Tudnátok tanácsot adni?

Először próbálj meg kipróbálni több dolgot, hátha beválik! Zokni helyett harisnya, gumi nélküli zokni, puhább sapi, fülvédő, körsál, garbó, magas gombolású kabát.

Próbálj ki különböző anyagokat: plüss, szőr, bársony, pamut, kötött, stb.

Először mutasd meg, hogy te is felveszed, apa és a játékmackó is felveszi, stb. Próbálja meg felvenni ő. Próbálgassatok a tükör előtt sapkát, kalapot. Nézzetek a boltban állatfejes sapit, és játszhassa azt, hogy ő most nyuszi stb.

"Nagy az isten állatkertje"... De ezt úgy se érti, akiknek szól.

Kedves kérdező, avval semmi baj, hogy hiányosak az ismereteid, ellenben egyes okoskodókkal itt... Te nyitott vagy szerencsére, ők viszont sajnos előálltak féligazságokkal, meg marhaságokkal. (Csak tudnám, milyen alapon...?)

Esélyesen csupán a dackorszakból eredő reakciókról van szó a gyermeked kapcsán. Nyilván nem lehet kizárni olyasfajta RITKÁBB eseteket, mint a "szenzoros érzékenység", de a válaszoló meglehetősen egyoldalúan emelte ki ezt mint ritkább esetet.

Távból bár nem lehet tudni biztosan, mi az oka (vagy hogy egyszerre több oka is van-e), de általában egy éves korban már megjelenik a dackorszak, legvalószínűbben erről van szó.

Fontos átélnie a gyermeknek a dackorszakot, akármilyen nehéz neki, és neked. Az én-határait most tanulja, éntudata most alakul ki, amely folyamat alapjai 2-3 éves korig tartanak.

Jónak tartom az alábbi összefoglalót, emiatt nem szoktam változtatni ezen (felesleges, hogy a saját szavaimmal fogalmazzam meg, mert a lényeget tekintve hiánytalan az illető által megírt vonatkozó vázlat), hanem kollégától idézem, hogyan érdemes a dackorszakban levő gyermekhez állni:

" ha lényegtelen dolgokat nem tiltunk meg;

 vagy úgy fogalmazunk, hogy a tiltás el is hagyható, például: "Tedd le a fényképezőgépet!" (Azt mondjuk, hogy mit csináljon, ne azt, hogy mit ne!);

 ha egy figyelmeztető mondattal lehetőséget adok, hogy a gyermek presztízsveszteség nélkül visszavonuljon. Önállóan, maga válassza az elvárt, helyes cselekvést. Például: "Az a papa tolla!";

 ha a szülő a tiltás, elvárás megfogalmazásakor nem saját akaratát, hatalmát állítja szembe, hanem arról beszél, hogy miért nem engedheti meg a gyereknek ezt vagy azt;

 nem szabad annak előfordulnia, hogy a szülő naponta szemrehányásokkal árassza el a gyereket, de közben hagyja, hogy a gyerek tovább csinálja a tiltott dolgot;

 ha a szülői következetesség megértéssel, belátással párosul, s emellett a gyermek megfelelő önállósághoz jut abban, amiben lehet, a szembeszállás gyengül, helyébe együttműködés lép.

Ellenkező esetben a dackorszak tartóssá válhat, vagy egyre nagyobb erővel vissza-visszatér.

1. Utasításokat ne általánosságban adjunk (például ne rosszalkodj), hanem fogalmazzuk meg, mit várunk.

2. A személyes példa a legösztönzőbb hatású.

3. Legyünk következetesek abban, amit kívánunk tőle.

4. Bármennyire kicsi a gyermek, mindig ismerjük be, ha hibáztunk."

A "Bush" nevű hozzászóló névválasztását megértem, nem csodállom...

Az autizmus spektrum súlyos fokozata

nem diagnosztizálható kb másfél éves korig, a középsúlyos kanner pedig kb a 24. hónapig.

Az enyhe autizmus ,tehát a magasan funkcionáló autizmus pedig kb a 4. életévig

nem diagnosztizálható.

De ha konkrétan kiemelnénk a mások által itt említett "taktilis ingerlékenységet", akkor önmagában az nem tünetegyüttes, csak tünet. Ezen felül a babék bőre sokkal érzékenyebb, mint a 2-3 év feletti gyermekeké, általánosságban. Tehát még pusztán tünetről sincs szó, esélyesen. Hanem dackorszakról.

(Hacsak nincs olyan további tényező, melyről a kérdező nem tett eddig említést, bár akkor meg a dackorszak MELLETT volna még valami, ami idevág.)

Ugyanmár...

Ma már minden apróság rögtön autizmust kiáltanak. 😰

Az én fiam is ugyanigy viselkedett 1 évesen.

A legnagyobb fagyban is lehúzta a kesztyűt, sapkát,akkor is ha 100x adtam vissza rá.

Zoknit,ruhát a mai napig rögtön tépi le magáról amint hazaérünk.

2 és fél éves.

Mindenért hisztizett akkoriban.

Most is nagyon akaratos és vannak kisebb hisztik is.

Ennek ellenére egy nagyon édes,okos,barátságos gyerek és már lehet hatni is rá.

Ha aggódsz vizsgáltasd meg,de ez már a dackorszak kezdete.

Szerintem is túlzás lenne rögtön túlérzékenységről beszélni. Ebben a korban sokféle oka lehet, hogy leszedi a magáról a sapkát, sálat, lábbelit. Lehet, hogy szorítja, kényelmetlen, melege van benne, izzad, vagy csak szokatlan neki a nyári laza öltözködés után ez a sok ruhaféle. Vagy látja, hogy anyán/apán sincs sapka, sál. A picik szeretik a nagyobbakat utánozni. Sok türelem kell, és lehetőség szerint kipróbálni többféle fazonú/anyagú sapkát stb., ahogy a 4-es is írta. Később pedig beválhatnak a kedvenc mesefigurájával díszített ruhadarabok, most még valószínűleg kevésbé hatja meg.

Én mindkét gyerekemmel végigcsináltam ugyanezt, tudom, sokszor nem egyszerű... A nagyobb kifejezetten "allergiás" a műszálas vagy szűk/szoros ruhadarabokra, könnyen bemelegszik, beizzad, és most, nagyobb gyerekként sem szeret melegen öltözni, mert egyszerűen nem fázik. De még a kicsivel is sokat küszködtem, pedig ő fázós.