Melyik állítás igaz (abb)?

Én nem vagyok az erőltetés híve, de mindig hagytam, hogy utánam jöjjön. Nem volt járókában. 2 éves volt, mikor vettünk egy bilit, kb 2 hónapig ismerkedett vele, majd egyik nap jött utánam a wcre, ahogy szokott és megkérdeztem, ráül-e a bilire. Ráült, és kb azóta szobatiszta volt. Ágytiszta viszont csak 3,5 évesen lett.

Én azt vallom, hogy ismerkedjen a bilivel, wc szűkítővel finoman. A szülő néha kérdezgesse, hogy kipróbálja-e, és ha igen a válasz és termel is, akkor dícsérje meg. Én nem várnék 5-6 éves korig, nem tudom, mi ez az új trend, 3an vagyunk tesók, abbol csak az autista tesónk állt rá 4 éves kora körül a szobatisztaságra.

De most mindenhez meg kell várni a gyerek érettségét, nem baj, ha 10 hósan még nem eszik csak anyatejet, nem bak, ha 4-5 évesen pelusos, vagy cumizik, meg kell érni rá. Én pl agybajt kapok, mikor látok egy 4-5 évest cumival a szájában. De ez én vagyok. Azt vallom, ismerkedjen a gyerek a dolgokkal, próbálja ki, és lássa a szüleit a wcn. Látva tanulnak, szóval ennyi a titka.

Hat olyan 2-2.5 evesen mikor nyar volt levettem a pelust had szaladgaljon a kertben meztelen. Kitettem a bilit h ha pisi kaki akkor oda.

Oszre szobatisztak lettek. 🙂

Nálunk sem volt titok, hogy mi történik a wc-n

Aztán 2,5 évesen levettem róla a pelenkát, mondtuk, hogy mostantól ő is a wc-n a pisilhet, kakilhat, mint apu és anyu. Onnantól ott intézte. Nem erőltettük, ha azt mondta volna, hogy nem szeretné, akkor visszaadtuk volna a pelenkát, de ő örült a szűkítőjének és hogy önállóan mehet wc-re, baleset se volt.