ADHD-s gyermekem hamarosan gyógyszert fog kapni. Milyen változást várhatok ettől?

Én már az 5x-hez közeledő generació tagja vagyok és csak az rejtély számomra, hogy anno mikor a70-80-as években iskolába jártam miért nem volt ennyi problémás gyerek?? Komolyan jó lenne tudni, a mai napig emlékszem az osztálytársaimra és egyikkel se volt gond...persze voltak olyan értelemben "problémás" gyerekek hogy intezetben éltek nem voltak szülők, de ennyi...

Én nem azt mondom hogy te húztad rá a gyerekre, hanem ez a pszichiáterek által erőszeretettel a legtöbb gyermekre ráhúzott diagnózis, amely ráadásul annyira ingatag lábakon áll, hogy azt sem tudják meghatározni hogy létezik-e. Egy olyan hormonra hivatkozni amelyet kimutatni sem tudnak ezáltal a biztos diagnózis szinte lehetetlen, hát hogy is mondjam sántít, majd erre felírni egy szert eléggé nagy baromság ennél már csak beadni a nagyobb baromság, azon most ne vesszünk össze hogy leszedálod-e vagy felpörgeted-e a gyermeket, ő még óvodás és ha már a vitánk ott tart hogy most leszedálod-e vagy serkented óvodás korú gyermekedet, az köznyelven szólva gáz. Pontosan tudom min mész keresztül ugyan ez volt velünk is, csak épp én voltam a gyermek, de emlékszen a fojtonos elutasításra. Én ezt úgy látom hogy szimplán még gyerek voltam, mert már 14-éves koromra teljesen megszűnt sőt, nyogadtabb, higgadtabb voltam mint a legtöbb velem egykorú, és nem voltam már addigra bedrogozva ugyanis én a "cuccot" csak 1-hónapig használtam, mert rosszúl lettem tőle (szerencsére), így legalább nem okozhatott túl sok kárt. Ennek a viselkedésnek oka van, mert ha van a gyereknek memóriája akkor bizony megfogja jegyezni hogy mire is kapta azt a büntit, bár egy ovistól még ne várj sokat. Csak abban nem értünk egyet, hogy egy gyermeket érdemes-e tudatmódosítókkal tönkretenni, csak azért hogy az óvónéniknek könnyebb dolga legyen, mert ezzel a szerrel jót nem, csak rosszat fogsz elérni.

Látom itt valaki kérdezett hogy velem hogy van, én a dolgaimat, problémáimat nemszoktam kitalált orvosi zavarokra fogni mivel tudom hogy miért jött létre ez a betegség, és ennek a felnőttkori változata csak hab a tortán, az, hogy ki bírja a kritikát és ki nem, az teljesen egyén függő, attól senki sem lesz hormon hiányos mert nem bírja a kritikát, ebben majdhogynem biztos lehetsz, persze hogy a legtöbb ember aki nem bírja a kritikát az adhd-s mivel ez egy diagnosztikai támpont, de azt még mindíg nem igazolja, hogy ez most dopamin hiány, nagy valószínűséggel nem. A függőségektől valaki megint nem lesz agybeteg, a kérdésre válaszolva, mindenkinek vannak rossz szokásai bár mivel én nagyon megutáltam mindennemű szert amely az agyra hat, így nálam csak a játékfüggőség jöhet szóba, ha az annak számít hogy ha haza esek, szeretek gépezni. Amit szeretnék, azt nagyon precízen, figyelmesen végre hajtom ami még nem, és csak azt várom hogy vége legyen, azt természetesen elsietem, összecsapom. De ez így van jól mindenki tanúlja meg elfogadni saját magát, és ne próbálja meg magát csak a környezete kevéért ilyen drasztikus módszerekkel megváltoztatni, hacsak nem akar 20-évesen meghalni. Legelőször megunkat kell elfogadni, ezt kedves kérdező, kezd el belenevelni a gyerekbe, mert ha azt elhiszitek hogy ő nem jö olyannak amilyennek született és még tisem fogadjátok el a gyereket olyannak amilyen, csak olyannak amilyen az a bizonyos "többi" gyerek, akkor nagyon sok tonna bogyóra lesz szükség. Lelkileg minden ember nagyon más, ne akarjunk mindenkit 1 sablonba belekényszríteni. Azt azért elmondom, hogy még csak 6-éves még nagyon kicsi az ilyen szerekhez, bróbáljatok mindent beleadni a nevelésébe, ha vannak tesói az nagyon jó, legalább ők megtanúlják elfogadni így, de persze ha mindenki utálja akkor azon ne csodálkozz hogy ilyen, bárhogy is van kitartást kívánok nektek és a gyermeketeknek tiszta tudatot.

Ne legyél buta, nem azt mondom hogy ebbe te törődj bele, hanem azt, hogy fogadd el hogy ő milyen, egy 6-évessel sem él szívesen együtt az ember, ne vegyünk mindent egy kalap alá, én azt mondtam hogy fogadd el hogy neki jóval következetesebb nevelés kell mint a többinek a többi éet abból amiből ő nem, ha bántja a többit nyugodtan rácsphatsz és megmondhatod neki hogy ha ezt csinálja akkor nem fogják szeretni, de ezt a kort már 13 éves korára tuti hogy kinövi addig pedig valahogy azért nagyon érdemes lenne kibírni, nem hagyni hogy ezt tegye hanem kibírni. Egy 6-évesnek sokszor elkell magyarázni, mit szabad és mit nem, mégcsak véletlenül se hagyd hogy a többit bántsa, de ne egy szerrel kapcsold ki az agyát.

Nagyon remélem hogy előbb utóbb megoldódik a pribléma és a gyermek agya mindenféle kémiai vegyszertől mentes marad. Tudod ez nem olyan mint a nátha vagy mint a cukorbetegség, ez egy testileg nemlétező probléma amire nincs gyógyszer csak vegyszerek, de ezek nagyon ártalmas hatásúak, szétbarmolják a szervezetet, és ez szerintem egy 6-évest nagyon megviselne. Lelki problémát kémiailag orvosolni nem lehet. A ritalin azt amiket írtál nagyon valószínű hogy ki írtja belőle. Mint mondtam én 12-éves koromban kaptam ezt 1-hónapig, nagyon lassan beszél tőle az ember és minden más területen is látszik hogy az illető "be van állva", de ha neked ilyen állapotban könnyebb elfigadni a gyereket akkor sem merlek erre biztatni, remélem okos döntést hozol.