Milyen viselkedést kell tanusítania egy 3 éves gyereknek, hogy az ovónő javasolja a psychológiai vizsgálatot?

Hát gondolom olyan viselkedést amit leírtál.

Nalunk van egy hasonlo gyerek, plusz melle olyan tragarul beszel, verekszik, hogy kozossegbe nem engednem.

3 éves gyermeket ritkán és csak nagyon indokolt esetben küld az óvodapedagógus pszichológushoz, főleg, ha egy kiscsoportosról van szó, aki alig van túl a beszoktatáson. Az óvónő nyilván megindokolta, hogy miért tartja indokoltnak, nem? Azt azért hozzátenném, hogy a gyermekek általában máshogy viselkednek otthon ( ahogy írod, a tiéd okos, segítőkész, stb..), mint egy közösségben, ahol nincs jelen a szülő. Van olyan gyerek, aki valóban sokkal " gátlástalanabb" az óvodai közösségben, kevésbé szabálykövető, mint otthon-és van ennek az ellentéte is. A leírtak alapján valószínűleg az óvodát egy olyan belső frusztrációként éli meg, ami most ( hogy túl van a beszokáson és tudatosult, hogy ez nem opció, hanem állandósult program) csúcsosodott ki. Rakódott egymásra az elnyomott feszültség és valahol bizony ki kellett törnie. Én a magam részéről először feszültség levezető módszereket javasolnék, amit otthon, ovi után lehetne csinálni. Ha ezek sem használnak, akkor végső lépésként valóban a pszichológus marad - nem ellenségként kell rá tekinteni, hanem segítőként, aki segít kideríteni, mi okozhatja a gondot. Gyermeked valószínűleg szorong és nem tudja kezelni a megváltozott élethelyzetet. Ha tudok segíteni, kérdezz, szívesen válaszolok. Egy óvodapedagógus :-)