fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Problémás gyerekek » Egyedül maradtam a családommal...

Egyedül maradtam a családommal szemben, mit tennétek?

Figyelt kérdés

Nem annyira gyereknevelési, inkább felnőtt-kommunikációs probléma.


A kislányom 2.5 éves lesz. Újabban csíp, karmol minket dühében, még vicsorog is. Szerintem nem "előre megfontolt" rosszakaratról van szó, csak nem tud uralkodni magán - utána simogat, vigasztal. Próbálom higgadtan kezelni, lefogni a kezét, következetesen elmondani, hogy nem csípünk, az fáj... Néha rá is kiabálok, én se vagyok fából.

A családban mindenki más (a férjem, a szüleim, a tesóm) meggyőződésesen vallják, hogy vissza kell neki csípni, majd leszokik róla.

Velem is ezt csinálták, mikor kicsi voltam: visszaütöttek/csíptek, a számra ütöttek, ha nyelvet nyújtottam - a mai napig emlékszem arra a tehetetlenségre, hogy dühös vagyok, kitörne belőlem, de nem szabad, mert szájon vágnak és kizavarnak... Néhányszor fordult csak elő ez, de a mai napig bennem van az emlék. Nem mondom, hogy ezért, de még ma is problémáim vannak az indulataim kezelésével, sokszor azon kapom magam, hogy legszívesebben ütnék.

Na ettől meg szeretném kímélni a kislányomat. Ésszel, türelemmel szeretném nevelni, hogy ne az agresszió legyen az első reakciója, de hiába kérem őket, főleg a férjemet, hogy ne már a fizikai erőszak legyen a legjobb eszköz egy kétévessel szemben, azzal hurrognak le, hogy az én hűde-liberális módszerem szemlátomást nem működik, hiszen még mindig csipked.


A szüleimmel nem tölt olyan sok időt a kicsi, és őket nem is csípi annyit, de ha mégis, ismerem őket, hogyan reagálnak. Nem tudom, ezt a berögződést hogyan tudnám kibeszélni belőlük. Amúgy imádják, odavannak érte, a kislány is nagyon szereti őket. De agresszióra agresszióval felelnek, mint a kutyák.

Az jobban fáj, hogy a férjemet se tudom meggyőzni. Ővele is így bántak gyerekként, a pofon, elfenekelés, bezárás gyakori volt, és nincs más eszköze. És hát be kell látni, a "Nem csípünk, anyának fáj" módszer nem hoz épp látványos eredményt.


Hogy tudnám ezt kommunikálni a "túlerővel" szemben?


