5 éves fiam kezelhetetlen az utóbbi időben. Nem fogad szót, megsem hallja ha rászólok. Piszkálja a hugát, és hisztizik mindenért. Mit csináljak?

Az én fiam akkora játékos, hogy szinte mindig bedőlnék neki, de aztán megmakacsolom magam és nem hiszek neki. Mint a mesében, megpróbálok ellenállni a varázslatnak. :) Piszok nehéz. Olyanokat tud mondani, hogy csak na. Egyrészt visszabeszél. Keményen is tud, bár nem hiszem, hogy mindig érti. De azt tudja, hogy ahol hallotta, vagy akitől hallotta az hol használta, milyen hangerővel és milyen hatást ér el nála. Amúgy jobb napokon kiderítettem nála, hogy nincs tisztában azzal, hogy mit beszélt. Ez amúgy nem szándékos bántás, hanem figyelemfelkeltés jele, hogy szüksége van valamire. Ha tudod, hogy mire, nyert ügyed van. Hiányozhat a bújás, első gyerekként a csak rá figyelés. Önállósodik és te is tanítod erre, de ha fáj neki a beütött lába, ő is vágyik a babusgatásra, nemcsak a hugi, akinek kisebbként még nyilván természetesebben "jár". A kicsit is büntesd, ha rosszat tesz, ne csak őt. Ne szenvedjen amiatt, hogy ő a nagyobb, neki muszáj okosnak és önállónak lennie. Szeretne ő is gyerek is lenni.

A másik meg hogy veszettül feszegetik a határokat. Soha ne üsd meg. Illetve a soha az túl komoly, bárkivel előfordulhat, de ne szokj rá. Ezt tanulja el tőled, aztán majd két gyereket fog csapkodni, ha nem tetszik neki, aztán majd azt oldd meg valahogy... Legyél határozott, következetes vele. Ha nem fogy el az ebéd, nincs édesség. De ha fejtetőre áll, akkor sem. Ha bármit csinál, akkor sem. Kitartónak kell lenni és ami nagyon fontos, hogy ne állj le vele megbeszélni fél órákat, hogy elmagyarázd neki, hogy pontosan mi is az oka ennek. Vedd rövidre, ha nagyon kíváncsi lenne a részletekre és a miértekre, aztán ha újra kérdezget, akkor vagy ne válaszolj, vagy valami olyasmit, hogy már elmondtam..stb. Feszegetik a határokat, de kell a határ, mert az ad biztonságot nekik. Mi eléggé belefutottunk ebbe, mígnem a páromnál elszakadt a cérna és jött a pofon (7 éves gyerek). Na, az én gyomrom is összeszorult, az övé is, gyerek meglepődött, majd elhordta mindennek. Konkrétan jött a duma (első pofon volt amúgy), hogy őt folyton veri az apja meg milyen ....szóval nem kicsit erős túlzásokba esett, gondolom eléggé megviselte, nagyon nem számított erre. De úgy képzeld el, hogy kb. 20 perc múlva asszisztáltam nála a zuhanyozásnál és láttam rajta az a nyugodtságot, hogy végre gyereknek érzi magát újra, akinek van egy komoly apja és mer szigorú lenni vele, nála aztán nincs szórakozás. Kár, hogy így jutottunk el idáig, de sikerült. Azóta sincs pofozkodás, de utána tartani kell a következetességet és neki is jó lesz (próbálkozni mindig fog :) ).