Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal Belépés/Regisztráció Egy véletlen kérdés Facebook






Kategória: Gyerekvállalás, nevelés » Problémás gyerekek

A kérdés

Egyedül maradtam a családommal szemben, mit tennétek?

Nem annyira gyereknevelési, inkább felnőtt-kommunikációs probléma.


A kislányom 2.5 éves lesz. Újabban csíp, karmol minket dühében, még vicsorog is. Szerintem nem "előre megfontolt" rosszakaratról van szó, csak nem tud uralkodni magán - utána simogat, vigasztal. Próbálom higgadtan kezelni, lefogni a kezét, következetesen elmondani, hogy nem csípünk, az fáj... Néha rá is kiabálok, én se vagyok fából.

A családban mindenki más (a férjem, a szüleim, a tesóm) meggyőződésesen vallják, hogy vissza kell neki csípni, majd leszokik róla.

Velem is ezt csinálták, mikor kicsi voltam: visszaütöttek/csíptek, a számra ütöttek, ha nyelvet nyújtottam - a mai napig emlékszem arra a tehetetlenségre, hogy dühös vagyok, kitörne belőlem, de nem szabad, mert szájon vágnak és kizavarnak... Néhányszor fordult csak elő ez, de a mai napig bennem van az emlék. Nem mondom, hogy ezért, de még ma is problémáim vannak az indulataim kezelésével, sokszor azon kapom magam, hogy legszívesebben ütnék.

Na ettől meg szeretném kímélni a kislányomat. Ésszel, türelemmel szeretném nevelni, hogy ne az agresszió legyen az első reakciója, de hiába kérem őket, főleg a férjemet, hogy ne már a fizikai erőszak legyen a legjobb eszköz egy kétévessel szemben, azzal hurrognak le, hogy az én hűde-liberális módszerem szemlátomást nem működik, hiszen még mindig csipked.


A szüleimmel nem tölt olyan sok időt a kicsi, és őket nem is csípi annyit, de ha mégis, ismerem őket, hogyan reagálnak. Nem tudom, ezt a berögződést hogyan tudnám kibeszélni belőlük. Amúgy imádják, odavannak érte, a kislány is nagyon szereti őket. De agresszióra agresszióval felelnek, mint a kutyák.

Az jobban fáj, hogy a férjemet se tudom meggyőzni. Ővele is így bántak gyerekként, a pofon, elfenekelés, bezárás gyakori volt, és nincs más eszköze. És hát be kell látni, a "Nem csípünk, anyának fáj" módszer nem hoz épp látványos eredményt.


Hogy tudnám ezt kommunikálni a "túlerővel" szemben?



  jún. 9. 17:56  Privát üzenet  

A válaszok
1 2 3 4 5 6 7
Egyikőtöknek sincs igaza. Ki kellene deríteni, hogy mitől ilyen agresszív a gyereked és azt a problémát megoldani.

A válasz 54%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 69%-ban hasznos válaszokat ad.
# 1/66Időpont jún. 9. 18:13 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

Miért? Mert kicsi, és mert a világ nem úgy működik, ahogy ő azt elképzeli. Sok mindent akar, és van, amit nem kaphat meg, vagy nem tud megcsinálni, és az e felett érzett düh csípésben robban ki, mert még nem tanult meg uralkodni az érzelmein. Aztán észhez tér, kedves, beszélgetős.

De nem ez volt a kérdés.



# 2/66Időpont jún. 9. 18:18 Privát üzenet
Ha szerinted ez normális, akkor tűrjed.

A válasz 64%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 69%-ban hasznos válaszokat ad.
# 3/66Időpont jún. 9. 18:20 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

"Ésszel, türelemmel szeretném nevelni, hogy ne az agresszió legyen az első reakciója, de hiába kérem őket, főleg a férjemet, hogy ne már a fizikai erőszak legyen a legjobb eszköz egy kétévessel szemben, azzal hurrognak le, hogy az én hűde-liberális módszerem szemlátomást nem működik, hiszen még mindig csipked."


