Mi az oka a Tikk-nek? Van egy 8 éves kislány unokám. Kb.6 éves korában elkezdett TIKK-elni, és a mai napig is "csinálja". Van amikor szelídebben, de van amikor elég erősen jön ez elő nála.

Elég valószínű, hogy stressz okozza.

De kérdező! 2 éve tikkel, és az anyukának eszébe sem jutott, hogy elvigye vele orvoshoz?????

Orvos diagnosztizálta, hogy tickel?

Egyébként az én kisfiam tickjeit epilepszia okozta, gyakorlatilag egy tick volt egy roham.

A fiamnak vannak időnként tikkelős időszakai (sőt mi több, enyhe dadogás is). A férjem családjában majdnem minden gyerek tikkelt időnként, amit kamaszkorukra-felnőttkorukra „kinőttek”, ezért talán egy kicsit lazábban tudom venni a kérdést, mint egyébként tenném.

Persze nyilván ennek is vannak fokozatai, és véletlenül sem akarom azt mondani, hogy ne vigyétek orvoshoz az unokát! (Pláne, ha zavarja őt és még csúfolják is miatta – ez nálunk sosem fordult elő szerencsére.)

Mindenesetre leírom, nálunk hogyan alakult ez, és bár bizonyítani nem tudom, gyanúink vannak a kiváltó okokra nézve is. A fiamnál óvodában kezdődött (amolyan erős pislogásnak tűnő tikkel), azután, hogy egy új óvónő érkezett (aki valljuk be, nem volt túl gyerekbarát). Pár hétig tartott, majd elmúlt… aztán időről időre visszatért egész alsó tagozatban, változatos formákban, de nála mindig az arcához/fejéhez kötődött.

Felső tagozatban már csak max. kétszer vettem észre, akkor is nagyon enyhe „hunyorgás” formájában, majd – lekopogom – úgy tűnik, teljesen elmúlt.

Mint írtam, nem esküdhetek meg rá, miért volt, és miért múlt el, nyilván egyrészt hajlam, másrészt a fiam egy elég érzékeny lelkű gyerek, nehezen viseli a pedagógusok gondoszkodásait, márpedig abban alsó tagozatban nagyon sokat kapott sajnos. Mivel nem egy állandó problémáról van szó, és hosszú távon nézve mindig lehetett találni egy-egy kritikus időszakot, ami megelőzte a megjelenését, azt gondolom, a környezet, a gyereket érő stressz nagy hatással van ezeknek a dolgoknak a kialakulására.