2019. jún. 9. 17:56
❮ 1 2 3 4 5 6 7 ❯
 31/67 anonim ***** válasza:
34%
Hihetetlen,hogy a mai világban még mindig dívik ez a nevelési stílus, amit itt a sok válaszadó leír. Az összes neveléssel foglalkozó irodalom, pszichológiai könyv, szakemberek tömkelege leírta, kifejtette, hogy agressziót nem érdemes agresszioval kezelni. A kérdező erre tökéletes példa. Nem azért hagyta abba a csipkedést, harapást mert megértette, hogy más embereket nem bántunk, hanem mert félt a szülei ütésétől. Igenis egy ekkora gyerek még nem tudja, hogyan kezelje a kilengéseit, azt sem tudja, hol a határ amikortól valami fáj. Nem, teljesen értelmetlen visszacsípni. (Ez számomra totál felfoghatatlan. Megcsípni saját gyereked? Miért? Hogy megtanulja, hogy amit csinál az fáj? Akkor nyilvánvaló saját gyerekednek tudatosan fájdalmat okozol. Dicséretes.) Egyébként meg azzal, ha "visszaadjuk" mit is mutatunk? Hogy a fájdalom okozás legitim megoldás a düh kezelésre és az agresszió lereagálására. Nagyszerű nevelési elv. Neked van igazad, kérdező és állj ki mellette. Mondd el a férjednek, hogy ez a gyereknél csak időszakos. A világ zavaros és nagy neki és ha az a két ember, akik ebben a világban az egyetlen értelmezhető és biztos pont, bántják, akkor az komolyan meg tudja borítani egy ilyen kicsi ember világát. Mindenki más meg csípje meg saját magát, ne a te babád.
2019. jún. 9. 19:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 32/67 anonim ***** válasza:
59%
Én is csak szakirodalomra tudok hivatkozni, rászólsz, nevén nevezed a dolgokat (most mérges vagy) és kitaláljátok, mit kezdjetek ezzel az érzéssel. Pl párnát püfölni, igen. Az a baj, hogy a felnőttek többsége sem képes kezelni az indulatait. Esetleg idézhetsz szakirodalmat a családodnak, vagy egyszerűen beszéljétek meg, ki mit tesz, ha dühös? Káromkodtok? És az jó? Vagy eldobtok egy tárgyat? Vaaagy mondjuk én nekiállok takarítani, hogy elpárologjon a düh:) Kiabáltok? Beszéljétek át, és rá kell jönnünk, hogy baromi nehéz kulturáltan levezetni a feszültséget, és ha megvan a megvilàgosodás, talán a gyereknek is könnyebb lesz jó példát mutatni.
2019. jún. 9. 21:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 33/67 anonim ***** válasza:
62%
Számomra abszolút tiszteletreméltó, hogy annak ellenére, hogy téged vertek, nem akarod fizikai erőszakkal nevelni a lányodat, a családodnak szerintem ezt el kellene fogadnia, hiszen te vagy az anya, maximum az apa lehet akinek szava lehet ebben, de mást ne hagyj beleszólni. Igazság szerint én rávágtam párszor a lányomra, de valóban nem célravezető, sőt annál jobban fog csapkodni ha anyától is ezt a példát látja.
2019. jún. 9. 21:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 34/67 anonim ***** válasza:
76%
A 25-ös, és 31-es válaszolóval értek egyet, a többiek szintén a régi, erőszakos, erővel neveljünk gyereket módszerrel nevelnek úgy tűnik gyereket. A kisfiam 1 hónap múlva lesz 3 éves, és már abbahagyta. Én is mindig elmagyaráztam neki, hogy nem szabad, meg fájdalmat okoz. Sosem bántanám. És lám, már érti, és nem csinálja. A bölcsiben is azt mondták, életkori, abba fogják hagyni. (Más gyerek is csinálta.) Légy határozott a családdal szemben, abba fogja hagyni hamarosan.
2019. jún. 9. 22:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 35/67 piroska és a farkas ***** válasza:
31%
Kérdező! Szerintem ez a viselkedés ebben a korban még TELJESEN NORMÀLIS!! ÉS igencsak megnehezíti a kisgyermek dolgàt a tovàbblépésben az, hogy a hozzà legközelebb àlló felnőttek reakciója ennyire eltérő. Ez csak fokozza a benne lévő feszültséget. Nagyon jó, hogy leàllítod, nagyon hasznos volt szerintem az a tanàcs is, miszerint tanítsd meg, h àtvezesse vmi màsba, dobbantson, mittudomén... Én a most 2,5 éves kisfiammal voltam így, de ő nem simogatott " józan" pillanataiban sem, így amikor ütött volna, megfogtam a kezét, és simogattam vele a karomat, bàr nàla nem dühből jött az ütés, hanem mert szerinte jópofa..( szerintem nem...). Esetleg azt megfigyelted màr, h leginkàbb mi vàltja ki kislànyodnàl a dühöt? Mert persze, nem mindig működik úgy a vilàg, ahogy szeretné, de lehet, h van olyan helyzet, amikor tudnàl - kompromisszumot hozva - engedni,még mielőtt robban. Persze tudom, h sokszor tőlünk független az a " rettenetes tragédia" ami miatt dühös lesz, de hàtha csökkenthető a kiborulàsok szàma...A férjedet pedig ne meggyőzni próbàld, inkàbb arról beszélgess el vele, h vajon tényleg szeretné- e, h a kislànyotok úgy érezze magàt, ahogy Ti éreztétek magatokat gyerekként... Meglehet, h a módszer hatàsos volt, de milyen àron...a verve nevelt gyerekek viszonylag kis szàzaléka kötődik igazàn mélyen a szülőkhöz...
2019. jún. 9. 23:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 36/67 anonim ***** válasza:
69%

Addig örülj, amíg csak csíp, a sok frusztrált 2 éves, akik nem tudnak beszélni, a bölcsiben, de a konfliktus zavarja őket, harapnak, mint a csuda.


