Hogyan kezeljem az indulataimat ha kiborít?

Engem is érdekelnének a válaszok. Főként hasonlóan lobbanékony türelmetlen anyukák sikersztorija és receptje érdekelne. Nekem még egyelőre nincs gyerekem de nagyon félek hogy nem fogom tudni úgy kezelni ahogy szeretném.

Például a macskám és a kutyáim is nagyon hamar ki tudnak hozni a sodromból.

Hát elviszem a szituációból, és büntetés, pl. sarok, vagy szoba, x percig. Mindig, továbbá nem hagyom egyedül kettőjüket.

De hidd el, az ordítás semmit nem ér, pont leszarja egy idő után, hogy hangoskodsz, vagy ütöd, és a belső agresszióját még inkább a tesón vezeti le, hisz te a csecsemő miatt vagy rá mérges, alap, hogy őt bántja.

Téged nem tud megütni, hát agresszorkodik a kisebbel, aki anya haragjának az oka.

Amúgy sürgősen kezd el leszoktatni magad erről, mert ocsmány, mikor a semmiért kiabálsz... agyis egy idő után már a semmiért is üvölteni fogsz - mostohaanyám is minden apró baromságért kiabál.

Ki kell emelkedni néha szellemileg.

Értem ezt úgy, hogy pl amíg én is csak az orromig láttam hogy hol ezt a bajt okozza a gyerek, hol azt, addig én is csak az ideget ettem folyton.

Viszont amikor néha kívülről nézek mindent, utána teljesen más lesz a felfogásom.

Egyik a tipikus közhely, hogy de gyorsan felnőnek és lehet 10 év mulva mennyire meghatodottan örülnék, ha visszacsöppenhetnék a mába. Láttam nem egyszer idősebb nőket elmélázva rajtunk nosztalgiázni, amikor más magát látja bennem hogy ó ő is hányszor hozta haza bölcsiből, olyankor felértékelődnek a szürke mindennapok is.

Másik, amikor látom a gyereken hogy mennyire rosszul esik neki amikor pl más gyerek rákiabál amikor ő csak játszani akart vele, nekem is fáj, de ha én kiabálok pontosan ugyanezt érzi csak nem látom őt a dühtől. Sokkal érzékenyebb lettem már az ő lelkivilágára, őt is figyelembe veszem.

Harmadik amikor olyam hireket látok hogy gyerekemmel közel egyidőst hogy kinoztak öltek meg, felerősiti bennem ezerszeresére az anyai védelmi ösztönt és inkább vagyok vele elérzékenyülve mindig, mint szidva, bántva.

Ők a mi kis védtelen csemeténk akkor is ha gyermekként nem érzik még tetteik súlyát, segiteni kell őket tanulni mit hogyan szabad és nem (meg)bántani.

Testvérféltékenység miatt meg pláne nagyobb szeretetre van szükségük

*fontos hogy más szemmel nézz a gyermekedre mert teljesen ráhangolodnak az anyai érzelmekre!

Amikor valamiért ömlengő szeretettel vagyok épp felé, mindig szeretet a válasz és nem a rosszalkodás. Nincs hiszti nincs dobálozás, békésen autózik gyogyitgatja a nyuszit, stb

A szeretet a legjobb nevelési tanácsado.nem a kiabálás és büntetés.

Nyugi ez egy folyamat. Én is lobbanékonyabb voltam, csak később lettem bölcsebb.

Addig is próbálj tükörben szeretettel mosolyogni. Beindul tőle a "szeretet reflex"

Ekkora gyerek már sok mindent megért. Mikor nekem ekkorát voltak, én megbeszéltem vele, hogy most nagyon haragszok, mit miért nem szabad, stb. Azt is, hogy ő most megy a saját szobájába, ahol lenyugszik, addig én is megyek a konyhába, csinálok egy kávét/teát, és addig én is lenyugszok.

Ez lehet, hogy nálatok is beválik. Addig a picit tedd be a kiságyba, baja ott nem esik, legfeljebb kicsit ordít. Öt percig kibírható. Utána higgadtan, tiszta fejjel lépsz vissza a szituációba. Másképp fogod látni a helyzetet, máshogy reagálsz.