Miként dolgozod fel, hogy gyermeked a megfelelő családi és életkörülmények ellenére nem lett "jó" tizenéves és/vagy felnőtt, képes vagy elfogadó lenni vagy rossz lett a viszonyotok, emészted önmagad, hogy talán mégsem voltál jó szülő?

Question

Természetesen, meghallgatnám a tini és felnőtt gyermekek hozzászólásait is, de elsősorban a szülői érzések, érzelmek érdekelnének.
Amikor gyermekkorban nincs a családban veszekedés, nem züllenek a szülők, nincs alkoholizmus, bántalmazás, trauma, mindent megadnak a felnőttek lehetőségeikhez képest. Sőt, nem erőltetnek a csemetére semmit, de lehetőségeket biztosítanak. (sport, magánórák, zenélés, iskolán belüli és kívüli szakkörök, tanfolyamok, de mind olyan, amit a gyermek szeretne kipróbálni) Majd ezután kamaszkorban vagy fiatal felnőttként kisiklik a csemete életvitele. Mindezt, hogy lehet feldolgozni szülőként?

Válaszadó #9 · Accepted Answer

Szerintem is nagyon leegyszerűsíted. Nálunk például semmi olyan nem volt, amiket felsoroltál, volt viszont egy rakás más. Nem lettem jó tizenéves, se felnőtt. Mármint, nem vagyok börtöntöltelék, vagy ilyesmi, de régóta nincs "rendes munkám", párkapcsolatom, nem tudom beosztani a pénzt, szóval külső szemmel csak élek bele a világba. Emellett rettenetes szülő is lettem, sokkal rosszabb, mint amire számítani lehetett.
Egyik tesóm olyan kamasz volt, hogy az ellenségednek se kívánnál olyat, felnőttként már nagyjából összeszedte magát, de ő se élt az elvárt társadalmi normák szerint. Másik tesómat érte otthon a legtöbb rossz. Ő kamaszként se volt deviáns. Most kívülről nézve példás életet él. Férjhez ment, van egy csomó diplomája, jó fizetése és ő a pénzzel is tud bánni, velünk ellentétben. Én nem vagyok benne biztos, hogy valóban olyan szuper az, amilyennek látszik. Például a diploma halmozásnak is biztos van valami oka.

Válaszadó #1 · Answer

Én úgy gondolom hogy a gyereket nem a neveltetés határozza meg. Sokkal többet számít a közeli kapcsolat a gyerekkel, az ismerése és mégtöbbet a közeg, amiben van. Ha a gyerek züllő közegben van, minimális az esélye a kiemelkedésre. Át kell rakni másik suliba, ez a szülő elsőszámú felelőssége.. minden más csak utána jön

Válaszadó #2 · Answer

Sehogy, majd elmùlik.

Válaszadó #3 · Answer

Én szülő vagyok, de a gyerekem még csak 4 éves.

Szerintem a kérdés leegyszerűsítés. Mi az, hogy nincs valakinek az életében trauma? Úgy érted, nagyobb trauma? Másrészt meg miből gondolod, hogy mindenről tudsz, ami érte? Harmadrészt meg a gyerek nem robot, és a nevelés nem kenyérsütőgép. Utóbbinál, ha az előírás szerint teszed bele az összetevőket, nincs menet közben áramszünet stb., akkor jó eséllyel a kívánt kenyeret kapod a végén. A nevelés sokkal összetettebb, sok a rejtett tényező. Nem tudhatod biztosan, hányadán állsz. Szerintem jobb, ha nem tekintesz a gyerekre produktumként.

Válaszadó #4 · Answer

Nekem 2 dolog ragadta meg a figyelmemet a leírásodból, ami szerintem lényeges. Az egyik, hogy traumának bárki bármit megélhet, pl iskolai bulling,vagy látja anyát sírni valamiért, és ha te szülőként ezt elmismásolod, hogy ez egy lényegtelen dolog, vagy meg sem hallgatod a gyereket, akkor az is egy plusz trauma.(hisz senki sem segít feldolgozni, helyére tenni azt a bármilyen eseményt.)
A másik dolog amit a leírásod sugall, hogy "pénz van dögivel", gyerek kinyitja a száját mindent megkap, és nincs semmi rendszer, nincsenek határok, nincs a gyereknek megtanítva kitartás, elmélyedés, felelősség.Ez a fajta nevelés+kamaszkor+egy zűrös társaság egyenes út a züllésbe.
Most jön a jó rész, bárhonnan vezet kifelé út(attól mert kamaszként deviáns,semmit sem jelent),nekem pl 34 évesen nőtt be a fejem lágya.(bár nálunk súlyosan bántalmazó közeg volt otthon)

Válaszadó #5 · Answer

A gyerek viselkedését nagyon általánosítva kb 30%-ban tudja befolyásolni a szülő. A nevelés, a példamutatás oké, de az alaptermészete, a barátai, a környezete fogja inkább meghatározni a döntéseit.

Válaszadó #6 · Answer

Nincs mit feldolgozni rajta. Elfogadtam hogy olyan, amilyen. Nem, nem gondolnám hogy nem voltam jó szülő.

Válaszadó #7 · Answer

Sok esetben pont attól lett tróger aljadék a gyerek, mert túl jó dolga van/volt, mindent szabadott neki, mindent megkapott, nem voltak szabályok állítva, nem nevelte a szülő, és hagyta a szülö hogy a gyerek bármit megtegyen a társadalom többi tagjával. Az ő "szerelme" bárhol bármit tehetett. Nem egy mai szülőtől hallom, hogy a gyerekét a szerelmének hívja. Ilyenekből lesznek a tróger hulladékok.

Válaszadó #8 · Answer

Az én anyám szerint sem ért semmi trauma gyerek, meg tini koromban, pedig de, és nagyrészt az ő verbális bántalmazása miatt. Már felnőtt vagyok, nekem is van már gyerekem, és nem értem, egy anya hogy beszélhet úgy (az amúgy jó gyerekével, mert mindenki szerint nagyon jó gyerek voltam) a lányával, mint ő velem hosszú évekig. De ő úgy gondolja, semmi rosszat nem tett. Szóval ilyen is van. Ha nem inged, ne vedd magadra!

Válaszadó #10 · Answer

Az csak egy babona, hogy a gyermek viselkedését a nevelés határozza meg. Kb. 50 %-ban, de lehet, hogy kevesebb. A többi 50 % pedig az öröklött természet. És a gyermek hetedíziglen visszaüthet, tehát ha volt egy ük-ükapa a családban, aki tróger volt, akkor sajnos simán beüthet ez a gén.

Miként dolgozod fel, hogy gyermeked a megfelelő családi és életkörülmények ellenére nem lett "jó" tizenéves és/vagy felnőtt, képes vagy elfogadó lenni vagy rossz lett a viszonyotok, emészted önmagad, hogy talán mégsem voltál jó szülő?

Kapcsolódó kérdések: