Anyukák, ti mit tennétek, ha a lányotok (18) összejönne egy tőle 20 évvel idősebb férfival?

Mélyen magamba néznék, hol rontottam el, és reménykednék ezerrel, hogy felnyíljon a lányom szeme. Nem sunnyognám el, hogy elítélem a dolgot, de nem is piszkálnám ezzel folyton.

Beíratnám egy csomó képzésre/tanfolyamra/sportra/táborba, ahol a saját korosztályával lehet.

Mert ő nevelte a gyerekét minden áldott nap 18 éves koráig? Ő alakította a világszemléletét, a látásmódját, a jóról és rosszról alkotott képét a gyereknek. Ő formálta leginkább a személyiségét, passzívan és aktívan egyaránt. Egy egészséges kisbaba sem születik úgy, hogy a génjeiben benne van, hogy majd az apjakorabeliekhez fog vonzódni.

Vagy szerinted igen?

A szülő választja a környezetet is, amiben a gyermek felnő. Az iskoláit, a baráti tarsaságát, az oviját, a különóráit. A szülő a felelős azért, hogy az egészséges gyermeke milyen ember lesz.

Sőt, a szülők választják egymást is, hogyha valamire hajlamot örököl a gyermek, akkor is ők a felelősek, hisz ők döntöttek úgy, hogy létre szeretnének hozni önmagukból egy új életet és tudták, miket örökíthetnek tovább.

Mondom ezt anyaként, én is szülő vagyok, nem hibáztatom a gyermekem olyanokért, amiket én váltottam ki belőle.

Ja és mondom ezt úgy, hogy 18 évesen egy 28 éves férfival jártam. Hogy miért? Mert sérült gyerek voltam, a szüleim tönkrevágtak. Persze anno ezt nem így láttam. Kívülálló voltam, borzasztóan öltöztem/néztem ki, egy csomó rémes otthonról hozott szokásom volt, erre jött végre valaki, aki szépnek és értékesnek látott(ahogy a szüleim és a kortársaim nem), beadta az érettebb vagy az átlagnál szöveget, úgy éreztem elismernek végre. Ezért az érzésért voltunk együtt, de én lelki társnak tartottam akkoriban, ilyenek eszembe sem jutottak.

Ha úgy növök fel, hogy értékes vagyok, ha a szüleim valóban beszélgettek volna velem, ha van stabil értékrendjük, amit átadtak volna, sosem jövök össze azzal a férfival. Ehelyett mikor elmondtam anyámnak annyit mondott, hogy legalább majd megtanít egy két dologra az ágyban(szűz voltam)..

Szeretettel és megértéssel nevelt gyerekből nem lesz olyan, aki apjakorabelibe szeret bele/jár vele.

A ferjem 38 eves, en 35. El se tudom kepzelni ot egy 18 eves kislannyal. 😂

Lanyom van, es nem orulnek neki. Sokat beszelgetnek vele, es imadkoznek sokat, hogy ne essen teherbe tole, es megjojjon az esze.

Sosem értettem, hogy lehet érettnek nevezni egy olyan férfit, aki 10+ évvel fiatalabbal jön össze. Az én 30as ismerőseim(korosztályom), akik sokkal fiatalabbat szedtek össze, egyik sem érett, csak idősebb. Mind csupa sérült lúzer/tinikorát újraélni akaró/számító pasi, akik nem kellenének pl nekem és a kortársainknak.

Ha végignéz az ember ezeknek a pároknak az idősebb tagján(mindegy, hogy férfi vagy nő) egyszerűen messziről rikít, hogy valami nincs rendben a taggal. Ha pedig beszélget is velük, vagy rálát az életükre, teljesen biztos lehet abban, hogy a férfi sérült.

Nekem végigfut a hátamon a hideg, ha végignézem az ismerőseimet és elképzelem, hogy akit az a pasi ölel, a tinilányom(nálunk a 18 éves tinik egyszerre számítanak serdülőnek és felnőttnek..) is lehetne..

Egyébként másnak is feltűnt, hogy vallásos körökben több a korkülönbséges párkapcsolat/házasság?