Akinek autista ( diagnosztizált) a gyereke, annak esetleg csecsemő korban volt valami jele?

Megint egy autista-fétises... Vagy ugyanaz a troll mindig?

Századszorra is leírom, amit kis guglizással te is ki tudnál deríteni.

3 éves kor alatt nem lehet diagnosztizálni az autizmust. Tehát semmilyen jelet nem vehetsz komolyan egy csecsemőnél, mert abból nem következik (sőt csecsemőnél nem is valószínűsíthető), hogy autista lesz. Sír? Nem sír? Nem szereti a testkontaktust? Ezekből az következik, hogy vagy autista lesz, vagy nem.

A nővérem fiával soha nem lehetett szemkontaktust létesíteni. Soha. Kb 6 hónapos volt, amikor észrevették. Rád nézett, nevetett, de abban a pillanatban el is nézett másfelé. Beszéltél hozzá, elnézett melletted valahova. Soha nem nézett a szemedbe vagy legalább az arcodra.

Kúszott-mászott, de soha nem tudták magukhoz hivni, érte kellett menni. Volt, hogy azt hittek, hogy a hallásával van baj.

Mindig frászt kapott minden villódzó játéktól, többnyire sikító üvöltésbe menekült- néha még a tv-t is ki kellett kapcsolni, vagy másik szobába vinni.

Kétévesen még mindig nem mondott egy szót sem.

Két nagyobb testvérével sohasem volták hasonló gondok.

Óvodából küldték vizsgálatokra, 4 evesen kapta meg a diagnózist.

3 évesen kapott diagnózist, de már 2-2,5 évesen egyértelmű volt, hogy mi a baja. Normálisan aludt babaként, szépen szopizott, bújva. Vidám mosolygós baba volt, tökéletes mozgásfejlődéssel.

Ezt csak azért írom le, mert tényleg nincs tünet picinek, fölösleges olyan dolgok alapján autizmust keresni, mint amiket felsoroltál a kérdésben!

Egészséges gyerekem sokkal problémásabb és furább volt babának, neki semmi baja.

Cuki gyerek volt, evett, aludt mosolygott, sokszor cicin aludt el, vagy azon nyugodott meg. Alig nézett rám, volt ugyan párszor, hogy egy percig is, de a többi babához képest rövid ideig és nem mindig a szemembe, hanem elkapott valamit és azt birizgálta az arcomon.

Imádott morzsolgatni az ujjaival)(másik cicit, hajat, a saját ujjait) és ami nekem szokatlan volt még, hogy folyton valahogy hasból rugta ki magát, tehát nem fel oldalra járt a rába, hanem fel le, ki be, mindig hasból, de másnak nem tűnt fel. A mozgásfejlődése rendben volt, annyi hogy folyamatosan nem gurult, tehát gurult mondjuk 10 másodperc alatt hasról hátra aztán megint hasra, de más babáinál láttam olyat, hogy mint valami henger, 10 másodperc alatt átgurultak a padlón vagy 5 métert.

Nagyon érdekelte mindenki, behajolt és túl közel engedett mindenkit az arcához vagy magához húzta mások arcát, imádta az ilyesmit, én meg ki voltam tőle készülve, pont az ellenkezőhőz akart szoktatni.

Szerepjáték, kukucskajáté, hatalmas nyugis alvások mind volt. Annyi volt még, hogy gyakran nem sírni láttad, hanem idegesnek. Ilyenkor ökölbe szorított kézzel remegett, majd nagyobbként hadonászott, mintha valamit nagyon meg akarna értetni. A beszédfejlődése tipikus volt 1 éves koráig, aztán valami beütött és eltünt a ritmikus gagyogás, az egy kimondott szó, és csak halandzsa maradt.

Valahogy mindig olyan érzésem volt, hogy belül sokkal fejlettebb másoknál(pl nem kapta be a vizet a kiskanálról 3 hónaposan, amikor látta, hogy belecseppentem a vitamint, amint előtte mutattam, hogy csak víz, bekapta, aztán megint nem), de ezzel mindig azt mondják túlgondolom, nem úgy volt. Átlag feletti iqt mértek nála, 2 évesen szemöldökös arcot rajzolt, 2,5 évesen ott ájuldozott a gyógyped, hogy színek szerint követi a sormintát akkor is, ha nem azonos tárgyak vannak, a gondozók szerint 3 évesen kiolvasta, lebetűzte a csoportnapló szót(szerintem csak kitalálta, hogy a betűk hangokat jelölnek és az lehet odaírva mert beszéltek róla)aztán valahogy abbamaradt, lelassult a fejlődése, persze az iqt most mérték, de már nincs olyan jelentősége, mert a helyzetkezelése, türelme rossz, beszédgondja is van egy pici, és gyakran túlgondolja mások reakcióit, ráadásul sok foglalkozásra lenne igénye, tehát az ovi rosszul megy, mert se kiemelt figyelem, se sikeres haverkodás, minimális frusztrációtűrés, ennyit a nagy iqról, majd később lesz előnye.

Ha van olyan érzésed, hogy ő más, keress valakit magánban, aki megnyugtat, hogy jól gondolod, engem nagyon frusztrált, hogy nem tudtam mi van, hogy folyton leintettek, hogy de anyuka, még kicsi, miért nem bízik benne, aztán 2,5 körül mondogatták hogy nem látom e, hogy más, aztán senki nem tudta megmondani, konkrétan mi van, és teljesen sokkolt, mikor kiderült, hogy mindenki más betegséget diagnosztizált és nincsenek fix válaszok, amiket kaphatok. Az viszont megnyugtató volt, hogy tudtam más is igazolja, hogy fura, olyan, akinek van “szava”.

Már nem érdekel, hogy ki szerint mi a baja, azt is tudom, hogy megoldás sincs, mert a fejlesztések annyit érnek, mintha vitaminos vízzel locsolnád a virágot sima helyett. Így is úgy is fejlődik..

Ha furának látod, igazad van, rendben vagy, nem rontod el! Hallgass a saját megérzésedre. Lehet van neve a furaságának, lehet nincs, de biztosan az. Lehet kinövi, lehet nem. Annyit tudsz tenni, hogy simán szereted, mint eddig, esetleg nézel pár fejlesztést, de ne várj csodát, ha nem fejleszted is megtanul járni, beszélni, és sokat leszel vele, sokat magyarázol.

Ha kis “különc“, kell valaki fix, aki elfogadja és támogatja és szereti és terelgeti, mert nehéz lesz beilleszkednie.

Nem maradsz le semmilyen csodaszerről, nem ér semmit, hogy milyen nevet adnak a furcsaságnak, amit most látsz, de abban biztos vagyok, hogy jól látod!

Nekem az az érdekes hogy ezeket a dolgokat, amiket a kérdésedben írtál miért pontb az autizmussal kötöd össze. Sokkal több a mentális retardációval született gyermek és van egy csomó más mentális betegség, miért mindenki az autizmust veszi elő?

Ez nem kötekedő kérdés, komolyan érdekelne, hogy miért ez ugrik be mindenkinek.

8-as , a válasz a kérdésedre az, hogy manapság DIVAT autistának lenni,ha egy gyerek más mint a többi,és ezt nem én találtam ki hanem a pszihiáter mondta a pedagógiai szakszolgálaton.(autizmus gyanújával küldött a bölcsi minket,hogy vizsgáltassuk ki)

Még mindig nincs autista diagnózisunk,nincsenek tipikus tünetei és a beszéde beindult, egyenlőre kivárunk.