Ha megtanulni beszélni, elmúlnak a gondjaitok, addig kitartóan mantrázni, hogy a fájdalom rossz, hogy jobban beleívódjon, mint az itt válaszolgatókba.


Felfogják itt egyesek, hogy egy németjuhásznak jobb a logikai képessége, mint egy 2 éves gyereknek??


Nem kell neki magyarázni, nem kell erőszakosan viselkedni vele, el kell hárítani a problémát, elmondani tömören, ami fontos(nem szabad, fáj nekem!), lefogni a kezét, és mutatni valami mást, amivel elterelődnek a gondolatai.

2019. jún. 9. 23:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 37/67 anonim ***** válasza:
64%

Ellent kell mondanom az utolsó néhány válaszolónak: ez a viselkedés nem normális. Vagy ha valahol az is, az semmiképpen nem az, ahogyan a Kérdező ezt kezeli (vagyis nem kezeli.)

Jöttök a szakirodalommal, hadd idézzek akkor én is szakértőket: a kisgyereknek korlát kell. Ahhoz, hogy biztonságban érezze magát, olyan felnőttek kellenek, akik képesek számára világos határokat meghúzni. Amelyik kisgyerek számára ez nincs megadva, az veszélyben érzi magát és szenved.

Itt egy 2,5 éves pici lány, aki tele van frusztrációval , üti-vágja a felnőtteket, és az anyja szerint ez normális. Kétségbeesetten keresi a korlátokat, amikbe beleütközhet, de ezek a korlátok nincsenek számára kijelölve. Azt csinál, amit akar, és ez számára mindennél ijesztőbb. Ő a "falkavezér" a családban, akinek az agressziójára a sokkal erősebb, és az ő védelmére hivatott felnőttek meghunyászkodással válaszolnak, pedig neki egyelőre nem ez lenne a szerepe!

Higgyétek el, nem én mondom, hanem nálam sokkal okosabbak, hogy a ma divatos, szélsőségesen liberális nevelési módszer, ahol a szülő fél biztonságot nyújtó tekintélyszemélyként fellépni, ugyanolyan káros, mint a régi nadrágszíjas módszer. Ugyanolyan szorongó, bizonytalan gyerekeket eredeményez, akik félnek a világban.

2019. jún. 9. 23:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 38/67 anonim ***** válasza:
41%
Utolsó válaszolóval teljesen egyetértek.
2019. jún. 9. 23:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 39/67 anonim ***** válasza:
29%
37-es meg a többi olvasásképtelen: Hol olvastátok ti, hogy a gyerek bármit megtehet, nincsen korlátozva? Mert én például ezt olvastam, és a többit most nem idézem: "Próbálom higgadtan kezelni, lefogni a kezét, következetesen elmondani, hogy nem csípünk, az fáj... Néha rá is kiabálok, én se vagyok fából." Maguknak csak a fizikai agresszió jelenti a határszabást? Jól megcsípjük a gyereket, hogy megtanulja, hogy nem szabad csípni? Ráordítunk a gyerekre, hogy ne ordíts! Megverjük a gyereket, mert verekedett? Maguk ebben semmi furcsát nem látnak?
2019. jún. 10. 00:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 40/67 anonim ***** válasza:
70%

Par evvel ezelott megbuvolten figyeltem, ahogy egy kb 5 eves kisfiu rugdosta izombol a nagymamajat a repteren. Es apuka es anyuka nem tette helyre. Azota sem tudom ezt a sztorit hova tenni, de mar ertem, mibol fajult idaig. Biztos ok is ilyen minta szulok voltak, mint te.


Ha a 2,5 eves gyereked csip es harap az NEM NORMALIS. Es az sem, ha a duhet mashogy nem tudja kielni. Pl bemegy a szobajaba es szetdobalja a jatekait (amit utana o szed ossze persze). Nem kell agyonvagni, de az gressziot ami masik ember ellen iranyul azonnal, hatekonyan es erelyesen kell kezelni. Ha mas nem megfogod es bezarod a szobajaba AZONNAL. Nem anyanak faj, jajjj jajjj. Hagyjuk mar a hulyeseget. Ez a gyerek a fejedre nott.

2019. jún. 10. 00:07
Hasznos számodra ez a válasz?
❮ 1 2 3 4 5 6 7 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Gyerekvállalás, nevelés főkategória kérdései »
Gyerekvállalás, nevelés - Problémás gyerekek kategória kérdései »




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!