Ha egy gyerek sokat költözik, az lehet kihatással a későbbi viselkedésére?
Hány éves vagy?
Egyedül pedig nem fogod tudni megoldani ezt a problémát. Először is anyukádnak mondd el ezeket mind amiket a kommentjeidbe leírtál! Anyukádtól kell először is segítséget kérned, hogyhogy úgy tekint rád mint aki gyenge? MÉrt nem akar inkább segíteni neked? Ezt nem értem.
Nyilván egy gyereknek se jó ennyi költözés, egy gyereknek fontos az állandóság, hogy ne kelljen mindig új helyre beilleszkedni, új barátokat szerezni stb. Bár azt nem írtad hogy mindig más városba költöztök-e vagy mondjuk Bp-en belül valahova.
Volt egyébként egy osztálytársam aki csak 1 vagy 2 évig járt velünk, neki színházakban dolgozott az anyja, és a miénk is már vagy a 3. iskola volt neki ahova járt... Na ez nyilván nem jó a gyereknek, ráadásul a mi osztályunkat nagyon megszerette és nagyon sajnálta hogy el kell menni. Nem irigylem az ilyen gyerekeket, a szülőnek azért a gyerekének kéne a legfontosabbnak lennie és nem megnehezíteni az életét.
(16 vagyok)
Egy városon belül költözünk most. De pl volt hogy másik városba. Ez inkább a "pótapák"-tól függött. És anyám tud róla, hogy önbizalomhiányos vagyok, és tett is érte. Összeszidott xD
Elmondta, hogy mennyire idegesíti, hogy nem veszek fel szűkebb felsőket meg sokmindent mondott miközben kiabállt és flegmázott velem. Mikor kicsi voltam mindig el lett mondva, hogy egy senki vagyok aki nem életrevaló. (Ezt a problémaforrást már sikerült feltárjam magamban) Emiatt van az önütálatom is ami tavaj bizonyos problémákat vont maga után... Anyám megtudta és azóta látom hogy mennyit érek a szemében.
Igazából nem őt okolom, mert nem rossz ember ő. Neki is megvannak a maga bajai, csak sajnos mikor levezeti a stresszt én mindig nagyon magamraveszem és van hogy napokig, vagy mint most évekig rágom magam ezeken. Sajnos ilyen (lett) a természetem.
Az általános iskolát 4 különböző helyen "végeztem" el ilyen jövés-menések miatt. Jelenleg kissé elzárkózva élek, nem törekszem mélyebb barátságok kialakítására, kapcsolatot pedig eddig nem tudtam kialakítani olyat, ami "normálisnak" mondható. Sok év kellett hozzá, hogy rádöbbenjek, én magam vagyok (már így felnőttként), aki nem ragaszkodik senkihez és semmihez.
Szerintem, ha az iskolát kijárhatja a gyermek majd egy helyen, akkor nem sérül különösebben. Amúgy a "gyökértelenség" okozHAT problémát a jövőben. Nem törvényszerű.
Amúgy meg az emberek különbözőek, nem kell mindenkinek társasági lénynek lennie.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!