Hát a te módszered láthatóan nem működik. Miért nem próbálod ki az övékét? Nyilvánvaló hogy nem erőből kell belemarni, de egy pici csipes, ami nem fájdalmas, de azért kellemetlen talán használna.



A válasz 67%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 67%-ban hasznos válaszokat ad.
# 4/66Időpont jún. 9. 18:22 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Rendben, akkor hagyd, hogy csipkedjen es harapjon masokat... mert ha a szep szobol ertene ezt a kerdest nem irtad volna ki.

A válasz 61%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 63%-ban hasznos válaszokat ad.
# 5/66Időpont jún. 9. 18:22 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Focikatalógus 728x90
A kérdező kommentje:

Éppúgy normális, ahogy a földönfetrengő hiszti, a szeparációs szorongás vagy a NEM korszak. Mégsem tűröm, mert nem kívánatos. Épp erről van szó, hogy le akarom szoktatni, hahó.

# 6/66Időpont jún. 9. 18:23 Privát üzenet
A foldonfetrengos hiszti egyáltalán nem normális. Ha nálatok az, akkor ott komoly bajok vannak. Egyszer előfordul, akkor az ember kezeli és nem történik meg többet.

A válasz 53%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 67%-ban hasznos válaszokat ad.
# 7/66Időpont jún. 9. 18:24 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

Nem szokott fetrengeni, de továbbra sem ez volt a kérdés. Trollkodtok, vagy tényleg mindenki szerint az a legjobb megoldás, ha izomból nyomsz le egy nálad ötször kisebbet?

# 8/66Időpont jún. 9. 18:26 Privát üzenet

Amugy meg pont te irtad, hogy teged visszacsiptek, es tudtad, hogy soha tobbet ilyet nem szabad. Feltetelezem ertelmes felnott lettel.

Az lenne a normalis, ha pont ezt erned el, hogy mar a cselekedet gondolatanal eszebe jusson, hogy nem tul jo otlet csipkedni..



A válasz 68%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 63%-ban hasznos válaszokat ad.
# 9/66Időpont jún. 9. 18:28 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Rejtvényjáték 728x90
Ki mondta, hogy izomból le kell nyomni? Irtam, higy picit bele lehet csípni, nyilván úgy hogy ne fájjon, de kellemetlen legyen. A foldonfetrengest meg te írtad, hogy normális. Nem az. A csipkedés se. De te direkt trollkodsz ? Direkt nem fogod fel a válaszokat?

A válasz 70%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 67%-ban hasznos válaszokat ad.
# 10/66Időpont jún. 9. 18:28 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5 6 7

Értesítsünk róla, ha új válasz érkezik? Válasz küldése



Kapcsolódó kérdések
Mennyire valószinű, hogy terhes maradtam?
Sajnos egyedül maradtam egy 2hónapos babával milyen lehetősegeim vannak?
Mit tegyek ha nem jövök ki jol a családommal? Apum el van válva apámnál vok meg életársánál nagyon utálom őt! Bánt hogy, nem anyámnál maradtam. Néha ugy vagyok, hogy jobb lenne ha nem élnék
Nincsenek barátaim a családommal nem épp a legjobb a viszonyom és nincs párom se egyedül maradtam. Elrontottam, kész vége?
Itthon maradtam a családommal, és vki írta az oldalon, hogy a macskajajt nézi ma, de nem találom hol lesz, ki tudja?
7 éves hiperaktív kisfiam nevelésére nagyon nagy hangsúlyt fektetünk a családommal, ennek ellenére lassan úgy érzem feladom. Normális, hogy ezt érzem?

Kérdések a Gyerekvállalás, nevelés rovatbólKérdések a Problémás gyerekek rovatból








Minden jog fenntartva © 2019, www.gyakorikerdesek.hu | GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Kapcsolat: info (kukac) gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!