Mindenen elsírja magát, nem bírja a kudarcot, mit tegyek?

Apro sikertelen próbálkozásoknál nem vígasztalni kell, hanem bíztatni, probálkozni kell, azt erősíteni benne hogy a reszvétel/kitartás a fontos, valahol bővebben írják-önbizalom fejlődés

Nagyon fontos sikereket biztositani neki, amiket tud, maga végezze, pl beágyazás. Vagy hasonlók.

Ha játékot elvesznek, azért sir, azzal csak az önérvényesitest gyakorolja ahogy más gyerektol látta, mivel sok szulo ugy reagál hogy visszakéri a gyermek játékát. Fontos azt is tanulnia mit hogy szerethet vissza, nem mindig a lemondásra tanítani.

Pl nálunk megesik, hogy én nem adom át gyerekem játékát másnak aki kéri,hogy tanulja hogy nem mártírkodni kell

Plust ha nekem nem sikerül valami pl eldől az épitett torony, nem tudok celba dobni, a reakciommal is arra tanitom, sebaj majd ujbol, vagy csak nevetek rajta, pl buuumm földrengés volt azért dőlt el

Játszoteren pl amikor azert esett kétségbe mert mászokárol nem tudott lemászni, feladta..., nem álltam le sajnálni, hanem megmutattam hogyan kell (fogtam kezét lábát egymásután segitettem) es egyszercsak maga akarta egyedül, hogy azert is megcsinálja, persze ott voltam mellette es együtt örültünk a sikernek

Plusz észre kell venni miket bízhatsz már rá, hogy nagynak érezhesse magát, pl az én gyermekem nem evett vendégségben, mire kiderült, hogy azert, mert olyankor nem hagytam önalloan enni es szégyellte..

Még olyasmit tudok, hogy ha pl valamit jol csinál, ne mindig essünk ömlengő dicseretbe, hanem reálisan dicserni pl ezt most jol megcsináltad, hogy nehezebb feladatnál igy nagyobb lesz a kitartás, mert nem azt látja hogy nem is vagyok ügyes ahogy mondták, szoval nem csalodaskent eli meg akkor a nehezebb dolgok megoldását (ezt bizonyitották is gyerekcsoportokon tesztelve)

Plusz kudarc esetén kb az egyutterzes sajnalat a legrosszabb reakcio mert ezzel csak azt éreztetjuk hogy a gyermek képtelen rá. Tehát vagy biztatni probálkozni tovább, vagy a részvételt, szorgalmat kiemelni, hogy abban jo volt, stb

A kudarcokat foleg azok dolgozzák fel rosszul akik piciként ugy kaptak leginkabb megerositest, ha valamit jol csinalt akkor ügyes, ha valamit rosszul akkor nem ügyes igy önmagukban csalodnak olyankor. Holott a kudarc az csak annyit kene jelentsen hogy valamivel probalkozik vagy sikerul v nem es nem önitelketesnek kéne lennie. Erositheto azzal is ha soha nem a gyereket dicserjuk hanem a tettét es soha nem a gyereket sajnaljuk hanem a tettét.nem mondunk soha olyat pl rossz vagy.

*a lényeg csak annyi, hogy empátiával csak azt erosited benne, hogy szerencsetlen. Inkabb biztatni kell, tanitani önervenyesitesre, megoldaskeresesre es arra, akkor is ügyes volt ha nem sikerult.

Ezzel a gyermekben nem a martirsag fog kialakulni, hanem megmarad az onbizalma kudarc esetén is.

A segítés sokszor ugyanaz. Mintha azt ültetnéd el benne hogy ő ugy se tudja. Mindjart más ha nem segitséget hangoztatsz hanem hogy egyutt megoldjuk. A végén pacsi egymasnak ha jók voltunk.

Más .

Igazan nem a dicserettel lenne baj hanem hogy kudarcok eseten ugy erzik felulirja az a dicseretet.

Pelda

Valami jol sikerult akkor azt hiszi ugyes, tulzott dicseretnel meg azt hogy mindenre képes

Igy kudarc esetén azt hiszi nem ugyes es csalodáskent eli meg hogy nem is képes mindenre. Ezert fontos, hogy kudarc esetén is érezze hogy igenis akkor is ugyes volt, mert kitarto volt, erős volt, szorgalmas volt es resztvett.

Lehet én is sírnék, ha állandóan a nem-eket kapnám.

"Nem, még éjjel..."

"Nem emlékszem mi is... "

Valahogy úgy fogalmaznék neki, hogy ne nem-mel kezdődjön, hanem valami áthidalásra való lehetőség bújkáljon benne.

A kudarctűrését pedig elég jól lehet a gyerekeknek társas játékkal fejleszteni. Persze csak a szabályok alapján játszva, és nem direkt hagyva nyerni. Az én gyerekem sem szereti, de hetente 5 alkalommal minimum leültetem társasozni...