Hogy lehet ezt kezelni (feldolgozni)? Problémás a gyerekem, mindnki másé a legügyesebb legokosabb?

Ne haragudj azért másokra, mert dicsekszenek a gyerekükkel, ez mindig is így volt, a szülők általában büszkék a gyerekeikre. Nem azért mondják, hogy téged bántsanak, egyszerűen kijön a szülőkből. Én ismerek jó pár enyhén és súlyosabb fokban autista és egyéb zavarokkal küzdő gyerekeket és szülőket. Tudod, a legfontosabb az, hogy te magad is elfogadd a gyermekedet a betegségével együtt. Ha ez nem történik meg és próbálsz társaságban úgy csinálni, mintha egészséges lenne, innen jönnek a félreértések, szorongások. Ha nyíltan mersz beszélni a problémáiról, hogy mi a baja, és hogy dolgoztok rajta, hogy jobb legyen (torna, pszichológus stb.), akkor az emberek is másképp fognak hozzátok állni. Diagnosztizáltak már valamit a gyerekednél? Vitted szakemberhez? Sok kisgyermeknél 4-5 éves korban derül ki pl. az autizmus, a megkésett beszédfejlődés, a magatartászavarok stb. de ezek nagyon jól fejleszthetőek, csak szembe kell nézni a problémákkal és nem amikor már iskolába kéne mennie, akkor sírni, hogy jaj, sehova nem fogják felvenni.

Fogadd el, ha beteg és tegyél érte, hogy neki is könnyebb legyen. Másképp kell kommunikálni egy hiperaktív gyerekkel is, mint egy átlagossal, más módszerrel lehet rájuk hatni. Ha már tudod, hogy mi a baj, akkor tanácsot is fogsz bőven kapni és könnyebb lesz neked is és a kicsidnek is mind a beilleszkedés, mind a viselkedésének a kezelése.

Tudom, milyen nehéz, de ez csak egy átmeneti időszak, amiben vagy. Még nem tudtad őt elfogadni, még nem jöttek nála sikerek. Úgy érzem abból, amit írtál, hogy még nagyon a folyamat elején tartotok.

Hidj a gyeredben, és hidd el, hogy te is fogod még büszkén posztolni a sikereit, mert lesznek! Csak kicsit rögösebb az út a büszkeségig, de járható, csak elszántság kérdése.

Szóval hajrá! Nem csüggedni! Csinálni!

Sok sikert a kicsinek!

Tudom, hogy mit érzel, de nincs igazad.

Egyrészt: nem minden gyerek jó mindenben, csak azzal nem dicsekednek. ;)

Amikor válogatós, hisztis, vagy felesel, azt nem teszik ki a kirakatba. Vagy hogy csúnyán rajzol, hamisan énekel, matekból gyenge, vagy sose fogja tudni bekötni a cipőjét.

Vagy azt, amikor anyu magából kikelve kiabál, vagy a fürdőben zokog.

Gondolod, hogy náluk minden tökéletes? Ugyan, dehogy!

Mennyi idős a gyereked? Gondolom, még az út elején jártok. Ez a "miért pont velünk történik" időszaka. Csak rajtad múlik, hogy milyen hosszú az út az elfogadásig. A leggyorsabb mód az,,ha csak a gyerekre figyelsz. Neki is vannak erősségei, olyanok, amikre büszke lehetsz. Ezt csak úgy fedezed fel, ha rá koncentrálsz. Ne a többi kisgyereket figyeld, és ne az ő tehetségeiket keresd a tiédben!

Egyébként sem verseny, ahol a legügyesebb idomított "kismajom" nyer. Nem győzni kell, hanem felneveli a gyereket! Ez a feladat!

Ha büszke akarsz lenni, akkor kezdd azzal, hogy büszke vagy magadra. Mondjuk amiért nem adod fel. Ma is nyugodt tudtál maradni, miközben xy kiakadt. Sőt, xy sírva vágná fel az ereit, ha cserélne veled, te pedig bírod a strapát.

