Ha másodikor lányom egyáltalán nem szorgalmas, ez még változhat?

De miért kell vele kiabálni?

Az én lányom sem a tipikus szorgalmas gyerek. Ő is másodikos. Órán odafigyel, napköziben minden házit megcsinál.Csak jó jegyeket hoz haza, 4-es és 5-ös mindenből.

De otthon sosem szereti elővenni a cuccait, nem gyakorol semmit. Csak a kötelező dolgokat csinálja meg, ami ritkán van.Én nem nyúzom ezért, mert bőven eleget kell tanulnia a suliban.Úgy vagyok vele, amíg 3-asnál jobb jegyeket hoz haza, addig nem görcsölünk rá.

Egy másodikos gyerek nem "lusta", valami nincs rendben. Nincs lemaradva valamelyik anyaggal, amire ráépül a most tanult dolog, és így az egészet nem érti, amit ő érdektelenséggel (ahogy te látod: lustasággal) próbál túlélni?

Minden tárggyal ez van? Az osztályban a többi gyerek jól érzi magát az iskolában? Neki vannak barátai? Otthon szoktatok neki segíteni tanulni (nem üvöltözve, hanem valóban segítséget nyújtva, türelmesen, ezer különböző féle módon elmagyarázva ugyanazt)? Másodikban a matek elég nehéz, tanulják a szorzást-osztást, ezt szoktátok otthon gyakorolni? Az iskolában ezt nem fogja tudni megtanulni.

Egyébként a kiabálással még rontasz is a helyzeten, inkább találj ki egy jutalmazó-büntető rendszert.

Szerintem irasd be vmi versenysportra. Azok a gyerekek altalaban jobban kuzdenek, akikben megvan a versenyszellem, m mindig a jobbra torekednek, vagyis arra, h masnal jobbak legyenek.

Egyebkent meg annyira nincsen lekesve semmirol, de az nem jo, ha ez a mentalitas marad meg benne. A mostohafiam is ugyanilyen volt, es most odaig fajultak vele a dolgok, h semmi nem erdekli az eg vilagon es ahhoz is lusta, h egyaltalan arra visszaemlekezzen, h mi volt az ebed a suliban.