Ha arra gyanakszom, hogy ADHD-s a fiam, merre induljak el?

Szia!

Minket nem küldött sehova az iskola, de talán pont azért, mert olyan szinten partnerre találtam a gyerek osztályfőnökében, hogy ő mondta, megoldja, tudja kezelni.

Mégis mentem, de mivel nem küldtek, a nevelési tanácsadót kihagytam (címkét nem akartam).

Egyenesen a gyermekpszichiáterhez kértem időpontot a nyári szünetre (gyermek és ifjúsági mentálhigiénés gondozó néven fut nálunk). Az orvos kizárólag velem beszélgetett, miközben a gyerek (7,5 éves) a rendelőben játszott (inkább kínlódott, hogy unatkozik). Utána elküldte pedagógiai vizsgálatra, ahol a gyógypedagógus kb 1 órán keresztül foglalkozott a gyerekkel (játékok, felmérők, IQ teszthez hasonló teszt, figyelemzavarra teszt, stb).

Nálunk adhd nem áll fent, mert nem hiper a gyerek, "csak" túlmozgásos. De figyelemzavaros, szorongó, folyamatosan opponáló.

Iskolában mindezt jeleztem szakvélemény (papír) nélkül, maximálisan figyelembe veszik, és remélem, így is marad.

"Úgy kell kikönyörögni, hogy egyáltalán egy vizsgálatra elküldjék"

a pszichiátriai szakrendelés nem beutaló-köteles. Senkitől nem kell kérned, hogy küldjék, vigyed, ha úgy érzed, nincs rendben.

Ahogy olvaslak, azért nálatok a tanárral is van baj :o

A fiam most kapott új magyartanárt, aki nem igazán tudja még kezelni. Neki külön szóltam, hogy elveszíti órán a gyerekemet (aki olyanokat mesél, ha kérdezem, hogy mi volt magyaron, hogy a büfében volt, hegyet mászott, robotokat szerelt, stb, tehát láthatóan elmerült magában). Azóta több az interakció és az értékelés, úgy tűnik, hogy összerázódnak.

A pedagógusokkal kellene erről kommunikálni, hogy baj van, mit tegyél, mit tudnak ők hozzátenni.

Ha tényleg nem partnerek, akkor viszont menni onnan, mert idővel csak rosszabb lesz.

Az enyémre is azt mondta, hogy 25 éve tanít és még így nem járt gyerekkel... de azt is mondja, megoldja.

Most év elején nyomatékosan megkértem, hogy ne kerüljön el az első padból a gyerek. Így is van, hogy gondol egyet és óra közepén átsétáll az átellenes sarokba a cimborához beszélgetni. Mi lenne, ha még ott is ülne?

Viszont ha a naterő nem partnered ebbe a dolgoban, megfeszülhetsz, akkor sem lesz változás, hiszen van 8-9 óra a gyerek napjában, amikor te nem vagy semmilyen ráhatással, rálátással.

Intézményvezetővel beszéltél erről? Lehet, ő tudna segíteni, csak nem tudja, hogy gond van.

Nem egyszerű a dolog szerintem. Mi az iskolapszicológusnál kezdtük, majd a nevelési tanácsadóban folytattuk, ott nem találtak nála semmi bajt. Ám mivel továbbra is kínlódott a suliban, elvittük magánrendelésen kivizsgáltatni, ott enyhe figyelemzavart diagnosztizáltak, és könyörgött a pszichológusnő, hogy vigyük át másik iskolába, mert olyan sztorikat mesél, ami nagyon nem normális, hogyan kezelik a gyerekeket, és azt gondolja, ilyen környezetben ő is megzizzenne. Megint a nevtanba mentünk, de onnan a figyelemzavar diagnózis miatt a Vadaskertbe küldtek (gyermekpszichiátria). Ott azt mondták, minden normális… végül kértünk egy BTM-vizsgálatot a nevtanban, ahol az világlott ki, hogy „kiegyensúlyozatlan a személyiségprofilja”, leegyszerűsítve: vannak olyan területek, amelyekben nagyon kiemelkedő, másban meg picit átlag alatt van, de egyikkel sem lenne gond önmagában, hanem az a probléma, hogy túl nagy a különbség a képességek között, és ez okozza a feszültséget benne is. Végül iskolát váltottunk, és „érdekes módon” a problémák zöme megszűnt. (Az iskolapszichológus mikor évekkel később összefutottunk, akkor már nem abban a suliban dolgozott, és azt mondta, sajnálja, hogy nem mondta, hogy váltsunk iskolát, mert a tanítónői nagyon gázosak voltak.)

Haha, imádom ezt az „ilyen gyereket még nem láttunk” dumát. Persze tök szimpi lenne, ha azért mondanák, mert elismernék, hogy minden gyerek egyéniség, de természetesen itt nem erről van szó.

Nekünk is ezt mondtál a tanítónők alsóban – csak mi nem voltunk olyan mázlisták, mint a 8. hozzászóló, mert a problémák megoldása kimerült abban, hogy folyton szidták a gyereket, és ott tettek alá, ahol tudtak. Mindegyikkel ezt csinálták, aki bármiben más volt, mint a többi, „jól betörhető” (ahogy megfogalmazták). Rosszul fogja a ceruzát első év végén? Ez már így marad, nincs mit tenni, anyuka. Diszlexiás? Akkor feküdjön a padon órán, nem kell csinálnia semmit. Matekból gyengébb, de lelkes? Kiröhögték. Jó nagy károkat tud okozni az ellenséges környezet, amely elhiteti a gyerekkel, hogy ő „rossz”, aki aztán ennek megfelelően is fog viselkedni.