Mi okozza azt, hogy egy kisgyerek önelégülten viselkedik?

Óvodás koromban és általános iskola alsó tagozatában elég egoista kis drámakirálynő voltam, mindenkitől azt vártam hogy kedveljen, folyamatosan szükségem volt mások elismerésére, és szó szerint elvártam hogy hercegnőként kezeljenek, mert úgy gondoltam, hogy én is vagyok olyan jó mint a gyerekmesék főhősnői.

Persze kamaszkoromra megváltoztam, sokkal visszafogottabb lettem. Most már elég nyugodt természetű vagyok (kivéve persze ha nagy rajtam a nyomás), és nem gondolom azt, hogy milyen csodás vagyok.)

Úgy tűnhet, mintha gyerekként el lettem volna kényeztetve, de az igazság az, hogy nem voltak engedékenyek a szüleim. Sokmindent megvettek amit kértem, viszont emellé szigorúak voltak. Soha nem tartoztak azon szülők közé, akik rá se mernek szólni a gyerekükre, nehogy megsérüljön a lelki világa. Alkalmanként még meg is ütöttek, ha tényleg túl messzire mentem. Azt még hozzá kell tennem, hogy az apám viszonylag hirtelen természetű ember, akinek gyakran voltak hangulatingadozásai, amit leginkább úgy tapasztaltam meg, hogy pl. délután még ódákat zengett rólam, estére viszont már arról panaszkodott az ismerőseinek, hogy milyen értéktelen gyerek vagyok - rám pedig a mai napig jellemző, hogy átveszem a környezetemben lévők hangulatát. Nem tudom, hogy ez mennyire volt hatással a gyerekkori egoizmusomra.

Szerintetek mi okozta ezt a viselkedést, ha nem opció az elkényeztetés? Egyszerűen csak éretlen voltam, ami abban nyilvánult meg, hogy figyelemre vágytam és azt akartam, hogy mindenki szeressen?

19/L