Szerintetek melyik nevelési módszer a jobb?
A minap édesanyámmal azon vitatkoztunk, hogy hogyan kell következetesen szankcionálni a gyereket (nekünk még nincs a feleségemmel).
Én azt az elvet vallom, hogyha valami rosszat csinál a gyerek és megbüntetem (pl. elveszem a játékát) és sírva rohan az anyjához, akkor az anyja ne vigasztalja meg, ne ölelgesse, mert azzal egyrészt engem hiteltelenné tesz, másrészt kialakul egy "jó zsaru - rossz zsaru" szitu a szülők között aminek hosszútávon az lesz az eredménye, hogy a gyerek szemében az egyik szülő mindig a jó oldal lesz, a másik pedig a megtestesült gonosz.
Anyum szerint ez az elképzelésem rossz, mert ők engem úgy neveltek, hogyha az egyikük szankcionált és én mentem hisztizni, akkor megölelt, hogy érezzem, hogy szeretve vagyok, mert ha a gyereknek nincs egy bázisa és nem érzi, hogy szeretik akkor is, ha rossz, akkor lelki nyomorék lesz.
Most erre csak azt tudom mondani, hogy valóban nem lettem lelki nyomorék, cserébe elég rossz gyerek voltam és nálunk pontosan az volt a felállás, hogy apámmal tinikorom végéig harcoltam, mindig ő volt a gonosz nekem, anyum pedig a megengedő.
Ti melyik módszert tartjátok jobban és miért?
válasza:Szerintem eleve rosszul tetted fel a kérdést, úgy értem, hogy nem kell két szülő közt elosztani a büntetést (ha arra van szükség) és a szeretet kifejezését.
Szerintem az a helyes, ha a büntetés közben is egyértelmű, hogy a gyermek szeretve van.
Az én kisfiam ADHD-s, a gyakorlatban ez nagyon leegyszerűsítve úgy néz ki, hogy nagyon fárasztó és nagyon rosszul tud viselkedni néha/sokszor. Amikor felpörög, nehéz vele szót érteni, elmagyarázni, érvelni. Van,a mikor semmi más eszközöm nem marad, mint csak mélyen a szemébe nézni, és némán üzenni, hogy szeretem. Akkor is, ha elveszem a kezéből a játékot vagy fel kell állnia az asztaltól, stb.
Normális esetbe ez sokkal egyszerűbb, ki lehet mutatni a szeretetet fegyelmezés közben is.
A jó zsaru-rossz zsaru játék nem csak a gyerek biztonságérzetére hanem hosszabb távon még a szülők kapcsolatára nézve is negatív hatású.
válasza:
válasza:A következetes nevelés nem abból áll h apa elveszi a játékot, akkoe anya nem ölelheti meg, vígasztalhatja meg a gyereket.
Én ilyenkor azt csinálom h apa elvesz,odaszalad hozzám, megvígasztalom és közben elmagyarázom neki h miért vette el, és megerősítem h apának igaza volt.
mikor megölelem, biztosítom a gyereket arról h szeretem, de közben elmondom h "rosszat csinált" és ezért az a "bünti h elvették tőle azt amivel "rosszalkodott".
A következetes nevelés az h ha az egyik szülő tilt valamit, a másik se engedje meg stb. És a gyerek előtt nem ássuk alá egymás tekintélyét.
Ha valamiben nem értünk egyet, azt később megbeszéljük 4szem közt h szerinte miért így kéne, és szerintem miért úgy.
Eddig nálunk ez bejött
válasza:A büntetést (pl. hogy elvesszük azt a tárgyat, amivel adott esetben olyat csinált, amit nem szabad) természetesen következetesen meg kell tartani mindkét szülőnek. Ha apa megbünteti valamiért, akkor anya sem engedhet.
Természetesen a gyerek odamehet vigasztalásért az anyjához, ezzel nincs semmi baj, az anya meg szépen elmagyarázza, hogy miért kapta a büntit. De ő sem enged. Ez fontos, ebben, a gyerek előtt egyetértés van.
Később egymás között persze a szülők megbeszélhetik, ha nem értenek egyet, DE a gyerek nélkül.
Az persze tényleg káros, ha anyuka nyíltan bírálja apuka büntetését, és enged is.
A szeretetet nyilván ki lehet mutatni bünti alatt is, apuka részéről is, csak azt kell megértenie, hogy helytelen cselekedetért kapta a büntit. Azt nem kell éreznie, hogymostaztánmennyireharagszunkrá.
Szerintem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!