Hogyan kezelitek, ha kiskamasz lányotok züllött barátnőre tesz szert?

Nyilván nem örülnék neki, de ha megtiltom, csak annál rosszabb lesz. Ha rendesen lett nevelve, akkor semmiféle rosszba nem fog keveredni a barát által. Ez saját tapasztalat, nekem is voltak/vannak zûrösebb haverjaim, de mégsem hagytam magam semmibe belerángatni.

Egyébként hány éves a lány? Nem mindegy, hogy 13 vagy 16-17.

Az én barátnőm gimiben ilyen "züllött" volt. Késői gyerek, 12 évesen (akkor kezdtünk, hatosztályos gimi volt) már ivott, cigizett, az egyébként értelmiségi szülei azt sem tudták, merre jár éjszakánként a bátyjaival stb. Én viszont nagyon szerettem, mert hatalmas szíve volt. Én alapból igazi jókislány voltam, de vele csináltunk együtt pár ökörséget, amit a szüleim persze nem tudtak.

Aztán ez gimi végére lecsengett nála, egyetemet végzett, jó állása lett, családot alapított. Már elmúltunk 30, de még mindig a legjobb barátnőm.

Volt abból az osztályból egy másik barátnőm is, aki szerintem minden szülő álma a lányának, szigorúan fogott, jó tanuló, jó magaviseletű kislány. Ő pont akkor kezdett vadulni, amikor a "züllött" lenyugodott, huszonévesen szexchatből és pornózásból élt, ezt mondjuk már abbahagyta, de a mai napig rettenő felszínes gondolkodású, nagy ritkán beszélünk Messengeren, és olyankor mindig ledöbbenek, mi lett ebből a tüneményes kislányból.

Saját tapasztalat alapján én először megpróbálnám megismerni a "züllött" lányt. Lehet, hogy nem olyan szörnyű, mint elsőre tűnik.

Pszichológiai szempontból az elsődleges szocializáció (tehát a családi közeg, a minták, a neveltetés, az érzelmi biztonság) meghatározza, hogy kamaszként milyen barátokat választ valaki. Egy harmonikus közegben, érzelmi biztonságban felnövekvő gyermek esetében gyakorlatilag kizárt, hogy deviáns közösségbe kerüljön, vagy ha mégis, akkor nem lesznek rá tartósan semmilyen negatív hatással.

(És itt az érzelmi biztonságon van a hangsúly, nem azon, hogy "én nem így neveltem", meg a "mi családunkban ez nem normális". A tapasztalatok szerint a túlféltett, túlóvott, szigorúan korlátozott gyerekek ugyanolyan eséllyel kerülnek deviáns közösségbe, mint az elhanyagoltak. Azok vannak biztonságban ettől, akiknek a szülei egészséges kereteket teremtettek, de közben élvezhették a szüleik bizalmát.)

Nem voltam ilyen helyzetben, de szerintem az a legjobb, ha őszintén beszélgetsz vele a barátnőjéről, anélkül, hogy véleményeznéd a viselkedését. Inkább beszéltesd a lányodat. Milyen a barátnője? Mit szeret benne? Miket szokott csinálni? Szerinte ez jó dolog? Szerinte mit gondolnak erről a többiek? A szülei?

Csak hagyd hogy kibeszélje magából, és álld meg, hogy te véleményezd a dolgokat. Ha a lányod normális értékrend alapján nevelkedett, akkor biztos lesz egy két dolog, amire ő is azt mondja, hogy hát ezt talán nem kellene, vagy ezt a szülei biztos nem szeretnék. Ha ő maga fogalmazza meg és látja be ezeket, akkor sokkal jobban a gondolatai előterében maradnak, mintha te ismételgetnéd neki.

Ehhez tényleg fontos az, hogy a barátnő jó tulajdonságait viszont elismerd és elfogadd, mert teljes egészében elutasítani valakit ugyanúgy tévedés, mint szemet hunyni a rossz tulajdonságai felett.

Esetleg beszélhettek másokról és önmagatokról is, kinek mi a rossz és mi a jó tulajdonsága? Ki miben emelkedik ki is miben igényel támogatást?

Na ez a legrosszabb. 10 éves korunkban még nálunk is szinte mindenki übermencinek tartotta az ilyen többször is bukott diákokat. Bár azért legalább azok sem ittak meg pasiztak 12 évesen. A pofám leszakad, komolyan. Nagyon nem örülnék neki, ha a lányom ilyen alakokkal barátkozna, komolyan elbeszélgetnék vele és elmagyaráznám a kislánnyal való problémáimat is. Erélyesebb tiltásnak nem sok értelmét látom, mert akkor sanszos, hogy annál jobban keresné a társaságát.

Egyébként szerintem a kisebbek szimplán csak felnéznek erre a bukott kis csitrire. Könnyen lehet, hogy fel is vág nekik és sajnos sokan még könnyen manipulálhatóak.