Milyen az élet ADHD-s gyerekkel? Nálatok nem szokott elszakadni a cérna?

Szerintem minden adhd-s gyerek szülei könyvet tudnának erről írni. Nekem 2 is van belőle. Sokszor az idegösszeomlás határán állok. És még nem is a gyerek a legrosszabb. Hány éves? Nekem mindkettő iskolás. A tavalyi év a fiammal minden szülő rémálma volt a suliban. Kirakták az osztályból, be sem mehetett a többiekhez, bennünket meg feljelentettek, hogy a gyerek agresszív. Közben meg, ha hisztizett betartották a fejét a hideg vizes csap alá.

Nyilván ezt szó nélkül kellett volna tűrnie.

Még most is pszichológushoz hordom amiatt, ami ott történt. De nem tudsz mit tenni az iskolákkal, mindig nekik van igazuk. Én mondtam nekik azt is, hogy feljelentést teszek, de kiröhögtek, bizonyítsam be. Az egész család belebetegedett ebbe, én lefogytam 10 kg-t.

Sajnos sokszor iskolát sem tudsz váltani, mert nem körzetes iskola nem is fogadja őket.

Úgyhogy ha jót akarsz, semmi papírod ne legyen róla, csak magánúton hord fejlesztésre, kezelésre. Vannak a FB-on ezzel kapcsolatos csoportok, én már ki is léptem, mert olyan sztorik voltak ott, hogy már abba is belebetegedtem. De azért hasznos tud lenni, ha hasonló szülőkkel ismerkedsz, én szoktam másokkal is levelezni, hogy lássam, nem csak nekem ilyen nehéz.

Régen is voltak "rossz" meg "rakoncátlan" gyerekek.

Csakhogy akkoriban nem gyógyszer, meg dilidokihoz szaladgálás volt, meg picsogás mama fórumokon.

Kapott a gyerek 2 büdös nagy pofont meg a suliban egy körmöst/kokit a tanártól és meg volt oldva.

Manapság, ha a tanár csúnyán néz a gyerekre kirúgják érte, a szülők meg...inkább kinyalják a seggét.

Kedves Kérdező!

Nem egyszerű az élet még egy nem ADHD-s gyerekkel sem. De én is úgy gondolom, hogy nagyrészt mi csesszük el, azzal, hogy ki van nyalva a gyerek segge. A te hozzászólásodból is süt az a hozzáállás ami miatt a szülők nagy része szív, köztük én is, a saját hülyeségünk miatt. Nem azt mondom hogy két pofon megold mindent de az folytonos lelkizés meg simogatás sem ami ma megy gyereknevelés címén. Én is beleestem ebbe a hibába. Jaj nem csapok a gyerek kezére, fenekére, mert jajj a kicsi lelke sérül. Ne kiabáljunk vele, magyarázzunk el mindent 1000x mert majd akkor jó lesz. Példamutatással nevelünk, mert az biztos hogy működik. Ehhez képest most van egy kiskamaszom, aki simán lehülyéz, ordenáré hangon visszadumál, természetesnek veszi hogy kiszolgáljuk , és minden alanyi jogon jár neki. És hiába a példamutatás, a magyarázás, a szép szó, nagyívben leszarja. Az én gyerekkoromban egyszer szóltam vissza anyámnak hogy hülye, de olyan pofont kaptam, hogy a fal adta a másikat. És megérdemeltem. Nem lettem lelki sérült, a szüleimmel nagyon jó a kapcsolatom. Pedig máskor is büntettek, volt hogy tettlegesen is. Nem tudom mi a megoldás, de ami most megy az biztos hogy nem tartható. A gyerekek 90%-a önző, nagyképű, tiszteletlen. És ez a mi hibánk. És ha valaki azt mondja nekem 1-2 éve hogy ilyen lesz a gyerekem nem hiszem el.