Autista gyermekkel, hogy lehet elkezdeni beszélgetni?

Unokaöcsém autista. Ha kérdeztem válaszolt, de kerülte a szemkontaktust. Mindig. Soha nem nézett rám.

Amúgy ugyan úgy beszéltem hozzá mint egy nem autistához.

Ahogy már írták előttem ennek nagyon sok fajtája van. Van olyan is, aki teljesen képtelen az önellátásra, élete végéig ápolni kell, nem is beszél. Na, vele sehogy. Aztán van olyan, akin szinte észre sem venni, csak olyan neveletlennek tűnik. Pl. a kolléganőm fia autista, normál integrált iskolába jár, ha szólnak hozzá válaszol, de pl. 12 éves, és nem tudták neki megtanítani, hogyha bemegy valahova akkor illik köszönni. Na, őt általában csak egy neveletlen bunk.ónak tartják.

Egyébként a szülő nyilván tud hozzá útmutatót adni. A fiamnak volt ilyen osztálytársa az előző suliban, és ő pl. nagyon nem szeretett középpontban lenni. A tanítónő próbálta dicsérettel motiválni, de bement anyuka szólni, hogy ezt inkább ne. Alapvetően semmit nem kell erőltetni, ha elég időt töltötök együtt, akkor majd megnyílik, ha akar.

Miért nem a szülei kérdezik meg tőle? Ők nem idegenek.

Egyébként nem csak beszéddel lehet kommunikálni. Rajzokkal, képekkel, jelnyelven, írásban. Utóbbi mondjuk valószínű még ki van zárva egy óvodás gyereknél, de a többit simán meg lehet próbálni. Ismerek olyan mutistát (totális mutista, tehát nemcsak idegenekhez, hanem senkihez nem beszél), aki írásban pont olyan normálisan kommunikál, mint mi most itt, és meg nem mondanád róla, hogy beszélni egyáltalán nem beszélt soha életében.

"Tizenéves autista fiam van és nekem sem könnyű vele beszélgetést kezdeményezni. Nehezékesen, többszöri kérdezés után, egy-egy mondatos válaszokkal megoldja, pedig én is mindig kérdezem tőle egy nap után,pl. hogy mi volt az ebéd, milyen jegyekeet kapott, mi történt az iskolában stb. Az én fiam pl. csak az általa kedvelt témákról beszél szívesen (nyelv, számítástechnika, matematika)."

Autista vagyok és ezt teljesen átérzem. Számomra tök fölösleges arról beszélgetni, hogy mi volt az ebéd meg mi történt az iskolában. Rettenetesen unalmas időpocsékolás ezt nap mint nap végighallgatni. Ha történik valami olyan, amit érdemesnek tartok elmondani, akkor kérdés nélkül is elmondom, ha meg nem történt semmi, akkor meg minek beszélgetni róla? Nekem az a fura, hogy az emberek ilyen fölösleges felszínes kis apróságokról akarnak beszélgetni ahelyett, hogy érdekes témákat fejtegetnének ki együtt részletesebben.