Hiperaktív gyermeketek hogyan viselkedik a játszótéren, utcán? Mennyi idős?

Szia!4,5 éves kisfiam van.Otthon folyton mozgásban van,felmászik a bútorokra,ugrál,egy pillanatra sem hagyható magára,mert azonnal valaminek a felfedezésébe kezd,példáúl apa borotvazseléje,anya sminkcuccai,szekrényekből előszedni és szétszedegetni,kipróbálgatni mindent,képes kiszökni az udvarra télen úgy,hogy nincs felöltözve rendesen,a szabadban nagyon szeret játszani,kerékpározni.Ha indulatosan közelítenék felé,azonnal megérzi és annál jobban kezelhetetlenné válik,ha jó a kedvem az is ráragad,könnyebb olyan kor vele.Végtelen türelmet igényel,de bizonyos dolgokban határozottan nem engedek neki,akkor persze akár dührohama is van,amit figyelemeltereléssel oldok meg,ha sikerül.

A játszótéren szaladgál,próbálgatja egyik járékot a másik után,általában egyikkel sem tud hosszasabban eljátszani.

Az utcán rendkívűli odafigyelést igényel,mert képes kiszaladni az autók elé,semmi félelemérzete nincs,nagyon vakmerő,szinte percenként kelti fel valami a figyelmét ami miatt meg akar állni,példáúl egy omladozó vakolat,egy moha,egy kis fadarab,egy befagyott tócsa,nehéz ilyenkor haladni,ha kell valahová sietnünk.Ismeretlenekkel minden távolságtartást nélkülöz,könnyedén leszólít bárkit,köszönget poénból,az itthoni dolgokról kezd beszélni neki,ami már egy kicsit terhes is lehet akár másoknak.

Először is tisztázzuk: a kisiskolás kor elérése előtt nem beszélhetünk hiperaktivitásról. Tehát egy óvodás korú gyerkőc esetében még teljesen természetes, ha sokat mozog, szaladgál, és hamar ráun egy-egy játékra.

Kisiskolás kortól arra a gyerekre mondják, hogy hiperaktív, aki nem képes 40-45 percen keresztül egy helyben ülni, és egy feladatra koncentrálni. Túlmozgásos, tehát nem ül nyugton a fenekén, hanem feszeng, hintázik a székén, gyakran feledékeny, és igényli a folyamatos figyelmet és törődést. Gyakran párosul ez a viselkedészavar zsarnokoskodásra való hajlammal, agresszióval, a szabályok teljes elutasításával. A hiperaktív gyerek általában nem tanul saját hibáiból, nem törődik a tettei következményével, gyakran szerez sérüléseket. Nem képes kivárni, türelmetlen. Az érzelmei vagy nagyon hevesek (túlzott hiszti, gyakori sírás, a szeretet erőteljes kifejezése), vagy éppen az ellenkező véglet, vagyis teljesen érzéketlen.

A többi gyerekkel szemben a hiperaktív gyerek kétféleképpen viselkedik: a kicsiket irányítani akarja, a nagyobbakat pedig bosszantja, követi.

14:15:

A pszichológus a szakember, ő látta a gyerkőcödet, tehát ő tud diagnózist is felállítani, én nem. Az azonban tény, hogy óvodáskorban még nem szokás diagnózist felállítani, hiszen ekkor még nagyon sokat fejlődnek a gyerekek nagyon rövid idő alatt. Előfordulhat tehát, hogy a kisfiad kinövi ezt a viselkedészavart. Én azt tapasztalom, hogy sok óvodáskorú gyerek azért mutat hiperaktív jeleket, mert a hiperaktív iskolásokkal ellentétben értelmileg érettebbek a kortársaiknál, és egész egyszerűen unatkoznak a társaságukban. Teljes bizonyossággal ez csak az iskolában fog kiderülni, ugyanis ott a rengeteg új információra teljesen másképpen reagál a hiperaktív gyerek, mint az "információvadász" társa.

Azt azért megfigyelheted, hogyan viselkedik a gyereked a nagyobbakkal. Az a gyerek, aki nem hiperaktív, csak "információvadász", az nem bosszantani akarja a nagyobbakat, csak játszani szeretne velük, alkalmazkodik a játékaikhoz, és a hiperaktív gyerekkel ellentétben "szót fogad" nekik.

Leiah!A nagyobb unokabátyussal ( éves) nagyon szeret játszani,nem jellemző,hogy bosszantani akarná.

Viszont nekünk szüleinek és az óvónéniknek nem akar szót fogadni,azt mondták gyakran öntörvényű.

A pszichológusnál igen meghúzza magát,ott összeszedi magát általában,esetleg nem figyel mindig egy hosszú intelligenciateszt alatt,hanem rá kell szólni,hogy figyeljen,átlagos lett az eredménye.

14:33:

Csak ismételni tudom magam. Még nem iskoláskorú, tehát nem tragédia, ha nem mindig képes koncentrálni. Az nagyon jó, ha jártok vele pszichológushoz, ő a gyakorlatban is képes fejleszteni a kicsit.

Ami az ellenállást, szófogadatlanságot illeti: az önmagában a következetlenség eredménye is lehet. Ha a nagyobb fiúra hallgat, és jól eljátszik vele, az jó jel lehet a későbbiekre nézve. :)

Bárcsak valóban a mi ezidáig rossz nevelésünk lenne az oka és nem valódi hiperaktivitás,bár születésétől nagyon sírós volt és rosszul aludt mindig,most is hajnali egyig 4x beszélt álmában,az első alkalommal pavorja volt,hidegverítékezés,kiabálás,nincs magánál,rendkívűli félelem látszik a kis arcán.Pedig nyugodtak a körülmények,két szerető szülő,akik egymást is nagyon tisztelik,nincsen hangos szó sem,azt mondta a pszichológus,hogy ez nem rajtunk múlik,hogy van ez az alvászavar,mert életkori dolog.A férjem is nagy ritkán ha nagyon fáradt akkor beszél álmában évente 1-2 x.

REménykedem benne,hogy iskolás koráig még javul az önkontrollja,mert én abban látom a gondot,hogy önkontrollja nincs sajnos,este egyszercsak átfordul,akkor bocsánatot kér az egész napi csintalanságokért,azt mondja anya én nem akarok rossz lenni,én csak jót akarok neked.