13. 10:12
 8/16 A kérdező kommentje:
Az en hiperaktivitasom fejben jelentkezik, cikazo gondolatokkal, en sem hittem el, amig a doki el nem magyarazta. De pl allandoan razom a labam, folyamatosan csinalnom kell valamit a kezemmel es a tobbi. Nem szeretnem bizonygatni a diagnozisunkat, plane, hogy tobbfelekeppen is jelentkezhetnek a tunetek, szemlyenkent elteroen. Mi igy egyutt kepesek vagyunk funkcionalni, elni az eletunket, sokat segit a gyogyszer is. Viszont felek, hogy milyen szulok leszunk....
2020. febr. 13. 10:17
 9/16 anonim ***** válasza:
49%

"es gyogyszert szedunk ra, ami nelkul keptelenek vagyunk funkcionalni"

Mesélj még!

Ilyen gyógyszerek mellett nem is tudom, hogy lehet-e családot tervezni... Mi van, ha terhesen nem szedheted, szoptatás alatt nem szedheted?

2020. febr. 13. 10:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/16 anonim ***** válasza:
100%

Szia! Érdekes kérdés, amit feszegetsz. Most nem konkrétan az Adhd-ra reagálva először. Gyakran hallani, hogy régen így volt meg úgy, a mi időnkben nem volt ez meg az. Én 1990-ben kezdtem az általános iskolát. Kapásból két osztálytársam eszembe jut, akik szerintem tuti fejlesztésre szorultak volna. Az egyik butának volt elkönyvelve, a másik rossznak. Semmilyen segítséget nem kaptak, és a családi hátterük sem volt a legjobb. Anyukám a ‘60-as években járt kis falusi iskolába. Mondta, hogy ott is voltak olyan gyerekek, akik nyolcadik végére is épphogy kb a nevüket le tudták írni. De az ott és akkor senkit sem zavart, 14 évesen mentek dolgozni a tsz-be. Aztán: régen is volt javítóintezet, fiatalkorúak börtöne, régen is beadták a “rossz” gyereket a katonai alreáliskolába 10 évesen stb.


Szóval azt gondolom, hogy sok dolog, aminek ma “neve” van, az régen is létezett, csak nem igazán értették ezeket.


Adhd: fiam kapcsán is felmerült. Egyelőre ez egyáltalán nem biztos, de azért az látszik nála, hogy nem úgy reagál dolgokra sokszor mint a legtöbb kortársa. Amíg nem volt gyerekem, tényleg én is nagyon “értettem” a gyermekneveléshez, de azóta kisebb az arcom :) pedig hidd el, tényleg neveljük a gyereket, rengeteg energiát mozgósítottunk és mozgósítunk, játszunk vele, olvasunk neki, kirándultunk, visszük szabadba stb, szóval nem hanyagoljuk el. Sokat olvastam az adhd-ról és igazából azt látom, hogy sok “szintje” lehet ennek, nyilván vannak könnyebben és kevésbé könnyen kezelhető esetek. Illetve persze “nevelhető” egy ilyen gyerek és nevelni is kell! De azt el kell fogadni, hogy más módszerek vezetnek célra és más elvárásokat is kell támasztani.

2020. febr. 13. 10:37
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!