Mit tesztek ha hiperaktív gyermeketek kezelhetetlen, öntörvényű és semmilyen nevelési módszer sem segít, őkörülötte forog minden, ti alaklamzkodtok hozzá, hogy ne legyen konfliktus?

"Pofont, megfélemlítést kipróbáltátok"

A pszichológus a lelkemre kötötte,hogy ezeket soha ne alkalmazzam,lehet,hogy ha nincs a végtelen türelem,feltétel nélküli elfogaád ,akkor jobb a helyzet?

A férjem és én teljesen kikészültünk,nagyon várt,nagyon szeretett kisgyerekről van szó,fájdalmasan sóhajtozik a férjem,hogy "Elrontottuk,elrontottuk,ezt nagyon elrontottuk..."

Ma mondtam a kisfiamnak,hogy mi a szüleid nagyon el vagyunk keserdeve,hogy ennyire nem fogadsz szót és ilyen csúnyán beszélsz velünk,verbálisan nagyon agresszív...soha nem hittük,hogy ezt kapjuk egyszer tőle...egyszerűen dúl benne az indulat,a feszültség és mi vagyunk kéznél akiken levezeheti,nem létezik nála a lelkiismeretfurdalá,hogy azokat bántja akik mindig kiállnak mellette,akik nagyon szeretik,néha sír,hogy ő nem akar rossz gyerek lenni,ő nem akar csúnyán beszélni és nem érti ő miért ilyen,szoktam neki mondani,hogy tud változtatni magán ha igazán akarja,szép lassan ,de tud változni higyje el nekem.

A nagyszülők már nem kíváncsiak rá,mert a nagymamával és papával is nagyon csúnyán viselkedik,teljesen magunkra maradtunk és úgy érzem nincs megoldás,nagyon el vagyunk keseredve.

Megmosolyogtattál :-), valószínű ,hogy beválna amiket írtál,de hazajövetel után újra csinálná,mert hogy tudja ,hogy túl elnézőek,türelmesek,elfogadóak vagyunk vele,talán érzi,hogy egy kicsit az állapotára fogjuk a dolgokat és nem arra,hogy direkt csinálja !

Ha esetleg a rokonságból,baráti körből aki nincs hozzá közel rászól erélyesen,akkor úgy meg tud retteni szalad az ölembe,éjszaka könyörög,hogy velem aludhasson,mert nagyon fél a sötétben,ilyenkor mikor kiszolgáltatott eszébe nem jutna szemtelenkedni,provokálni.

Talán azzal van a baj,hogy férjemmel együtt nagyon gyerekszeretőek vagyunk és szülő helyett inkább barátként közeledünk,túlságosan közel engedjük magunkhoz.

Sok-sok küzdelem előzte meg amíg a kisfiúnk lett,sok lombikkal próbálkoztunk,míg végül örökbefogadtuk őt.

Próbáltam más lenni,próbáltam szigorú lenni,próbáltam bűntetni,de ezekbe belebetegedek,hogy annyira sajnálom,hogy amúgy nem fogadják el sehol és akkor még én is bántom...biztos,hogy mi tehetünk róla,hogy idáig is elmerészkedik velünk. :-(

Jó anyuka szerettem volna lenni,de én ezek szerint alkalmatlan vagyok,ha a kisfiam így viselkedik az én nevelésemmel ,biztos más tudna elérni eredményt,mert a sok fejlesztés,anyagi ráfordítás sem ér semmit,ha én képtelen vagyok keményebb lenni.Ezt okozza a majomszeretet...az amúgy is hiperaktív gyereket teljesen alkalmatlanná fogom tenni arra,hogy az életben alkalmazkodjon,beilleszkedjen.

Egy csődtömeg vagyok :-( .

Ó nagyon köszönöm!!!

Én is így gondoltam idáig is,meg a pszichológus is ezt hangsúlyozta,hogy semmiképpen ne verjük,nem is lennék képes verni,mikor a szívem szakd meg érte,hogy mindenhol a kudarcok érik csak és akkor még én is elverem azért amiről nem tehet.

Megfogadom a használható tanácsodat,kitartok,úgysem tehetek mást,aki ennyire szereti a kicsit más gyerekét az csak kitarthat a gyerekért...mégha vannak is mélypontok,tehetetlenségérzés.

Írhattam volna én is ugyanezeket a sorokat,ráadásul hasonló korúak is a gyerekeink...érzem az írásodból,hogy nagyon el vagy keseredve már,igazándiból én azt tapasztalom,hogy minimálisan teszi csak könnyebbé a mindennapokat,ha be is vannak tartva az ajánlott nevelési módszerek,csodát ezekkel sem lehet tenni.

Én személy szerint egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedek,mint várnám,hogy idővel javul a helyzet a gyerek csak nő és semmivel sem jobb,holott fejlesztésekre viszem ,mindent elkövetek,de nem láttszik eredmény.

Talán lehetséges,hogy csodát nem lehet tenni ezekkel az elvekkel,de az biztos,hogy rontani sokat lehet a gyerek önbizalmán ,lelkivilágán,ha nincsenek betartva az ajánlások.

Az hogyan történik,hogy hazahozzák az oviból? :-O

Az,hogy leginkább veled csinálja a nehéz helyzeteket az azért van,mert te vagy a legközelebb hozzá...az pedig,hogy sokat puszilgat azért van,mert tudja ő jól,hogy nem mindenki tolerálná azt amit az állapotából eredendően produkál néha,érzi,hogy te szereted annyira ,hogy rád mindig számíthat,mégha hiperaktív akkor is.