Mertél tudatosan testvért vállalni autisztikus elsőszülött után?

Vállaltuk, még pocakban van. Fiam is "csak" furi, mint a tied.

Én aspergeres, nagymama aspergeres, dédnagymama értelmileg érintett.

6 éves kisfiam érintett autizmusban, beszélő,normál intellektusú. A kislányom most 1 éves,biztatóak a jelek,hogy ő nem lesz érintett,a pocakban volt amikor diagnózist kaptunk,de már előtte is gyanús volt a dolog. Mindenképpen szerettünk volna kistesót. Én nagyon élvezem,hogy van tesó,egyrészt olyan dolgokat tapasztalhatunk meg általa,amit a fiamnál nem,másrészt azt mondják a legjobb terápia egy neurotipikus tesó,és ez tényleg így van! Az elején nehéz volt,lévén,hogy a fiam érzékeny a hangokra,és a sírást nehezen viselte,de mára egyre jobban megy a sikítozás okának felismerése (öröm vagy fájdalom),ami neki nehezen ment. Amikor terhes voltam sokat agyaltam ezen,tény,hogy nagyító alatt van a kicsi,de nem tudok ellene mit tenni. Mivel a fiam kicsinek is nehéz eset volt(mint minden auti💗)a kislánnyal nagyon könnyűnek érzem a mindennapokat,szívem szerint bevállalnék egy harmadikat,de nem merek. Nálunk a családban(anyai ágon) minden fiú rajta van a spektrumon. Az öcsém nagyon magasan funkcionáló Aspergeres,170-es IQ-val,nagybátyám (anyukám testvére)és annak két fia,ill.az anyai nagyapám is érintett volt,persze nekik nincs diagnózisuk,de tankönyvi esetek...mindegyik beszélő,ép értelmű,de csak a tesómnak van kiemelkedő intellektusa...ennek tükrében nagyon félnék egy újabb fiú babától...:(

Utolsó megértelek! Én ismét kisfiút várok és ha egészséges lesz, vagy "csak" annyira érintett, mint a bátyja akkor bevállalunk még egy kis tesót ha sikerül. Én mindig avval vigasztalom magam hogy lám-lám én is és a nagymama is szakmát szereztünk, dolgoztunk, családot alapítottunk. Megálljuk a helyünket a világban, még ha kicsit nehezebben is.