Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Problémás gyerekek » A hiperaktív gyerekek elfogadá...

A hiperaktív gyerekek elfogadásán mit értenek a szakemberek (hangsúlyozzák a szülőknek, hogy nagyon fontos, hogy így kell elfogadni a gyereket ahogy van)?

Figyelt kérdés

Mivel az állapot egyik lényeges eleme el kell fogadni azt is,hogy indulatosabb mint az átlag,hogy nem képes megfézeni magát,hanem sok esetben agresszívebben,meggondolatlanabbul cselekszik(az igaz,hogy ha lecsillapodik lelkibeteg,hogy már megint miért nem tudott uralkodni magán).

Ennek a dolognak az elfogadása hogyan értendő,hiszen kihangsúlyozzák,hogy ezeket a gyerekeket nagyon következetesen kell nevelni...


El kell nézni a kissebb dúrcáskodásokat,kirohanásokat,amikor saját magával nincs kibékülve(éppen elég teher neki az állpota ami miatt ilyen)...ilyenkor nem segít a megértés,elfogadás,mert az egész világra haragszik.


Vagy célként kell kitűzni,hogy minél előbb az átlaggyerek szintjén viselkedjen(soha nem fog tudni)...


Amennyiben nem sikerül mégis az átlaggyerek szintjén viselkednie,akkor van szó a neveletlen és egyben hiperaktív gyerekről,mi lehet reális fejlődés amit elvárunk tőle ?



2011. nov. 1. 09:21
 1/4 anonim ***** válasza:
Szerintem azt értik, hogy ne akard mindenáron, akár erőszakkal is megváltoztatni. Ha valamit változtatni akarsz a viselkedésén próbáld valahogy meggyőzni. Gondolkodj el rajta, hogy mi az, amivel meg lehet fogni. Esetleg valakit példaképnek lehet elé állítani, vagy valamilyen elfoglaltságot kell neki keresni, ami leköti, és az elfoglaltsággal járó környezet is jó hatással lehet rá. Vagy el kell terelni a figyelmét, ha valami rosszat csinál, és nem közvetlen rászólni, vagy bűntetni. Dícsérni kell, ha jót csinál. Kis eredményeknek is örülni kell. Ha nem sikerül többet elérni, akkor azzal kell együtt élni, hogy olyan, amilyen.
2011. nov. 3. 13:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 A kérdező kommentje:

Nagyon köszönöm a válaszodat !


Többször átolvasom,mert megfontolandó számomra és szerintem nagyon jól leírtad!

2011. nov. 3. 13:47
 3/4 xStefix ***** válasza:

Attól függ, mennyi idős. Abból, amit leírtál, szerintem már nagyobb, hiszen tudja magáról, hogy valami baja van és az állapota miatt olykor frusztrált is...


Szerintem nagyon fontos lenne az is, hogy ne csak te fogadd el őt, hanem neki is segíts, hogy elfogadja önmagát! Én más dologban vagyok "zizzent", de mivel elég intelligensnek gondolom magam, időnként piszok nehéz nekem is elviselni, hogy nem vagyok annyira egészséges/normális, mint amiylen lenni szeretnék. Pedig én már jócskán felnőtt vagyok... Szóval fontos lenne, hogy az ő önbizalmát is erősítsd, mert meg kell tanulnia együtt élni ezzel. Ezt lehet úgy is, ahogy az előző javasolta, egy példakép állításával - de fontos lenne közben azt is tisztázni, hogy tőle nem ennek a személynek a "lemásolását" várod el! Erősítsd benne a tudatot, hogy mindenki egyedi és mindenki szerethető valamiért: azaz, a példképben ill. önmagában is keressétek meg a jó tulajdonságokat. Biztosan neki is vannak erényei, ezekre irányítsd finoman a figyelmét. Sőt, az még jobb, ha úgy beszélgetsz vele erről, hogy ő maga keresse és találja meg magában a jó dolgokat. Kell, hogy pozitívabban lássa önmagát, mert ebből fog erőt meríteni, miután egy-egy kirohanás után mérges lesz magára.


A másik pedig a te elfogadásod: figyeld őt nagyon, beszélj vele sokat és látni fogod (ha eddig még nem), hogy mi az, amiben fejlesztheted őt és mi az, amiben kevésbé. Mindenképp arra feküdj rá, amiben jó, megintcsak. De ne erőszakosan, szándékosan csináld, inkább látatlanban, mintegy magától menjen az egész. Amit pedig nem tudtok megváltoztatni, azt el kell fogadnod neked is. Szerintem, ha egy szülő elég nyitott a gyereke felé, ösztönösen megérezheti azt, hogy hol vannak még nyitott kapuk.

És ami még fontos: szeresd és támogasd őt, nemcsak szóban és tettekben, hanem akár kedves gesztusokkal (öleléssel, összebújással) is, ha jól esik nektek. Ezzel is nyugtatod, erősíted őt és a kettőtök közti kapcsolatot is.

2011. nov. 6. 15:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 anonim ***** válasza:
Nem szeretnék senki felé negatív,sértő megjegyzést tenni,de azt gondolom senki nem tudhatja mit jó vagy nem jó csinálni ezekkel a gyerekekkel.Egyrészt senki nem tudhatja min megyünk keresztül egy hiperaktív gyerek szülőjeként,másrészt az előzőből kiindulva jó tanácsot sem tud adni az illető...hiszen mi-akik ebben kényszerülünk élni-sem tudjuk mikor mi a jó,helyes.Ha mégis jön olykor egy jó ötlet/gondolat,már erőnk nincs a tökéletes kivitelezéshez.Sokan mondják így kell őket elfogadni és szeretni kell őket,előbbi piszok nehéz,utóbbi alapból megvan-legalább is Nálam!
2012. febr. 1. 18:56
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!