Hidd el, sokkal egyszerűbb minden, ha el tudod fogadni békességgel, hogy nektek ezt dobta a gép. És sajnos mindig van valaki, akinek a tiéteknél is nehezebb! Mégis napról napra megoldják az életüket. Mutasd meg, hogy te is! TE vagy különleges! Nem minden anya nevel fel egy "más" gyereket.

A hiba szerintem benned van. Egyrészt amit a FB-on látsz, KAMU. A legjobb pillanatok - gondosan kiválogatva. A szürke hétköznapi valóság pedig egészen más. Én mondjuk nem is értem, miért kell kirakni a kirakatba, hogy jajdetökéletesvagyok. Bennem hányingert kelt, hogy az emberek megjátsszák magukat, miközben pontosan tudom, hogy élnek. Ha neked ez hiányzik, hát... sajnállak.

Az meg, hogy nem tudsz büszke lenni a gyermekedre, szintén a te hibád. Lehet, hogy a tied nem olyan ügyes, mint XY gyereke, de miért nem saját magához hasonlítod, miért másokhoz? Miért nem azt nézed, hogy ő magához képest milyen nagy eredményt ért el? Neked hogy esne, ha más anyukákhoz hasonlítanának állandóan, hogy más mennyivel jobban neveli a gyerekét és mennyivel jobb gyereket volt képes szülni? Ugye, hogy rosszul esne, mert nem tehetsz róla?!

Javaslom, hogy nagyon szállj magadba, és mostantól válts át dicsérő üzemmódra, ha nem akarsz egy lelki nyomorék, önbizalomhiányos gyereket nevelni, aki tudja magáról, hogy sosem lesz neked elég jó, viszont az elvárásoknak, miszerint ő "problémás gyerek" majd 100%-ban megfelel.

Ha egyedül nem megy, fordulj pszichológushoz.

Elnézést, hogy kemény voltam, de ez a véleményem.

Még nem sikerült szembenézned a problémával, nem tudsz belenyugodni. Szégyelled, hogy ilyen a gyereked. Azért nem írod le név nélkül sem, hogy mi a konkrét probléma.

Nincs mit szégyellni!

El kell fogadni a gyereket olyannak, ahogy van! És nyugodtan tegyél fel Facebookra minden pici apró eredményt! Lehet, hogy meglepnek a reakciók.

Vállalatd fel! Lehet, hogy a környezeted másképp áll hozzátok, ha tisztában van a helyzettel.

Ilyen mondjuk egy autista kisgyerek. Nem látszik rajta, hogy ő más, a laikus szülő számára csak "neveletlennek" tűnik sok esetben. Higgadtan mondd el, hogy mi a gond, ő miért más, mit teszel meg érte! Legközelebb, ha pl. a játszótéren összefuttok, egész más lesz az adott szülő hozzáallása!

Ez az autizmus most természetesen csak egy példa volt.

Minden emberi lényben van olyan tulajdonság, ami őt különlegessé és szerethetővé tesz. Mind a normál, mind az eltérő fejlődésűben.

A sok nehézség mellett egyszer javaslom, hogy ülj le és kezdd el ezeket a tulajdonságokat összeírni. Meg fogsz lepődni:) Azokat, amiben a Te gyermeked különleges és szerethető:)

Miért akarod másokkal összehasonlítani állandóan? A körtét össze lehet hasonlítani az almával? Egy normál fejlődésű embert egy eltérőtől? Ez teljesen felesleges!

És tévút is egyben. Fogyatékos, sérült gyermeket sokan nevelünk és bizony nagyon nehéz a mindennapokban.

Az is természetes, hogy elkeseredsz és irigykedsz a többi szülőre. Pedig boldog egy fogyatékkal élő ember is lehet és ez a legfontosabb! Keressétek meg, hogy ti miképpen tudjátok a boldogságot megtalálni. Hány út, hány lehetőség lehet, amit még esetleg nem gondoltál végig?

Ha mondasz diagnózist, akkor konkrétabb választ is tudok írni.